Hogy állítását alátámassza, Britt először is a Zahn által megteremtett új fajt, a ysalamirit hozza fel példaként. Amikor ugyanis Zahn egy olyan lényt talált ki, amely képes semlegesíteni az Erőt, akkor tulajdonképpen magát az Erőt Lucas filmjeivel ellentétben nem valamilyen misztikus-vallásos dologként kezelte, hanem egy tudományos-fantasztikus koncepcióként (évekkel a Baljós árnyak előtt!). A ysalamirik ennek a különleges képességüknek köszönhetően válnak a főellenség nagyívű terveinek részévé: Thrawn főadmirális a galaxis feletti uralomért küzd, ennek részeként pedig az Erőt, pontosabban az Erő-használókat is uralni akarja.

Ami pedig az Erő-használókat illeti, a könyv másik központi karaktere, a Joruus C'Baoth nevű Jedi egy klón. Márpedig a klónozás pedig szintén olyasmi, ami az előzménytrilógiáig csak említés szintjén volt jelen a franchise-ban (az Egy új reményben hivatkoznak rá, a klónháborúk említésével, ami sajnos a magyar szinkronból kimaradt).

Egy másik fontos jellemzője a könyvnek, ami inkább sci-fivé teszi, az a főszereplők történetben való elhelyezése és ábrázolása.

Egyrészt arról van szó, hogy Luke és Leia ugyan továbbra is a történet középpontjában vannak, de Zahn bemutatja azt is, ahogyan a galaxis reagál rájuk, erősen behozva a politikát is (amit szintén évekkel az előzményfilmek előtt tett). Tulajdonképpen azt képzelte el az író, hogyan kezelhették a „hétköznapi” teremtmények az Erő-használókat – ezt mutatta be Thrawnon és a bothan politikus Fey’lyán keresztül.

Másrészt a filmekkel ellentétben itt a hősök nem olyan archetipikus karakterek, akiket inkább az határoz meg, hogy mit tettek (nem pedig az, hogy kik ők). Zahn ugyanis úgy írta meg ezeket a szereplőket, hogy egyértelműen felismerjük bennük a megszokott jellemvonásokat, ugyanakkor összetettebb figuráknak is tűnnek, akik most egy számukra új helyzetben próbálják megállni a helyüket. Leia továbbra is fontos vezető marad, de közben anyává és Jedivé is válik, Han küszködik, mert a szokásos vakmerő és meggondolatlan hozzáállása nem feltétlenül illik új, „civilizáltabb” életformájához; míg Luke-nak azzal kell szembenéznie, hogy Obi-Wan szellemének elbúcsúzásával mentor nélkül maradt. Közben pedig hasonlóan érdekes, összetett szereplőket állított velük szembe Zahn, akinek Thrawn mellett olyan karaktereket köszönhetünk, mint Mara Jade és Talon Karrde.

Úttörő Star Wars-regényével Timothy Zahn feltette a kérdést, 'Mi lenne, ha úgy írnám a Csillagok háborúját, mintha komoly sci-fi lenne?'. A válasz pedig ez volt: valami egészen óriási, elbűvölő, és ami még jobb, újszerű"

– írja Ryan Britt, és sok rajongótársa bólogathat ezt olvasva.

(Cikkünk eredetileg a Thrawn-előzménytrilógia első része, A káosz ébredése című kötet megjelenését beharangozandó jelent meg 2020 végén.)