hagyatek_banner_1460x342_a.png

James Luceno

Mikor felnövőben voltam, sosem gondoltam arra, hogy író leszek. Az első regényem a húszas éveimben írt naplókból született, amiket 10 éves világutazás során írtam. Még a regény megszületése után is asztalosként dolgoztam egy újabb évtizedig, majd csak azután lettem főállású író. Harminc év múltán jó döntésnek látszik ez, már csak azért is, mert megkíméltem a vállaimat és térdeimet a további sérülésektől.
-James Luceno

James Luceno egy amerikai író, akitől számtalan, a Star Wars-univerzumba tartozó könyv származik,nyolc regénnyel a Legendák kontinuitáshoz és kettővel az új kánonhoz. Luceno 1947-ben született, katonagyerekként nevelték, és történetmesélési szeretetét a klasszikus filmek televíziós adaptációi hozták meg. Fiatal felnőttkorában basszusgitáros volt rockbandákban New Yorktól egészen New Jerseyig, és a The Manhattan Transferrel való túrák kedveltették meg vele az utazást. Az 1970-es évek nagy részében Luceno különböző világjáró kalandban vett részt, és egy, az élményeiről szóló naplójából készült első regénye. Az évtized során Brian Daleyvel is találkozott, aki útitársa és egy becsvágyó író volt, majd ketten jó barátok és munkatársak lettek, közösen írtak történeteket az 1986-os The Adventures of the Galaxy Rangers című rajzfilmhez, később Jack McKinney álnéven együtt dolgoztak a népszerű Robotech-regényeken. A Del Rey Books is megkereste őket, hogy élesszék fel a Star Wars fikciós sorozatot, de a kiadó végül elvesztette licenc-jogait, és 1996-ban Daley hasnyálmirigyrákban elhunyt.

 

Luceno számos kaland- és science fiction könyve jelent meg az 1980-as és 1990-es években, és mikor a Del Rey visszanyerte a jogokat a Star Wars-os megjelentetésekhez, felkérték, hogy egy hatalmas, több írót magába foglaló sorozat felett bábáskodjon, melynek címe a The New Jedi Order volt. A tervezés és fejlesztés felügyelete alatt Luceno három könyvből is kivette a részét a projektben, ráadásul megírta a 2001-es A megtévesztés leplét, ami a Star Wars: I. rész: Baljós árnyak című filmet vezette fel. Az évtized maradék részében számos több Star Wars-regény és referencia-kalauz fűződött a nevéhez, és a méltán elismert Darth Plagueis regénye egy zavaros folyamat után 2012-ben látta meg a napvilágot, amit eredetileg 2007-ben szándékoztak kiadni. Luceno sikeresen végigharcolta a folyamatot, és az öt év elég időt adott neki, hogy dolgozzon és tökéletesítsen rajta. Mikor az Expanded Universe-t "Legendákká" sorolták át 2014-ben, ő volt az egyik a számos író közül, akik az új kánon építésén dolgoznak, és a legfrissebb könyve, a Katalizátor: Egy Zsivány Egyes-regény 2016-ban került a polcokra. 

Életrajz


Utazás Brian Daleyvel

 

Utazás a Föld körül

Brian és én már akkor szoros barátságban voltunk, mielőtt munkatársak lettünk volna. Részt vettünk a STAR WARS: Egy új remény premierjén, és az azutáni években egyfajta szószéke voltam a rengeteg ötletnek, amiket Brian írt a HanSolo-regényeihez, valamint az eredeti trilógia filmjeinek rádiójátékaihoz. Sosem felejtem el a nepáli Kathmanduba való visszatérésünket 1982-ben, miután öt hetet töltöttünk a Himalája megmászásával, és egy piacon A Jedi visszatér kalóz videokazettájára leltünk, amit meg is vettünk és levetítettük az utazásunkat támogató hordároknak és serpáknak.
-James Luceno

James Luceno 1947-ben született Bermudában, szüleit Sylnek és Skeeternek hívták. Az apja asztalos és egy tengerészeti újonckiképző volt, és a családnak Luceno fiatal korában költöznie kellett; Luceno különböző flotta és tengerészeti bázison nevelkedett az Egyesült Államokban, míg a családja egy munkásosztálybeli városba telepedett New York Cityn kívül. Gyermekkorában egy Davy Crockett–ihlette mű mosómedveprém sapkát viselt a fején, és felcseperedésekor az apjától különböző képeslapokat kapott a világ minden tájáról, ami elindította benne a kezdőlöketet az utazás megkedveléséhez. Az apja filmőrült is volt, és Luceno gyerekkorában az 1930-as és 1940-es évek filmjeinek ismétlését követte állandóan a WOR-TV Million Dollar Movie műsorán, mint például a Casablancát, ezen kívül Hammer-féle horrorfilmeket, valamint olyan háborús filmeket és TV-műsorokat, mint a Victory at Sea, a Szárnyak, és A légierő. Eme filmek hatására lett Luceno történetmesélő, és az íróvá válás gondolatai akkor kezdtek el csírázni benne, mikor tizenkét éves korában szemtanúja volt, hogy az apja elagyabugyál egy helyit, aki felpofozta az egyik unokatestvérét. Bár középiskolában egyszer elhasalt egy angol tanfolyamon, Luceno mohón falta a könyveket tinédzser korában, a DC Comics, a Mad Magazine, a Classics Illustrated és a Famous Monsters of Filmland érdekelte, valamint az olyan science fiction írók, mint Ray Bradbury, Isaac Asimov, Arthur C. Clarke, Robert Heinlein és Edgar Rice Burroughs.

 

Luceno olyan írókat is kivesézett, mint Elmore Leonard, Thomas Pynchon és Ian Fleming, és nyilatkozatai alapján utóbbi kettő annak idején nagy hatással volt rá. Mikor a Dr. No, Fleming James Bond-regényeinek első filmes adaptációja kijött 1962-ben, Luceno a West Side Story–inspirálta öltözékét egy titkos ügynökhöz jobban szabott megjelenésre cserélte, és Walther PPK-pisztolyokat kutatott fel egzotikus helyszínekkel karöltve, miközben arról álmodozott, hogy a CIA-nek dolgozik. Ugyanakkor mikor a The Beatles 1964-ben fellépett a The Ed Sullivan Showban, új útirányra lelt, gombafrizurájúvá vágatta a haját, és művészként kezdte el pályafutását. Zenei karrierje 1965-ben kezdődött a connecticuti Bridgeportban, mikor egy jazzgitáros barátja rávette, hogy vásároljon meg egy olyan elektromos basszusgitárt, amit egy zálogház kirakatában láttak. Lucenót meggyőzte, hogy a legtöbb zenész gitáron szeret játszani és így könnyebben léphetnek fel, és a barátja bátorította a színpadra lépésre, majd a fiatal Luceno kísérőbandákban kezdett el játszani Bridgeportban, valamint New York Cityben, és a Bergen-megyei New Jerseyben. Szerette a basszusos részeket a Motown számokban, amiket fiatal korában hallgatott, és megdöbbentette a tény, hogy vissza tudja adni ezeket az akkordokat.

 

DaleyLucenoSherpas 1Később a hatvanas években főállásban stúdiózenész lett New York City stúdióiban és reklámjaiban, és 1970-ben csatlakozott a The Manhattan Transfer előzenekarához. Ők jazzt játszó négy énekesből álltak, és Luceno egy country gitáros stílust játszott – meg kellett tanulnia játszani a jazzt és a countryt, és bár néha úgy érezte nyakig benne van, a bandával való utazások során járta a világot és maga is utazóvá vált. 1971-ben látott egy fényképet egy etiópiai templomról egy magazinban, ami beindította benne a világtól való elfordulás természetét, majd távozott a The Manhattan Transfertől, hogy Európába menjen és egy világjáró túrába vágjon, ami 1971 és 1980 között ideje java részét felemésztette. Érdekelte a világjárás, de nem az a fajta, mikor a zenekarokkal volt úton éjszaka. Luceno elmondása szerint Carlos Castaneda, Erich von Däniken és Ian Fleming írók segítették őt rátéríteni a kalandos utazásra, és azon álmélkodott, hogy Fleming munkái a felelősek bizonyos szorult helyzetekért, amikbe belekeveredett az úton. Ez alatt hasonló gondolkodású emberek közösségére lelt, akik olyan Castaneda, von Däniken és Thomas Pynchon regényeket olvastak, mint a V. és a Súlyszivárvány, amiknek kiolvasása hetekbe, vagy hónapokba telt a kalandozásai alatt.

 

Europe után Luceno Görögországon keresztül megérkezett Egyiptomba, és Északkelet-Afrikába tartott, az etiópiai Lalibela város templomai felé. Majd délre fordult Szudánon, Kenyán, Ugandán és Malawin keresztül, Dél-Afrika felé. valamikor közben Luceno lefényképezett egy csoportnyi oroszlánt, akik a napon sütkéreztek. Mikor hazatért pénzt teremteni a következő útjához, gondolkodóba vette, hogy visszatér a basszusgitárhoz, de helyette asztalos munkát vállalt a new yorki Westchester-megyében, és egy barátja mentorálta. Az asztalos munka volt a fő megélhetése egy évtizedig, ám fővállalkozóként és csillagjósként is dolgozott. Idegenvezető is volt a California Company High Country Passage-nél. Luceno következő úti célja Latin-Amerika volt, és a bolíviai La Pazban véletlenül találkozott egy utazóval, akivel korábban Kenyában is. Luceno szavaival "néhányunkat vonz a megpróbáltató helyzetek túlélésének ötlete," és közelről tapasztalt meg útonállókkal, drogüzérekkel, áltudósokkal és születő felkelésekkel történő eseteket.

 

Luceno részletes naplót írt a lenyűgöző utazási élményiről és a többi utazóval tett beszélgetéseiről, köztük olyan történetekről, amiket útikalauzként hallott Közép-Amerikában, Dél-Amerikában és Ázsiában. Érzése szerint az útján találkozott emberek remek sztorikat mesélnek, és naplóírással töltötte idejét az útjai szüneteiben, mint mikor napokra egy homokpadon kötött ki a Nílus folyónál, és csak egy füzet volt nála az íráshoz. Bár akkor még nem voltak nagyra törő álmai íróként, a jegyzetei miatt kialakult egy írókedv nála, majd megszületett ebből egy regénye, amin főleg a perui Cuscóban való időtöltése alatt dolgozott nyolc hónapig az első feleségével, aki New Jerseyből volt valósi. Ez egy akció-kalandregény volt három amerikai kokaincsempész történetéről Dél-Amerikában, ami saját világjáró kalandjainak élményeiből adódott. A Peruban töltött idő – egy olyan országban, amiben bizarr kokainkereskedelem vegyült színes emberekkel – részben segített a sztori alakulásában. Luceno Mexikóban is élt, és 1990-ig utazási konzultánsként dolgozott Dél-Amerikában, Délkelet-Ázsiában és Polinéziában.

 

Luceno 1974-ben, vagy 1975-ben, miközben a New Jersey-i Englewoodban lakott, találkozott a fiatal Brian Daleyvel, aki a vietnámi háborút megjárva hazatért az Egyesült Államokba. Daleya Jersey City Egyetemre járt Jersey Cityben, és azzal a nővel járt, aki ugyanabban az étteremben dolgozott, mint Luceno felesége. Mindkét férfi első regényén dolgozott, és mikor a két nő rájött, hogy párjaik ugyancsak írók, bemutatták egymásnak Lucenót és Daleyt, akik szoros barátságot kötöttek. Luceno elolvasta és nagy hatással volt rá Daley könyvének, a The Doomfarers of Coramonde kézirata, amire később úgy emlékezett vissza, hogy "Egyszerűen úgy tűnt, hogy minden szava a helyén van." Luceno első gyermeke, a kislány Carmen is ekkortájt született. 1977-ben Luceno és Daley elmentek a Star Wars című film premierjére, amit nem sokat reklámoztak a médiában – egyikük se tudta, mire számítson. Miután ittak egy kisvendéglőben a New Jersey's Route 4-nél, elmentek egy mozipláza emeletes parkolójába Luceno Chevyjében. Luceno elmondása szerint "mindkettejüknek eldurrant az agya" a film első öt percében, és örömmámorban hagyták el a bemutatót, mert láttak egy elképesztő science fiction kalandfilmet. Daleyúgy érezte, hogy a science fiction sosem lesz ugyanolyan, és Luceno később nyilatkozta, hogy a barátja élete megváltozott a film hatására.

 

Lucenosweddingday 1Nem sokkal később Daley leszerződött, hogy megírja a Han Solo Legendáját, amik a Star Wars-beli karakterről, Han Solóról szól. A történetek felvázolása során megvitatta az ötleteket Lucenóval, aki a szócsöve volt gyakorlatilag. 1979-ben Daleyt arra is felkérték, hogy írja meg a Star Wars rádiójátékának forgatókönyvét, és Luceno szintén felvette korábbi szerepét, segítve Daleyt feldolgozni az ötleteket. Mikor Daley fülébe jutott egy belsős információ az 1980-as A Birodalom visszavágról Luke Skywalker szülői múltjával kapcsolatban, kikotyogta Lucenónak, mielőtt esélyük lett volna látni a filmet. 1980-ben került kiadásra Luceno első regénye, a Head Hunters, amiben Daleynek köszöni meg, amiért támogatta az írás folyamatában, és amiért bemutatta őt olyanoknak, akik a Ballantine Booksnál dolgoztak.

 

A Head Hunterst nem sokkal Luceno második gyermeke követte, Carlos nevű fia, akinek keresztapja Daley lett. Luceno és Daley rengeteget utazott egymással, olyan helyekre látogatva el, mint Nepál, Thaiföld, Peru, Tibet, valamint Közép- és Dél-Amerika dzsungelei. 1980-ban a mexikói Chiapasba tévedtek, ahol élelem nélkül maradtak, miközben egy folyót követtek valamilyen maja romokhoz. 1983-ban öt hetet töltöttek a Himalája megmászásával, és mikor visszatértek a nepáli Kathmanduba, Daley táviratot kapott, miszerint felkérték, hogy írja meg a legújabb Star Wars-film, A Jedi visszatér rádiójátékát. Csak rövid ideig játszották a mozikban, és egy nepáli piacon megvették a film kalózmásolatát videokazettán, amit levetítettek az útjukat támogató serpáknak és hordároknak. Egy év múltán Luceno találkozott jövőbeli feleségével, Karen Ann Lichtensteinnel, majd Daley élettársa, Lucia St. Clair Robson lett a kerítő. Robson bátorította Lichtensteint, hogy találkozzon Lucenóval New Yorkban, és bár Luceno kiötlött – és kivitelezett – egy menekülőtervet arra az esetre, ha a randit elszúrja, gyorsan meggondolta magát és gyorsan visszatért. Később a marylandi Annapolisban keltek egybe, és többek között Daleyt is meghívták az esküvőre.

 

A Robotech írása

Azonnal belevetettem magam, és Briant is ledöbbentett az esély az adaptálásra.
-Luceno, elmesélve, mikor ismerte meg a Robotech rajzfilmsorozat történetét 

Mikor Daley azzal üldözte Lucenót, hogy próbálkozzon a forgatókönyvírás területén, a párost felbérelte a producer Robert Mandell, hogy írjanak történeteket a The Adventures of the Galaxy Rangers animációs sorozathoz. A műsor epizódszerű sorozat volt olyan ember úttörőkről, akik a törvényt és a rendet védik a galaxis határain, és ez volt az egyik legelső televíziós sorozat, amit űrwesternes stílusban készítettek. Luceno és Daley közösen tizennégy forgatókönyvet írt a műsorhoz, amit New Yorkban készítettek, és 1986 szeptemberében kezdte el sugározni a 65 félórás epizódokat, minden héten öt nap. St. Clair Robinson is az írói csapat tagja volt, csakúgy mint Shelly Shapiro, akikkel Luceno később a Star Wars franchise-ban is dolgozott. A Galaxy Rangers nem kapott második évadot, mert nem sikerült megegyezni egyik játékgyártó céggel sem, amik az 1980-as években a rajzfilmek fő támogatói voltak. Bár az értékelések magasak voltak Amerikában és Európában, a nézők főleg tizenévesek és fiatal felnőttek voltak, és a műsornak nem sikerült betörnie a játékpiacra, és nem sikerült jó hirdetési bevételeket produkálnia ahhoz, hogy legyen támogatása további évadokhoz. Luceno és a többi író csalódott volt, mivel úgy gondolták, hogy a show újító és újszerű volt. A Galaxy Rangers kultusszá nőtt a kaszálása után, és végül 2008-ban kiadták DVD-n is.

 

A Galaxy Rangers után Luceno még New Yorkban élt, őt és Daleyt felkereste Risa Kessler, aki a Ballantine Bookshoz fűződő összes licenc tulajdonért volt felelős. A Harmony Gold televíziós gyártóvállalat olyan ötlettel állt elő Kesslerhez, hogy a Robotech című rajzfilmsorozatukat regényformában szeretnék adaptálni, és Kesslernek nem volt ismeretlen Luceno és Daley munkája a Galaxy Rangers terén, és tudta, hogy ketten jó barátok. A Robotech három különböző anime műsorban kezdett Japánban - The Super Dimension Fortress Macross, Super Dimension Cavalry Southern Cross, és a Genesis Climber MOSPEADA - de a három egy sorozatba olvadt, kapott egy új átívelő cselekményszálat, és az amerikai hálózatra a producer Carl Macek adaptálta. Luceno megnézett néhány epizódot a helyi new yorki televíziós csatornán, de nem tudta követni a cselekményt. Mikor Macek egy forráskönyvet adott neki, ami tartalmazta az összes epizód szinopszisát, Lucenót gyorsan beszippantotta a sztori. Daleyvel izgatottak voltak a lehetőségtől, hogy adaptálhatják, és nagy benyomást tett rájuk, hogy Macek új sorozatot kreált három különálló műsorból.

 

Jackmckinney 1Luceno és Daley a kaliforniai Los Angelesben repültek, hogy megbeszéljék a terveiket a Robotech adaptációjukkal kapcsolatban, ahol részeket vetítettek le nekik a műsorból, és háttér információkat kaptak a sorozatról. Rengeteget beszéltek Macekkel 10 nap alatt, és abban maradtak, hogy négy könyvet írnak a TV-sorozatról. Az írók megkapták az összes Robotech epizód VHS-másolatát és forgatókönyvét, ezen kívül művészeti könyveket, képregényeket és játékokat, és Macekkel folyamatosan tartották a kapcsolatot telefonon. Luceno számos játéktalálkozóra is elment Macekkel, hogy a sorozatról beszéljenek, valamint ő és Daley a műsor megközelítéséről. Mikor a Harmony Gold kérte, hogy a Ballantine tizenkét részesre bővítse a könyvsorozatot, az írók nagyon szoros határidőben találták magukat, mivel tizenkét könyvet kellett megírniuk nyolc hónap alatt.

 

Daley és Luceno Marylandbe utaztak ehhez, és minden nap találkoztak. Miután számtalanszor megnézték a teljes Robotech szériát és rongyosra használták a videolejátszójukat, tizenkét részre bontották a történetet és szétosztották az írási feladatukat maguk között: Daley írta a páratlan sorszámú könyveket, Luceno pedig a maradékot. A két író elküldte egymásnak a munkáját korrektúrázásra, szerkesztésre és újraírásra - nagyon eltérő írói stílusuk volt, és reménykedtek abban, hogy találnak egy közös hangot. Valamelyikük közreműködött a másik egy vagy két egész fejezetéhez. Daleyvel ellentétben Lucenónak nem volt tapasztalata a science fictionben a Galaxy Rangersen kívül, és mindig buzgó volt, mikor megkapta Daley jegyzeteit, hogy tippeket szerezzen a csatajelenetek megírásához és a science fiction szlogenek használatához. Luceno gyakran utazott a regényeken való munkája alatt, és olyan helyeken dolgozott a Robotechen, mint Dos Lagunas, Guatemala; Ubud, Bali és Kathmandu.

 

Az egyik céljuk az volt a könyvsorozattal, hogy kibővítsék a rajzfilmben jelenlévő dolgokat, és plusz részleteket adjanak hozzá. Macek kérte a találkozásaik elején, hogy mélyítsék el, és remélték, hogy tudnak olyan mélységet és életszerűséget adni a Robotech-hez, ami hiányzott a televíziós műsorból. A hármas egyetértett abban, hogy a könyvsorozat legyen epikusabb, mint a forrásanyag - a Robotech egyik kulcseleme az ember által működtetett Mecha gépek voltak, és Luceno és Daley olyan jelentős bővítést adott a sagához, hogy kitaláltak egy virtuális adaptert, a "gondolkodó sapkákat", amik a Mechák életre keltéséhez kellettek. Az efféle kiegészítések híján Luceno szerint a rajzfilm nem kapott volna komoly adaptációt - hogy egy nagy történetet elmeséljenek, nagyobb fogalmakat nyújtottak. Különböző, számukra fantasztikus munkákból is ihleteket szereztek, mint például Frank Herbert Dűnéjéből.

 

Daleynek volt egy eredeti science fiction könyvtrilógiája, ami a Robotech-regényekkel egy időben került kiadásra, és mivel már megírt a HanSolo Trilógiát, attól tartott, hogy a rajongókban az a benyomás keletkezik, hogy ő túlnyomórészt kapcsolódó fikcióra ír. Ő és Luceno abban sem volt biztos, hogy a Ballantine és a Harmony Gold mennyi változtatást követel a könyveken, ezért úgy döntöttek, hogy a Robotech-regényeiket a Jack McKinney álnév alatt írják. A név Luceno apjának régi barátjával kapcsolatban merült fel, akinek szerszámosládáját Luceno használta az asztalos időszaka alatt, és egy ilyen nevű karakter is szerepelt a Head Hunters-ben. Daley is szerepeltetett egy Jack McKinney nevű szereplőt a The Doomfarers of Coramonde művében, hogy tisztelegjen barátja előtt. Lucenónak nem volt védeni való science fiction hírneve, ezért nem volt problémája egy művésznév használatával. Egyszer Jack McKinney névvel írt alá egy utazói vendégkönyvben Dos Lagunasban.

 

A tizenkét Robotech-könyvet nyomtatásban 1987 februárja és novembere között jelentették meg. Luceno elképedt, mikor minden rész több tízezer példányban kelt el, mivel nem tudott arról, hogy ennek a franchise-nak a rajongói bázisa ennyire erős és széleskörű. Daleyvel jól elszórakoztak a könyvek írásakor, and Luceno ezt élete egyik legfontosabb időszakának ítéli. 2007-ben rámutatott arra, hogy a Robotech nélkül még mindig asztalosként dolgozna. A Daleyvel való munka kifejezetten élvezetes volt számára, és barátjától, egyben mentorától rengeteget tanult a science fictionről és magáról az írásról.

 

A Robotech folytatódik

Mikor Carl átadta nekem a könyvet, azt mondta 'Kidobhatod a fenébe.' Szerintem rengeteg zsenialitás volt benne. (…) Brian és én végül rengeteg időt eltöltöttünk vele. (…) ezért csak azt gondoltuk, hogy ez valami nagyon vad.
-Luceno, a The Sentinels kezdeti történetkezeléséről, amit ő és Brian Daley kapott Carl Macektól

A Robotech-regények jó hozama és a televíziós műsor sikere meggyőzte Harmony Goldot, hogy zöld utat kapjon a The Sentinels nevű folytatása. Macek gyorsan írt hatvanöt cselekményt a potenciális hirdetők részére, de feszült lett, mikor nem sikerült biztosítania a játékcégekből jövő pénzügyi támogatást. A karakterek használatával kapcsolat jogi problémák is jelentkeztek, amiknek licence Japánhoz köthető, de Luceno és Daley leszerződött 1987 elején arról, hogy Macek történeteit további Robotech-regényekbe adaptálják. Macek közölte velük, hogy nem kötelező mindent figyelembe venniük, amit írt, de annyira tetszett nekik, hogy végül Macek rengeteg ötletét felhasználják a könyvekben. Kibővítették a történetkezeléseket és öt regényre osztották azokat a megbeszéltek szerint, és néhány lényeges változtatást eszközöltek Macek vázlatából - a folyamat hosszabb ideig tartott előző munkájuknál, mivel korlátozott forrásanyag állt rendelkezésükre. Bár konzultáltak és támogatást kaptak Macektől, Luceno kinyilatkoztatta, hogy "magunkra voltunk utalva", és az írás alatt siettetettnek érezték magukat. Luceno három regényt, míg Daley kettőt írt. Az első tizenkét regényt a fiatal felnőtt olvasóknak szánták, de mikor Luceno és Daley felismerték, hogy főiskolás korú embereket is érdekli, vették a bátorságot a felnőttesebb tartalmak megírásához.

 

Endofthecircle 1Az öt könyvből álló The Sentinels sorozatot 1988 folyamán publikálták. Végül világossá vált, hogy a The Sentinels rajzfilm nem készül el, de a regények folyamatosan erős eladásai arra sarkallta Maceket, a Harmony Goldot és a Ballantine-t, hogy a sorozat kapjon egy lezárást. Macek eredetileg a Robotechet egy 365 epizódos történetként álmodta meg, ami teljes kört alkot, és a saga végével a kezdethez jutunk vissza, de ehelyett a sorozat lezárása inkább Lucenóra, Daleyre és egy utolsó könyvre maradt. Mivel nem volt merítendő forrásanyag, Luceno megkérdezte Maceket, hogyan szeretné lezárni a sztorit, de közben Macek elvesztette a Robotech-kel kapcsolatos jogait, és más projektek felé fordult. Egy kevés telefonbeszélgetésen kívül Lucenóval, nagyon kevés ötletet adott bele a regénybe azon kívül, hogy a Robotech története legyen egy teljes körív. Luceno írt egy vázlatot a könyvhöz, amit ő és Daley megcsavartak, és hozzáfogott a könyv első felének megírásához, majd Daley a befejezéssel foglalkozott. Mivel sok cselekményszálat kellett elvarrniuk, pár kisebb dologban nem értettek egyet a lezárásnál, miután Daley eltért az általuk kigondolt eredeti történettől. Luceno úgy vázolta fel a könyv írását, hogy trükkös volt, de a legjobb kihívásféleség, mivel sokat tanult arról, hogyan kell különböző kasztú karakterekkel rendelkező nagy történetekkel bánni. A The End of the Circle 1989-ben látott napvilágot.

 

Luceno és Daley néhány bestsellert értek el a Robotech-regényeikkel, de a fogadtatásuk meglehetősen vegyes volt a sorozat igazán szenvedélyes és szószóló rajongói bázisa között. Az írók jó okot adta a kritikákra, amiért gonosz jellemet adtak Leonard főparancsnok karakterének, és olyan gyűlöletleveleket kaptak, amikben a könyveket több tucat darabra vágták, amiért megölték Breetai karakterét. Egyes rajongók nem értettek egyet azzal a móddal, ahogy a The End of the Circle lezárult, és érzésük szerint Luceno és Daley túl találóan kapcsolta össze a szálakat, míg mások a TV-sorozathoz kitalált kibővítést kritizálták, például a "gondolkodó sapkákat." A rajongók nagy része nem akarta elfogadni, hogy a könyvek a Robotech kánon részei, de egy másik csoportot megigéztek a könyvek és társaikra a "McKinney-gyűlölők" jelzőt illették. Lucenót sokkolta a felé irányult harag, és az internet hajnalán rajongókkal kommunikált e-mailen keresztül, hogy felvilágosítást adjon, hogy ő és Daley miért azokat a döntéseket hozták. Sokan kifejezetten érthetőnek és udvariasnak gondolták Lucenót, és élvezetes párbeszédeket folytattak vele. A "McKinney-gyűlölők" hangja elcsendesedett 2007-re, mikor a Robotech.com oldalon egy szavazás keretében az 5.000 szavazó közül kevesebb, mint 4 százalék jelezte, hogy nem tetszenek neki a regények.

 

Mikor a Ballantine Books Del Rey kiadója készült regényformában újraindítani a Star Wars-univerzumot, terveik között volt, hogy felkérik Daleyt és Lucenót, hogy írják meg az új kalandokat. Risa Kessler és mások a Ballantine-tól leszerződtek velük, és jelentősen átbeszélték a franchise-t. Daley ötlete egy olyan sorozat volt, amiben Luke Skywalker új generációs Jediket kutat és tanít, és Palpatine császár tanítványainak titkos csoportjának feladata ennek megakadályozása. Közben Luceno elkezdett írni egy a The Tao of the Force névre hallgató könyvet, egy referenciamunkát, amiben ősi Jedi írások kivonatai és tanai szerepelnek. Bár hónapokat dolgozott rajta, a Star Wars alkotója, George Lucas megvétózta végül, aki nem akarta, hogy az Erőt vallásként kezeljék. Végül a Ballantine-on belüli harcok hatására elvesztették a Star Wars irományok kiadásának jogait, és az új kiadó, a Bantam Spectra inkább Timothy Zahnt kérték fel 1989-ben, hogy írja meg A birodalom örököseit, ami egy koordinált és összefüggő Star Wars Expanded Universe-t indított el. Luceno később rávilágított, hogy Daley valószínűleg egy mitológiai tónust akart kölcsönözni a sagának, szemben Zahn katonai science fictionjával, és Daley inkább egy sorszámozott, regényről regényre felépítést gondolt ki, nem úgy mint a Bantam módszere, miszerint ugrálni az idővonalon és kitölteni a hézagokat és darabokat a történetben.

 

A Star Wars-hoz még nem író Luceno mindazonáltal öt saját könyvet írt, amiket ki is adtak 1988 és 1990 között a Ballantine jóvoltából. A Río Pasión, a Rainchaser és a Rock Bottom alkotta a Matt Terry-sorozatot, és Luceno szavaival ez egy "mainstream kaland, ami egzotikus helyeken játszódik, és erősen benne van a mitológia és intrika".Az A Fearful Symmetry és az Illegal Alien című sci-fi könyveket 1989-ben és 1990-ben jelentették meg, előbbit az 1989-es Philip K. Dick Díjra is jelölték, amit a Philadelphiai Science Fiction Egyesület adományoz eredeti sci-fi könyvek után. Luceno New Yorkban élt ekkoriban két gyermekével.

 

Amightytriumvirate 1Az első tizenkét Robotech-regény alatt egy Barnes & Noble-magazin felfedte Jack McKinney titkos identitását, de a legtöbb rajongó lemaradt erről és nem tudta, hogy kicsoda ez az ember. McKinney híveket nyert maga köré a Science Fiction közösségen belül, ezért Luceno és Daley az álnév mellett tartott ki inkább. Luceno 1990-es regénye, a Kaduna Memories szintén álnév alatt került ki, és a páros által írt The Black Hole Travel Agency négykönyves sorozat pedig 1991, 1992 és 1993 folyamán. A The Black Hole sorozat egy vicces science fiction volt, amiben a közeljövőben játszódó Földre idegen lények érkeznek, és Luceno és Daley vidám műnek szánta, ami megnevetteti az olvasókat. Ám a négy könyv közül egy se kelt jól - Luceno a borzalmas marketingnek, rossz könyvborítóknak és kevés példányszámnak tudja ezt be, ami abból eredt, hogy Del Rey nem volt lelkes a sorozat kapcsán. Bár ketten élvezték a Black Hole írását, Luceno később elmondta, úgy érezték, hogy Jack McKinney futtatása ellaposodott. Daley egy 1993-as interjúban nyilvánosan felfedte McKinney kilétét, és ketten visszatértek saját főállású világukhoz. Luceno később elelmélkedett azon, hogy a Black Hole témája és tónusa nagyon hasonlít az 1997-es Men In Black filméhez.

 

1992-ben Luceno egy új kapcsolódó fikciós regénye is megjelent: a The Young Indiana Jones Chronicles: The Mata Hari Affair. Akkoriban a Lucasfilm Ltd. gyártotta Az ifjú Indiana Jones kalandjait, és Luceno regénye a műsor két epizódja forgatókönyvének adaptációja volt: Jonathan Hensleigh "Verdun, September 1916" és Carrie Fisher "Paris, October 1916", művei, amiket később DVD-re egy egészestés filmmé vágtak Kaland Mata Harival címmel. A műsor híres alakok és események körül forgott és aprólékos figyelmet szentelt a történelmi részleteknek, és bár a Lucasfilmes George Lucas és Lucy Autrey Wilson megengedte Lucenónak, hogy eltérjen a két tévéfilmben lévő történetek kibővítése érdekében, figyelembe kellett vennie a lábjegyzetekkel teleírt kéziratot és az abban megjelenő összes forrást. Körül-belül ötven első világháborús könyvet fogyasztott el a kutatásakor, köztük a legjelentősebb Georges Blond: Verdun és Russel Warren Howe: Mata Hari -The True Story című művek voltak. 1993-ben került kiadásra Luceno saját science fiction regénye, a The Big Empty, és 1994-ben ő írta Az árnyék című film regényváltozatát. Annapolisban lakott ekkor és egy kék Toyota 4Runnert vezetett, és Jake nevű fia is a kilencvenes évek elején született, de gyakran utazott Közép- és Dél-Amerikába, 1994-ben egy túrára vállalkozott Guatemalába Daleyvel és barátjukkal, Chris Barbierivel.

 

Egy barát elvesztése 

Brian és én eléggé realisztikusak voltunk azzal kapcsolatban, hogyan működik a világ, és az élete utolsó hónapjaiban rengeteget beszélgettünk arról, mit jelent az élet és a halál. Mivel rengeteg mérföldet megtettünk együtt – a valós és kitalált világokban –, mondtam neki, hogy nem érzem örvendetesnek, hogy nélkülem megy kalandozni – főleg egy olyan világba, ahol az összes elérhető útikönyv ellentmond egymásnak arról, hogy mire számíthat az utazó. És Brian azzal viccelődött, hogy megérti az aggodalmamat és biztos meg fog próbálni beszélni velem, feltéve ha talál egy működő telefont, vagy egy postát. Ez csak az egyik olyan beszélgetés volt, amivel az életre szóló barátok a fájdalmon akarnak könnyíteni.
-Luceno, a Brian Daleyvel töltött utolsó hónapokról

Bár a Robotech saga lezárult, McKinney regényeinek és a Robotech képregény-sorozat kelendősége arra sarkallta a Ballantine-t, hogy megkérdezze Lucenótól és Daleytől, hogy van-e bármi, amit meg szeretnének írni a jövőbeli sztorikhoz. Luceno úgy érzete, hogy az Elégedetlen Felkelések, ahogy Bill Spangler képregényeiben íródott, tökéletes téma, és írt egy könyvet, ami Spangler munkáján alapult és kiegészítette azt. A Del Rey azonban két újabb könyvet akart, és Lucenónak vadásznia kellett az idővonalban, hogy van-e még elmeséletlen történet. Mivel Daley megbetegedett, Luceno saját maga írta meg mindhárom könyvet, de Jack McKinney-nek tulajdonította azokat. A The Zentraedi Rebellion, a The Master's Gambit, és a Before the Invid Storm, amik az eredeti tizenkét regény eseményei előtt játszódnak, 1994-ben, 1995-ben és 1996-ban kerültek kiadásra. Az utolsó rész epigráfiáját Peter Walkernek tulajdonította, egy Robotech-rajongónak, akivel Luceno levelezett e-mailen. Szerinte az utolsó két könyv lábjegyzetek, de Luceno mégis úgy érzi, hogy megvan a maguk helye az átívelő sagában. Egy új Robotech regény írását is szerette volna, a Robotech Genesis: The Legend of Zor című képeskönyvön alapuló előzményt, de mivel az eladások az egyes regényekkel csökkentek, a Del Rey úgy döntött, hogy a sorozat 21 résszel befejeződik. A McKinney-regényeket később nem-kánonná minősítették, hogy további Robotech-történeteket találjanak ki megkötések nélkül.

 

Daley Luceno Barbieri 1Luceno másodjára is belefogott a forgatókönyvírásba, mikor két forgatókönyvet készített a Princess Gwenevere and the Jewel Riders animációs sorozathoz a kilencvenes évek közepén. A műsort az a Robert Mandell készítette, aki a Galaxy Rangers producere volt, és lazán Guinevere-en alapult az artúri mitológiából, amiben a címszereplő unikornisokon lovagol és szivárványokat lövöldözik. A Wizard's Peak é a The Wizard of Gardenia című epizódok 1995-ben és 1996-ban kerültek adásba. 1996-ban egy ismét kapcsolódó munka került ki Luceno kezei közül, a The Aztec Imperative, a Mission: Impossible film társregénye. A főszereplő és producer Tom Cruise kért egy regényváltozatot és számos kapcsolódó alkotást a film támogatásához, és Lucenótól elvárták, hogy munkája alatt vegye különösen figyelembe az eredeti Mission: Impossible televíziós sorozatot, de Cruise végül úgy döntött, hogy egy másik irányba viszi el a filmet és nem használ fel semmit a kapcsolódó művekből.

 

Daley hasnyálmirigyrákban szenvedett, ami halálosnak bizonyult. Élete utolsó hónapjaiban számtalanszor beszélgettek Lucenóval az élet és az elmúlás természetéről. Daley 1996. február 1-én hunyt el, több hónapos orvosi kezelés után. Lucenót mélyen lesújtotta barátja halála, úgy érezte magát, mint egy szülő, aki túlélte gyerekét. A rajongók szintén metszően megérezték a veszteséget, és mikor Luceno és Lucia St. Clair Robson kitették a halálhírt az internetre, azonnal részvétüzenetek kezdtek el áradni a világ minden tájáról. Luceno gyászbeszédet írt barátjának, amit a Star Wars Insider magazin huszonkilencedik számában publikáltak, és a guatemalai Calakmul maja régészeti helyére indított magányos túrát, arra a helyre, amit ő és Daley szerettek volna meglátogatni, és ahol szétszórta barátja hamvait. Később egy memoárt is írt, amiben a Calakmulba tartó útját és a Daleyvel tartó hosszú barátságát taglalta, köztük a rengeteg közös túrájukat is. A memoárt sosem tették közzé, de 2012-ben Luceno elmondta, hogy gondolkozik az e-bookon való kiadásán. Azonban 2015-ben rámutatott, hogy a lehetőség talán elveszett.

 

Luceno ígéretet tett Daleynek még a halála előtt: hogy befejezi barátja befejezetlen Gamma L.A.W. könyvsorozatát, amit Daley először a Lucenóval való kalandjuk során ötlött ki először a Himaláján, és amin már több mint egy évtizede dolgozott. Luceno munkához látott, hogy megszerkesszen egy 1.600 oldala vázlatot, amihez át kellett nézni több száz fájlt, jegyzetet és újságkivágást, hogy megértse a technikai tudást, amit a barátja birtokolt a könyv témájával kapcsolatban: katonai science fiction. Daley otthona tele volt jegyzethalmokkal és floppylemezekkel, amiken információk voltak az ötletéhez - St. Clair Robson szavaival "a lábjegyzeteken is lábjegyzetek volt".A vázlatok befejezéséhez és megszerkesztéséhez Luceno elvetette saját íróstílusát, hogy alkalmazkodjon Daleyéhez. Annak ellenére, hogy elismerte, ez nagy kihívás volt, amit "roppant nehéz" volt véghez vinni,teljesítette szerepét és a projekt érdemeinek nagy részét elhunyt barátjának ítélte. A négy Gamma L.A.W-könyvet 1997 november és 1999 márciusa között adták ki. 1998-ban Luceno megírta a Zorro álarcának regényváltozatát, amiben a film producerei hozzá akadtak adni a történethez, nem csak egyszerűen könyvbe átültetni a filmet. A díszletek közé és néhány forgatási helyszínre is elhívták, hogy jobban belekóstoljon abba a történelmi korba, amiben a film játszódik. 1999-ben Luceno és felesége vásároltak egy kunyhót Annapolisban, amibe be is költöztek, és munkához láttak, hogy felújítsák és Luceno asztalos képességeit is igénybe vegyék.

 

Bemutatkozás a Star Wars galaxisába

 

A jövő építése

Egyfajta konzultánsként kerültem az SW franchise-ba, mikor a New Jedi Order még a tervezési szakaszban volt. Amit úgy gondoltam, hogy egy éves munka lesz, végül egy karrierré vált.
-Luceno az eredeti szerepéről a The New Jedi Order sorozatban 

Mikor a Del Rey megszerezte a Star Wars könyvek kiadási jogait a Bantamtól 1999-ben, egy hosszú könyvsorozatot terveztek, ami kronológiai sorrendben fut majd. Érzésük szerinte a Bantam módszere, hogy különálló trilógiákat és egykönyves történeteket készítenek a kronológiai sorrendet elhagyva, összezavarhatja az olvasókat és a karakterfejlődésre hátrányos hatással lehetnek, ezért elkezdtek együtt dolgozni a Lucasfilm Ltd.-vel, hogy megtervezzék a The New Jedi Order című sorozatot, ami új fenyegetést és új generációs hősöket hoz be a galaxisba. Lucenót megkeresték a Del Rey szerkesztői és kérték, csatlakozzon a projekthez, mint konzultáns, mivel ismerik a Robotech-kel kapcsolatos munkáit – főleg egy szenvedélyes rajongótáborral rendelkező elnyújtott történetnél a kontinuitási törekvései győzték meg, valamint a történet befejezése, a The End of the Circle. 1999-ben Luceno számos tervező ülésen vett részt a sorozathoz a Skywalker Ranch-on, a Lucasfilm san franciscói központjában. A felkérés előtt azt pletykálták, hogy Luceno és Daley kidolgoztak egy cselekményt egy galaxison túli inváziós történetszálhoz Daley halála előtt, és hogy Lucenót Bantam behívta két sztori konferenciára a Skywalker Ranch-ra márciusban és májusban, de Sue Rostoni megcáfolta ezt, miszerint nem volt semmiféle ilyen megbeszélés Bantam és Luceno között.

 

Grandpajoe 1A The New Jedi Order korai tervezőcsapatában ott volt a Lucas Licensing felelős szerkesztője, Sue Rostoni, a Del Rey szerkesztője a Large Shelly Shapirónál, a Lucasfilm kiadási igazgatója, Lucy Autrey Wilson, a Dark Horse Comics kiadási elnökhelyettese, Randy Stradley, és számos szerkesztő és író a Del Reytől és a Dark Horse-tól. Egy alap történetszálat alkottak, valamint a sorozat elsődleges gonosztevőit: egy másik galaxisból érkező, vérszomjas, vallásosan buzgó fajt, a yuuzhan vongokat. Shapiro szerint a Bantam regényei egyfajta stagnált állapotot érzékeltettek, mivel semmi fontos nem történik bennük a főbb karakterekkel, és úgy gondolta, a Star Wars elvesztette a realizmus és a nyomás közti határt, ami az eredeti trilógiában jelen volt. A célja a dolgok felrázása volt, és annak bebizonyítása, hogy a hősök nem képesek mindent túlélni, és annak ötlete, hogy a yuuzhan vongok megölnek egy fontosabb szereplőt rögtön a sorozat első részében, zöld utat kapott. Mikor George Lucas megtiltotta Luke Skywalker megölését, Stradley felvetette a vuki Csubakka nevét. Lucas szintén megvétózta azt az ötletet, hogy a yuuzhan vongok Erő-használók legyenek, de engedélyezte a sorozat vázának nagy részét, amit Luceno vázolt fel és tökéletesített. Luceno szerint ez egy "sorozat-biblia" volt, és együtt dolgozott az író Daniel Wallace-szal, hogy kiterjesszék a Star Wars galaxisának térképét.

 

Luceno a lehető legtöbb Star Wars regényt, képregényt és forráskönyvet fellapozta, bár előzőleg rengeteg Bantam-kiadású regényt olvasott a kiadásukkor. A konzultáns szerepében elolvasta és véleményezte az írók vázlatait, amiket a The New Jedi Orderhez írtak, de eleinte bizonytalan volt, hogy könyvvel is hozzá fog-e járulni ő is. Végül úgy egyeztek meg, hogy övé lesz az ötödik könyv a sorozatban, aminek a címe Agents of Chaos volt. R. A. Salvatore írta az 1999-es Vector Prime-ot, a sorozat nyitányát, és ő kapta feladatul Csubakka halálának papírra vetését; mikor a karakter halálához fűződő negatív és gyűlölködő rajongói levelek beérkeztek, Luceno megszánta Salvatorét azzal, hogy megosztotta vele a hasonló tapasztalatait a Robotech rajongótáborával. Michael A. Stackpole-é volt a következő három regény, a Dark Tide című trilógia, de mikor egy tervbeli változtatás duológiává csökkentette a Dark Tide-ot, az Agents of Chaost két könyvessé bővítették.

 

Köszönetnyilvánítás

Tényleg úgy éreztem, hogy Brian ott ül a vállamon és onnan segít nekem. Brian sok tekintetben a mentorom volt… igazán hálás voltam, hogy köszönetnyilvánítást írhattam neki.
-Luceno, a Hero's Trial írásáról 

A The New Jedi Ordert kemény- és puhafedeles könyvek kombinációjának tervezték, a főbb események csak a keménykötésűekben, míg a puhákban mellékkalandok szerepelnek. Stackpole vázlata a Dark Tide I: Onslaughthoz viszont világossá tette, hogy a sorozat puhafedelesei is tartalmazhatnak fontos pontokat a cselekményhez, és Luceno feladata az volt a két puhafedeles könyvében, hogy Han Solóról írjon – pontosabban arról, hogy Solo magára leljen és túladjon a gyászon, amit régi barátja, Csubakka iránt érzett. Shapiro úgy gondolta, hogy rengeteg Bantam-írónem tudott mit kezdeni Solóval a könyveikben, ami miatt a karaktere nem fejlődött, és Luceno boldog volt a lehetőségnek, hogy valami máson átvezesse a karaktert, nem úgy, mint egy egyszerű, rövid kalandban. Azt remélte, hogy egy olyan heroikus kalandba viszi Solót, ami hasonlít az eredeti Star Wars-trilógiában látottakhoz, és az ő szemében az Agents of Chaos Duológia első része egy "Han Solo, ez a te életed" regény volt. A munkacíme a Solo Crusade volt, amit végül a Hero's Trialra változtatott.

 

Nakbe 1Luceno a kezdetektől fogva vett részt a The New Jedi Order sorozatban, és nem találta nehéznek beleugrani az írói szerepbe, de jó sok időt töltött a Star Wars franchise szabályainak tanulmányozásával. Luceno kihívása egy öreg és gyásztól sanyargatott Solóról való írás volt, és nagyon érett irányból akarta megközelíteni Solo bánatát, és kicsit el akarta távolítani a karaktert a feleségétől, Leia Organa Solótól. Luceno kedvenc karaktere Solo volt, akiről szeretett volna írni, és szerinte ő volt a legemberibb szereplő a Star Wars főbb karakterei közül, és miközben rá összpontosított, Luceno megragadta az alkalmat, hogy tiszteletét fejezze ki Brian Daley iránt. Daley Han Solo Legendájából rengeteg karakter feltűnik a Hero's Trialban, és Luceno gyakran érezte elment barátja jelenlétét a könyv írása alatt. Édes-keserű iróniát érzett ebben, mivel a Daleyvel való barátságát a Solo és Csubakka közti barátsághoz hasonlította.

 

Luceno nem csak Daley munkáiból merített ihletet az Agents of Chaos Dulógiáján való munkája során, mivel a két könyv a Bantham Star Wars-regényiből is visszahoz karaktereket. Boba Fett eredetileg feltűnt volna a Hero's Trialban, ám azért vetette ezt el, mert már túl sok visszatérő karakter jelent volna meg, és Nagy Bunjival helyettesítette őt. Mialatt tovább írta a történetet, Luceno azt is eldöntötte, hogy nem öli meg Roát a Jubilee Wheel elleni támadásnál, ahogy eredetileg tervezte. A duológia sok eleme Luceno saját agyszüleménye volt, köztük a ryn faj, akiket a valódi világ római népe után formált meg, és a fosh Jedi, Vergere, aki legelőször Greg Bear 2000-es Az álmok bolygója című regényében jelent meg Luceno hozzájárulásával, hogy később a duológiában ismét feltűnjön és kivesézzék a háttértörténetét, miután Luceno előhozakodott a fajának nevével és kinézetével. A könyvben Solo új társra talál Ryn Droma képében, aki Luceno reményei szerint kiegészíti majd Solót és segít neki túljutni a gyászán. A Hero's Trial 2000. augusztus 1-én jelent meg, és Jedi Eclipse nevű folytatása pedig két hónappal később. A Jedi Eclipse munkacíme The Crooked Sky volt. Mindkét könyv kelendő volt, ahogyan a New Jedi Order minden része erősen teljesített a piacon, és hozta a tervező csapat várakozásait.

 

Alámerülés a sötétségbe 

Leszerződtem, hogy megírom a Baljós árnyak előzményét (2001 nyarára) – egy politikai cselszövésekről szóló regényt, ami Valorum főkancellár bukását taglalja - amit Palpatine szenátor intézett. Mintha arról kellett volna írnom, hogy mi történik a Paradicsomban, mielőtt a kígyó Évával elkezd beszélni.
-James Luceno

Luceno azt szerette volna, ha Droma Solo partnere marad az Agents of Chaos eseményei után, de mikor levelek kezdtek el beáradni rajongóktól, akik Leiával akarták volna látni a Solo-csapatot, Dromát elkezdte a háttérbe szorítani. Luceno konzultánsi szerepe folytatódott; a folyamat alatt valamikor leült Shapiróval, Rostonival, valamint Troy Denning és Matthew Stover írókkal a Skywalker Ranch-on, hogy megvitassák a sorozat jövőjét. Mikor a tervező csapat egy újabb karakter megölése mellett döntött – aki Solo fia, Anakin volt - a The New Jedi Order néhány mellékszálát Anakin megvilágítására szentelték a halála előtt, köztük azt, amit Luceno elkezdett az Agents of Chaosban a droidok jogait és tudatosságát illetően. A sorozat nézőpontváltásának legnagyobb elszenvedője Michael Jan Friedman Knightfall Trilógiája volt, amit teljesen eltöröltek. Greg Keyes 2001-es Edge of Victory Duológiája váltotta a Knightfallt és erősen ráfókuszált Anakinra, és mivel kevesebb regény jött ki abban az évben a New Jedi Orderből, a Del Rey és a Lucasfilm több regényt is kiadhatott a Star Wars előzmény trilógiájának időszakából. Luceno kapta a Star Wars: I. rész: Baljós árnyak filmet felvezető regényt, A megtévesztés leplét, valamint a Darth Maul: Saboteur című an eBook novellát. Előbbi munkacíme a Vergence volt.

 

A Saboteur írása alatt Luceno nehezen férkőzött bele Darth Maul fejébe, aki egy rejtélyes háttérrel rendelkező karakter volt, valamint a Maul szemszögéből való írás sem volt könnyű. Próbálta elképzelni, milyen lehet Darth Sidioust, Maul Sith-mesterét szolgálni, és amellett döntött, hogy befelé nézően ábrázolja Mault, miután a Darth Vader és a Császár közti kapcsolatból merített inspirációt A Jedi visszatérből. A Saboteur 2001 februárjában adták ki kizárólag elektronikus formában az olyan online könyvesboltok weboldalain, mint az Amazon és a Barnes & Noble, $1.99-es áron. Később a novella Michael Reaves 2000-es Darth Maul: A vadászó árnyék regényének puhafedeles újranyomásába is belekerült.

 

James Luceno Mikor Luceno megnézte a Baljós árnyakat, felkeltette a felkúszó szövegben található szövegben lévő utalások az érdeklődését, amik a film előtti eseményekre mutattak, és A megtévesztés leplével végül megkapta a lehetőséget a háttértörténet megírására. Maga George Lucas utasította Lucenót, hogy egy politikai thrillert alkosson, ami a Galaktikus Köztársaság Palpatine szenátorára és Valorum főkancellárjára összpontosítson, de megtiltotta Lucenónak, hogy felfedje, hogy Palpatine és Darth egy és ugyanaz a személy, mivel spoilernek gondolta ezt. Azonban azt megengedte Lucenónak, hogy Palpatine-t egy mesteri politikusnak és törtető manipulátornak fesse le, és Luceno végül élvezettel ábrázolta a kettőt, mint különálló karakterek. Hogy Palpatine fejébe lásson, kellően áttanulmányozta a karakter jeleneteit a Baljós árnyakban, A Birodalom visszavágban és A Jedi visszatérben, remélve, hogy vissza tudja adni Palpatine gesztusait és beszédstílusát. William Shakespeare munkáiban is segítséget keresett Palpatine manipulatív kapcsolatának kiépítéséhez Valorummal, akit olyan tragikus figurának látott, mint Iago, Cassius, vagy III. Richárd. Luceno az írási folyamatot olyannak érezte, mintha az Édenkertről mesélne, mielőtt még Éva találkozott volna a kígyóval.

 

A megtévesztés leple alatt Luceno olyan politikai thrillert alkotó írókban keresett ihletet, mint Frederick Forsyth és Robert Ludlum, első néhány vázlata erősen az akcióra épült és főleg Qui-Gon Jinn Jedi-mesterre és egyéb mellékszereplőkre fókuszált. Shapiro és Rostoni addig segítettek neki lefaragni az akcióból, míg megtalálta a politika és a fénykard közti egyensúlyt. Miután az első vázlata elkészült, megkapta a készülő Star Wars: II. rész: A klónok támadása film forgatókönyvét, amivel betekintést nyert a Galaktikus Szenátus belső működésébe, és olyan szervezeteket is belerakhatott, amik fel fognak tűnni a filmben. Lucas kérésére egy karaktert is belefoglalt a filmből. A kiadásakor A megtévesztés leple volt a legelső felnőtt regény a Star Wars idővonalán, és Luceno eszerint az egész saga nyitányaként kezelte, rövid leírásokat adva olyan elemeknek a Star Wars univerzumából, amiket az olvasók magától értetődőnek gondoltak, például a Jedi-lovagok, az Erő és a sötét oldal. Ezt J. R. R. Tolkien A Hobbit című művéhez hasonlította, amit A gyűrűk ura felvezetéseként szolgált, és ez egy olyan egyedi megpróbáltatás volt, amit élvezett, mivel egyetlen monológból kellett egy egész háttértörténetet megalkotnia Valorumnak a Baljós árnyakból. Érzése szerint az egész regény azon az egy monológon függött, és remek gyakorlatnak ítélte a visszafelé gondolkodás folyamatát. Ezzel szemben mikor az Új Köztársaság korszakáról írt a The New Jedi Orderben, Luceno úgy érezte, hogy a szóhasználat, az öltözködés és a viselkedés formalitása a köztársasági Coruscanton aligha rejti véka alá a Galaktikus Köztársaság romlottságát, mivel a megfáradtságuk miatt senki sem törődött a képmutatással, ezzel hasonlítva a Galaktikus Köztársaságot a Római Birodalomhoz annak bukása előtt és az Új Köztársaságot Amerikához az amerikai függetlenségi háború alatt.

 

Luceno próbálta tükrözni a Star Wars-filmek háromrészes struktúráját és annyi szokást tiszteletben tartani a sagából, amennyit csak lehet; mikor kiötlötte az egész történetet, A megtévesztés leplét egy Star Wars-film regényváltozataként kezelte, ami a fejében pörgött le. Az etióp Lalibela várost is egyfajta ihletforrásként használta fel, amit bele is tett a könyvbe. A megtévesztés leplét keményfedeles verzióban 2001. május 29-én adták ki, és 2002-ben a Del Rey Luceno két eredeti művét is megjelentette: címűk a Memories End és a Dimension X volt, mindkettő a Web Warriors-sorozat részei. A könyvben két árva fiútestvér szerepel, akik detektívek egy futurisztikus kibertérben, és egy kiadatlan harmadik könyv is megjelenik néhány online adatbázisban, de nincs róla elérhető információ.

 

Egy korszak lezárása

Roppant élvezetes volt, mert az elejétől a végéig benn voltam. Nagy elégedettséggel tölt el, hogy emellett választottam.
-Luceno arról, hogy ő írta a The New Jedi Order fináléját 

Luceno és Shapiro egyeztettek a The New Jedi Order készülése alatt, és mikor a sorozat elérte a közepét, felmérték azt, hogy mit meséltek eddig el, és megbeszélték, hogy milyen dolgokat kellene még véghez vinni a sorozatban, és hogyan fejezzék be azt. Mivel Luceno a kezdetektől fogva benne volt a sorozatban és beavatták majdnem minden felvetett ötletbe, egyértelmű választás lett az utolsó rész megírására;ismerte a karaktereke, a történetszálakat, és rengeteg leírandó információval rendelkezett. Nem kevés mellékszálat kellett elvarrniuk, és Luceno egy háromoldalas listát állított össze a lezárandó szabadonfutó szálakról. Összességében majdnem egy évbe telt a kutatómunka és a könyv megírása, és megelégedett a sorozat lezárásával. Boba Fettet végül beleírhatta a The New Jedi Orderbe, akit korábban kizárt a Hero's Trialból.

 

Bookshelfluceno 1Luceno a könyv címét - The Unifying Force – az Egyesítő Erő fogalma után adta meg, az Erő jövőorientált nézőpontjáról, ami a tettek következményeit érinti. A Jedik útkeresése a háborúban lett az egész sorozat fő témája, és Luceno szerint a The Unifying Force inkább az Erőről és annak Luke Skywalker Új Jedi Rendje általi újraértelmezéséről szól. A cím úgy is értelmezhető, hogy a Galaktikus Szövetség egyesített flottaerőket gyűjtött össze a yuuzhan vongok ellen, valamint a yuuzhan vongok Szégyenteljeseiként is, akik nagy szerepet játszanak a háború végkimenetelében. A szerző kedvenc karakterei a könyvben azok voltak, akik kénytelenek voltak átértékelni az eddigi hiedelmeiket, köztük Jacen Solo, Luke Skywalker és a droid C-3PO, valamint a yuuzhan vong szereplők, Nom Anor és Harrar. Harrarral az volt a célja Lucenónak, hogy jobban elmélyítse a yuuzhan vongokat, mint a hagyományos fekete-fehér gonoszokat, mivel mindig is tragikus vándoroknak tekintette őket, mint gyűlölettel fűtött betolakodóknak. Amerika bennszülött népeiről vette a mintát, például a majákról és az aztékokról, belső tragédiával rendelkező kultúrákról, és azt remélte, hogy jóféle szürke moralitást kölcsönözhet a könyvnek.

 

Bár a tervező csapat a yuzhan vongok kiirtásának ötletét tárgyalták a sorozat végén, érzésük szerint egy könyörületesebb opció érdekesebb lenne, és száműzetésbe küldték a betolakodókat. Luceno ötlete volt, hogy a főgonosz egy báb legyen és ezzel a The New Jedi Order legkorábbi történeti összejövetelein állt elő; Han Solo megölésének gondolatával is eljátszott a The Unifying Force-ban, ám végül elvetette. A könyv utolsó pillanatainak megírásakor A gyűrűk ura végéből merített ihletet, amit egy korszak lezárásának tekintett. Olyan helyzetben akarta hagyni a karaktereket, ahonnan a rajongók elképzelhették, hogy továbbmennek és élik életüket, és később beismerte, hogy a könyvvel az egész Star Wars sagát le akarta zárni. Ám a saga több könyvvel is folytatódott, egészen addig a pontig, ahonnan Luceno szerint a karakterek már nem tudtak hová továbbindulni.

 

A The New Jedi Order nem volt egy könnyű projekt, amiben rengeteg közreműködő író számos különböző irányba vitte a történetet, valamint a határidők, amik belekavartak az írók nem Star Wars munkáiban, a lebetegedések, a törölt könyvek, utolsó másodperces változtatások a sztoriszálakban, és a rajongói reakciók Csubakka halálára is a velejárója volt. Mindezeken felül Luceno úgy érezte, hogy ez egy érdekes sorozat volt, és egy jó kísérletezés a Star Wars univerzumában, és állítása szerint a The New Jedi Order egyre izgalmasabbá és élvezetesebbé vált, mikor a cselekményében változtattak a közepén, ezért az íróknak nem csak be kellett tömniük a lyukakat a fő cselekménypontok között. A végén megkönnyebbülést mutatott, és azzal viccelt, hogy ő egy szakképzett mentőst testesít meg a Star Wars-ban, és írótársa, Aaron Allston a The Unifying Force-t "egy óriási NJO-ragtapasznak" nevezte.

 

A The Unifying Force-t 2003. november 4-én adták ki keményfedeles változatban, és Luceno novemberben az Egyesült Államokat járta a reklámozásához. A kiadásához közzétettek egy CD-ROM-ot, ami a Vector Prime e-book változatát tartalmazta, valamint egy kerekasztal interjút Lucenóval és a The New Jedi Order fejlesztőgárdájának többi tagjával. A következő projektje személyesebb volt, mivel úgy döntött, valóra váltja élete álmát és földet vásárol valahol a Yucatán-félszigeten. Nádazni már megtanult Guatemalában, ezért próbált felépíteni egy nádtetős házat a birtokon. Hosszú szünetet akart tartani a Star Wars-tól távol, de miután látott egy festményt a hothi csatáról és Ben Kenobi viskójáról, elvállalta az Inside the Worlds of Star Wars Trilogy című referenciakönyv megírását. A könyvet Dorling Kindersley adta ki, Hans Jenssen és Richard Chasemore rajzoltak hozzá, és a híres Star Wars-tudós, Curtis Saxton volt a konzultáns - Saxton korábban a Star Wars Technical Commentaries rajongói megírásáért volt felelős. A könyv 2004. augusztus 5-én jelent meg, hogy egybeessen a Star Wars Trilógia DVD kiadásával.

 

Mélyebb alámerülés

 

Egy előzmény és egy folytatás

Személy szerint kedvelem azt a tényt, hogy a Star Wars-filmek mindig az akció közepébe csapnak, és a közönségnek meghagyják a kitöltendő háttértörténetet. Ám én ráugrottam a lehetőségre, és visszafelé töltöttem.
-Luceno, A gonosz útvesztője írásáról 

Scribeluceno 2Mialatt a Klónháborúkat boncolgatták a Star Wars médiáiban, Luceno segítségképpen elolvasta a Klónok Háborúja multimédia projekt regényei és képregényei eredeti kéziratait és vázlatait, majd megbeszélte azokat Shapiróval és Rostonival. Őt bízták meg, hogy írja meg a felvezetést Anakin Skywalker és Obi-Wan Kenobi főszereplésével a Star Wars: III. rész: A Sith-ek bosszúja című filmhez, és A gonosz útvesztője könyvet azzal címezték meg, hogy ez egy "kihagyhatatlan előzmény" a filmhez. Bár élvezte a tényt, hogy a Star Wars filmek általában egy akciójelenet közepén kezdődnek és a háttértörténetet a közönségre hagyják, rávetette magát a lehetőségre, hogy megírja A Sith-ek bosszúja nyitó csatajelenetének hátterét. Luceno megkapta a film forgatókönyvének első piszkozatát, majd annak frissített javításait, és 2004 januárjában két napot töltött a Skywalker Ranch-nál, hogy átbeszéljék a vázlatot Shapiróval, Rostonival, Howard Roffmannal, valamint Matthew Stoverrel, aki a film regényváltozatáért felelt.

 

Luceno egyik legfontosabb egyeztetése a könyvvel kapcsolatban Grievous tábornok háttértörténetének kidolgozása volt, és bizonyos cselekményelemekhez is hozzá tudott szólni A klónok támadásából, amiket megoldatlanok maradtak. Összeállított egy kérdéslistát, amit Stover kért tőle a George Lucasszal való találkozás után, és Lucas szintén megadta saját ötleteit Grievous és Sifo-Dyas háttértörténetét, illetve Grievous coruscanti támadását illetően. Luceno úgy gondolta, hogy a harcok főleg szárazföldön zajlódnak, ezért úgy akarta mozgatni Palpatine kancellárt, ahogy George W. Bush cselekedett az Air Force One-on a szeptember 11-ei támadások idején, de Lucas felfedte, hogy ez inkább egy űrcsata lesz, és javasolta, hogy arra gondolt, ahogy a titkosszolgálat Dick Cheneyt egy megerősített bunkerbe szállította aznap. Lucas ezen kívül Dooku gróf hűségéről is szolgáltatott információkat Darth Sidious iránt, valamint a Kiválasztott próféciájáról, és a válaszai jó alapokat szolgáltattak Lucenónak, és biztos volt benne, hogy meg tud írni egy könyvet a történetből. A szerző Mexikóba utazott, hogy átgondolja a könyv cselekményét, és mikor meglátta, hogy egy útitársa Tom Clancy-től a Vadászat a Vörös Októberre című művet olvassa, és megfogant benne az ötlet, hogy a Darth Sidious utáni hajtóvadászatról fog írni, ettől kezdve A gonosz útvesztője története elkezdett formát ölteni.

 

Stover és Luceno kapcsolatban maradtak, és Luceno a megírásakor elolvasta Stover regényváltozatát, és Stover pedig A gonosz útvesztője vázlatát, és azon dolgozott, hogy hivatkozásokat rakjon bele a kéziratába. Folyamatosan tájékoztatta Lucenót a folyamatról, de sok ilyen hivatkozást végül kivágtak. A forgatókönyv módosítása során jeleneteket is kitöröltek a filmből, köztük Obi-Wan Kenobi és egy klón katona beszélgetését, ami A gonosz útvesztője nyitójelenetét inspirálta; Grievous tábornok is egy másféle karakterré vált a forgatókönyv későbbi verzióiban. A forgatókönyv egyik, a filmben bent maradt jelenetében megemlítik a Cato Neimoidia bolygót, amit Luceno kezdőpontnak használt a történetéhez - úgy akarta, hogy A gonosz útvesztője közvetlenebbül kapcsolódjon A Sith-ek bosszújához, mint bármely korábbi előzmény. Rendszeresen eszmecserét váltott Rostonival, a III. rész naplóírójával, Pablo Hidalgóval, és a The Making of Star Wars Revenge of the Sith írójával, Jonathan W. Rinzlerrel, akik látogatáson vettek részt, vagy nyers vágásokat tekintettek meg a filmből. Szintén Luceno írta meg a Star Wars: A Sith-ek bosszúja - Képes Enciklopédia referenciakönyvet Doring Kindersley számára, amivel hozzájuthatott exponált filmekhez, kellékekhez, vagy más képes anyaghoz, és belsős információhoz, miközben a Lucasfilm és az Industrial Light & Magic partnere volt.

 

A gonosz útvesztőjében Luceno barátokként ábrázolja Skywalkert és Kenobit a szokásos mester és tanítvány szerepük helyett. Egy laza, vidám, csipkelődős kapcsolatot adott hozzájuk, részben hogy ellensúlyozza a The New Jedi Order komorságát és komolyságát, és mert ez a regény volt az utolsó lehetőség a sagában, a könnyedség és a humor ábrázolásához a nagyon sötét A Sith-ek bosszúja előtt. Mivel Skywalker átáll a sötét oldalra a filmben, Luceno úgy írta meg, hogy ő már nem fél a sötét oldal csábításától és tulajdonképpen annak megszállottja lett, ráépítve a Klónháborúk multimédiás projektben érzékelhető karakterfejlődésre. Miután Luceno vázlatára rábólintott a Lucasfilm, megdöbbent, mikor tudomást szerzett két másik projekt munkálatairól: A 2003-as Star Wars: A klónok háborúja harmadik évada és a Dark Horse Star Wars: Countdown kísérleti című képregény-sorozata, amik ugyanazt a felvezető történetet mesélik el, mint A gonosz útvesztője, csak más szemszögből. Próbálták szétosztani a karaktereket és a cselekményt, de az animációs sorozatot csak jóval A gonosz útvesztője kéziratának elkészülte után vázolták fel. Luceno később azt állította egy a Star Wars Insiderrel készült interjúban, hogy a rajongók "ugyanazon események éles eltérését tapasztalhatják".A Star Wars: A klónok háborúja csapata valójában a történetüket Luceno köré építette, ám elrugaszkodtak a részleteitől, hogy jobban illeszkedjen egy animációs sorozat tetőfokához. Az utolsó pillanatban A gonosz útvesztőjébe beleírták a sorozat karaktereinek és bolygóinak rövid megemlítéseit. A Countdown azonban a Star Wars: Obsession névre keresztelődött, és egy másfajta történetet mesélt el, köztük Asajj Ventress történetét, aki eredetileg A gonosz útvesztőjében tűnt volna fel és halt volna meg.

 

Jameslucenodarklordinterview 1A Star Wars előzmény trilógiájának politikai elemét, a diktatúrák felemelkedését átmentették Luceno munkájába, de nem kísérelte meg George W. Bush-t Palpatine-hoz hasonlítani, még néhány olvasó vádja ellenére sem – a regény " Honi Védelmi Szolgálatát" egy Dark Horse-képregényből kölcsönözte, és a Gonosz Triádája kifejezés csupán egy könnyed tisztelgés egy általa nagyon érdekes mondásnak. A gonosz útvesztőjét 2005. január 25-én, a Képes Enciklopédiát pedig április 2-án jelentették meg.

 

A gonosz útvesztője kiadásakor Luceno már egy újabb könyvön dolgozott: a Sötét nagyúron, ami A Sith-ek bosszúja közvetlen folytatása, és egy laza trilógiát alkot A gonosz útvesztőjével és a film regényváltozatával. Főszereplői Darth Vader, Darth Sidious és egy Jedi-csapat, akik a Nagy Jedi Tisztogatás elől menekültek, azonban a címe és a promóciója szerint ez egy Vader-központú regény annak dacára, hogy a karakter szerepeltetése viszonylag szerény. Eredetileg egy 2006 eleji megjelenést jósoltak a könyvnek, a kiadási dátumát elcserélték Timothy Zahn Kirajzás című regényével, és 2005 végére tolták, hogy több hasznot zsebeljen be A Sith-ek bosszúja körüli fellelkesedésből. A Sötét nagyúrnak hasonló marketinget szántak, mint A gonosz útvesztőjének, miszerint ez a film egy "kihagyhatatlan folytatása."

 

A Sötét nagyúrral Lucenónak fő célja az volt, hogy a Jediket és Sith-eket éles kontrasztba állítsa egymással. Szintén be akarta mutatni, hogy egy Jedi-mester és Jedi-tanítvány közti kapcsolat miben különbözik egy Sith-mester és Sith-tanítvány közti kapcsolattól, és párhuzamba akarta állítani Darth Vader és a Jedi Roan Shryne történetszálát – úgy írta, hogy Vader egyre távolodik az Erőtől, míg Shryne közeledik ahhoz. A könyvben Shryne azon számos Jedi egyike volt, aki kiábrándult az Erőből a tisztogatás után. Luceno Vaderhez azzal kapott ihletet, hogy beszélt a LucasArts egyik munkatársával, aki Vader jelmezét viselte egy fotózáshoz, és elmesélte, milyen volt a jelmez viselése. Luceno szerint Vader szerepe a regényben "egyfajta ordított hősi mítosz", és a karakter számára A Sith-ek bosszúja által nyújtott potenciálgazdagság miatt szeretett Vaderről írni.

 

A Sötét nagyúr 2005. november 22-én került napvilágra, és mikor néhány rajongó Vader kevés szerepe miatt reklamált, Luceno később bocsánatot kért egy interjúban a félrevezető címért. A könyv után szünetet rendelt el magának, de Lucenót felkérték konzultálni Aaron Allston, Troy Denning és Karen Traviss írókkal egy kilencrészes sorozathoz, ami a The New Jedi Order után játszódik. A Star Wars: Dark Times című képregény-sorozat ötödik számához újrakreáltak egy jelenete a Sötét nagyúrból, amit Mick Harrison írt (Randy Stradley álnév alatt), amit 2007-ben jelentettek meg. A kiadásban Vader ugyanabban az időperiódusban tűnik fel; Luceno neve is szerepel a képregényben, minta jelenet dialógusának megírója. Tommy Yune, a The Shadow Chronicles című Robotech-film rendezője felkérte, hogy írja meg a film regényváltozatát, de nem érezte helyesnek, hogy ellentmondjon azoknak, amiket ő és Brian Daley megírtak, és visszautasította az ajánlatot. Luceno Inside the Worlds of Star Wars Trilogy tartalmát tömörebb formában újranyomták 2005 októberében a Star Wars: Complete Locations-ban, és a Star Wars: A Sith-ek bosszúja - Képes Enciklopédiát hasonlóképp újranyomták egy évvel később a Star Wars: The Complete Visual Dictionary keretén belül.

 

Plagueis áhítatában

A LucasFilm fejeseivel való beszélgetések alapján elkészítettem a regény részletes vázlatát, és igazán belekezdtem a regény írásába, mikor úgy döntöttek, hogy a cselekmény gyenge. Az volt a bajuk, hogy túl messzire mentem. Úgy gondolom, hogy túl erősen próbáltam felépíteni a dolgokat. Ami még fontosabb, hogy úgy gondoltam, ha háttértörténetet találok ki Palpatine-hoz, valahogy kiszakítjuk a misztikus környezetéből, és aláássuk a hatását, mint megtestesült gonosz karakter.
-Luceno, a saját Darth Plagueis regényének kaszálásáról 

Egy többhetes túra után a guatemalai dzsungelben, Luceno ellátogatott egy internetes kávézóba, és megnyitott egy e-mailt a Lucasfilmtől, amiben megkérdezték, írna-e egy regény Darth Plagueisről, amely karaktert megemlítették A Sith-ek bosszújában és akinek nevét Luceno elhintette A gonosz útvesztőjében. Állítása szerint "lehidalt", mikor elolvasta az üzenetet, mivel reménykedett benne, hogy megkapja az esélyt Plagueisről írni, de arra számított, hogy a karakter tiltott övezet lesz. Megrázta a lehetőség, és a projektbe való beavatottságát először a StarWars.com tették közzé 2006 júniusában egy cikkben, ami a könyv megjelenését 2008-ra jósolta. Lucenót meghívták a Skywalker Ranch-re a könyv megvitatásához, és az ott töltött ideje egybeesett a kilencrészes Legacy of the Force sorozat történeti konferenciáival, ahová meghívták konzultánsként. Luceno részt vett a megbeszéléseken, ahol az előre bocsátott történet szerint Jacen Solo átáll az Erő sötét oldalára, amely karakternek nem ilyen irányt jósolt a The Unifying Force írása közben. Úgy gondolta, hogy Jacen volt Luke Skywalker Új Jedi Rendjének természetes örököse, és egy 2007-es interjúban olyan szavakkal illette a karakter bukását, hogy "őszintén szólva, erre nem számítottam".

 

Laughceno 1Luceno számos alkalommal értekezett a Lucasfilm képviselőivel, hogy miképp közelítse meg a könyvet, majd megírt és benyújtott egy részletes vázlatot, és főleg Howard Roffmannal beszélte meg, hogy miket tehet meg és miket nem. George Lucas is részese volt a projekt tervezésének kezdeti szakaszának, és Luceno feltette neki, hogy Plagueis lehetne-e nem ember. Lucas úgy döntött, hogy lehetne egy muun és elküldött Lucenónak néhány muun karakter művészi és végleges változatát; pár információmorzsát is adott Lucenónak Plagueis karakteréről, és kikötötte, hogy Plagueis viselhetne egy légzőmaszkot, miután balesetet szenved valamikor az életében. Luceno kezdetben a regényt egyes szám első személyes narratívával határozta meg a regényt, Plagueis élettörténetét egy a tanítványa, Palpatine által felfedezett holokron mesélte volna el, rögtön Plagueis halála után Anne Rice Vámpírkrónikák regényei voltak ehhez a formátumhoz a kulcs ihletforrásai. Szintén egy korai ötlet volt a történethez, hogy Plagueis és Qui-Gon Jinn versenyeznek a halhatatlanságért, ám arról nem tudtak, hogy ugyanazt a célt üldözik, és akaratlanul szabotálják egymás erőfeszítéseit. A történet úgy végződött volna, hogy Jinn kapcsolatot teremt a Whillekkel, azon rejtélyes lényekkel, akiket először a Star Wars regényváltozatának epilógusában említenek meg.

 

Luceno jelentősen bekezdett a könyv írásába, miután hónapokkal azelőtt előre átgondolta és megtervezte a dolgokat, de olyan visszajelzés érkezett, hogy a Lucasfilm többet akarná szerepelni látni Palpatine-t. Úgy érezték, hogy Plagueis története kevésbé érdekes, mint Palpatine-é, és Luceno örült az utasításnak, mivel szerinte megkötései lesznek az ellen, hogy túl erősen fókuszál Palpatine-ra. Azonban a Lucasfilm egyik munkatársa nagyon ellenzett néhány területet, amit Luceno akart felfedezni a regényben, és egy 2008-as interjúban Luceno állította, hogy túl messzire ment azzal, hogy Palpatine hátterét és történetét túl nyilvánvalóvá teszi, így szétoszlatva a karakter mögötti misztikumot és aláássa a hatását, mint megtestesült gonosz karakter. Az eredeti Qui-Gon Jinn-központú vázlatáról annyit mondott, hogy "túlságosan átjárja a történetet, túl hosszú, és túl erősen próbál megoldani minden szálat".A projektet 2007-ben szüneteltették, mivel még el kellett dönteni, hogy milyen legyen a Sith-ek és a Kettő Szabálya természete. A Lucasfilm vezetősége vissza akart lépni eggyel, és megvárni, Lucas mit ér el az olyan projektekkel, mint a Star Wars: A klónok háborúja rajzfilm. Lucenóban nem veszett el a remény, hogy a regénye egyszer lekerül a polcról, és Sue Rostoni biztosította a rajongókat, hogy ő egy olyan író a Lucasfilmnél, akit semmiképp nem akarnak elveszíteni. Leland Chee, a Star Wars Holokron kontinuitási adatbázis Őrzője felfedte, hogy Plagueis a törlés ellenére muun marad a kánonban, és 2009-ben a Wizards of the Coast kiadott egy miniatűr figurát, ami a muun Plagueist ábrázolta egy légzőmaszkkal.

 

Egy legenda megörökítése

A filmben az egyik érdekes dolog a Millennium Falconról az, hogy tudod, hogy az Han tulajdona - Han meglepődik, hogy Obi-Wan és Luke nem hallottak a Millennium Falconról. Ez azt is sugallja rögtön, hogy mi a hajó története?"
-Luceno, a Millennium Falcon írásáról 

2007-ben Lucenót megkérték, hogy írjon egy könyvet az egyedülálló, kulturális ikonná vált Millennium Falcon csillaghajóról. A Del Rey éppen újratárgyalta szerződéseit a Star Wars-os kiadásokkal kapcsolatban, új az új megállapodás keretein belül megírandó regények történeti összeülésein Pablo Hidalgo és Leland Chee szabadon ihletet kaptak a Hallcsillag regénytől, és egy a Falconról szóló könyvet javasolták. Luceno tekintélyes szabadságot kapott Shelly Shapirótól a könyvhöz, tetszés szerint ez lehet egy rövid történetekből álló antológia is, amennyiben a Legacy of the Force után játszódik és Allana Solo szerepel benne, Han és Leia unokája. Azt is említették, hogy tiszteletét teheti benne az öregedő Han Solo, aki a Falcon történelmének jár utána, és a könyvet olyan címkékkel illették meg, hogy "egy szerelmes levél a Falcon rajongóinak" és "galaxist megrengető eseményektől mentes".Az antológiás történet vonzotta Lucenót, de azt akarta, hogy könyvként funkcionáljon; végül a végső verzió egyfajta hibrid lett, mivel a történet rengeteg karaktert mutat be, és a hajó történelmét a rengeteg tulajdonosa szájából ismerjük meg. A könyvben Han Solo kutatja a hajó múltját egy hatalmas kincsvadász közepén; mivel rengeteg karakterről, helyszínről, és nézőpontról írt, Luceno úgy érezte, mintha tíz különböző munkán dolgozna. Ilyenen még nem munkálkodott korábban, de élvezte a kihívást.

 

A regény szimplán a Millennium Falcon címet kapta, amivel Luceno mezei olvasókat is be akart vonzani. Bár az Expanded Universe idővonalán a kései korban játszódik,egy különálló regénynek szánta, ami új olvasóknak is elérhető, és a korábbi hajótulajdonosok történeteit felhasználva különböző korszakokba akart ellátogatni a Star Wars idővonalában, valamint összefoglalni A Jedi visszatér utáni eseményeket. A Falconnak nem akart droid szintű tudatot kölcsönözni, hanem saját, eredeti mítoszt akart adni, ami olyan változatos és sokszínű, mint Solóé. Luceno szerint már akkor érdekes története volt a Falconnak, hogy először megemlítették a legelső Star Wars-filmben, és A Birodalom visszavágban elhintet információmorzsák, valamint A Sith-ek bosszúja filmben való rövid feltűnése is olaj volt a tűzre. Mivel utóbbi filmben feltűnt, Luceno egy önálló történetre gondolt, amiben a hajó tulajdonjoga nem csak egy csempészre és katonára szállt - hogy fenntartsa az érdeklődést, több nem szokványos tulajdonost is hozzátett, mint egy cirkuszban. A célja az volt, hogy a hajó hatással legyen mindazok életére, akik vezették azt.

 

Aboyandhisfalcon 1A Skywalker Ranch-nál a projekt megbeszélésen Luceno beült a történeti konferenciákra a megjelenő, kilencrészes Fate of the Jedi sorozathoz. Mivel a regénye egyfajta hidat fog képezni a Legacy of the Force és a Fate of the Jedi közé, úgy érezte, fontos megjelennie az összejöveteleken. Ahogy a sorozat elkezdett alakot ölteni, több rávezetést is beleépített a Millennium Falconba, Troy Denning és Aaron Allston írókkal is kapcsolatban maradt, hogy megbizonyosodjon, jól illeszkedik-e hozzájuk. A Seff Hellin nevű karaktert azért találták ki, hogy mozgásba lendítsen fontos dolgokat. A könyv eredetileg a Legacy of the Force közvetlen folytatása lett volna, de Luceno javasolta, hogy két évvel később játszódjon - bár könnyebb regénynek szánta, mint a Legacy of the Force-t, tudta, hogy óvatosan kell bánnia Jacen Solo halálával, ami a sorozat végén következett be. Az extra két évvel azt szerette volna, ha Han és Leia Solo pihenjenek és egy fényesebb jövő elé nézzenek. Amiatt is aggódott, hogy a könyv túlságosan hasonlít majd a Hero's Trialra, ha a gyászuk még friss, ráadásul úgy gondolta, hogy egy hétéves Allana jobb karakter lenne, mint egy ötéves Allana.

 

Luceno karrierjének eme pontjánál nehéznek érezte a Jedikről írni, mivel a különböző írók másféle ötleteket találtak ki azzal kapcsolatban, hogy a Jedik és az Erő mire képes. A Millennium Falconnál örült, hogy a Star Wars univerzum hétköznapibb és kevésbé földöntúli aspektusairól mesélt, és a projektet "egy szippantásnyi friss levegő" kifejezéssel illette, mivel egy jelentéktelenebb eseményről ír egy galaktikus mértékben hatalmas történés helyett, ahol egy futó sorozat jogán elő kell mozdítani a cselekményt. Boldog volt, hogy jellemzésre összpontosíthatott ahelyett, hogy "a párbeszédek minden mondata rejtett jelentésű kinyilatkoztatás" lenne. Ennek dacára attól tartott, hogy az olyan egyedülálló regényeket, mint a Millennium Falcont hézagkitöltő regénynek nézik, amik lényegtelenek az egész sagában. Luceno számos húsvéti tojást rakott bele a könyvbe, köztük Han Solo leírását, amit Frank Sinatra That's Life dalára emlékeztet. Leia "A vuki, a gazember és én" elszólása eredetileg Lucia St. Clair Robsontól és Brian Daleytől jött, és Luceno Daleynek köszöni meg, amiért neki hála fogantak meg az első gondolatai a Falconról, mialatt a hajóról beszélgettek és azt a saját tragacs autóikhoz hasonlították, mikor Daley a Han Solo Legendáját vetette papírra. A Del Rey tévedéséből azonban a St. Clair Robsonhoz és Daleyhez szóló köszönetnyilvánítása nem került bele a könyvbe, mivel az ajánlási lap hiányzott az eredeti keményfedeles kiadáskor. A 2008 decemberi kiadási dátumát elcserélték Matthew Stover Luke Skywalker és a Mindor árnyai című művével, így a kiadást eltolták és a publikációt sietve végezték el. Ennek okán a könyv hasáblevonata sosem jutott el hozzá, és egy nap meglepetten talált rá a könyv végleges verziójára, amiből hiányzott az ajánlás és olyan változtatásokat tartalmazott, amikről nem volt tudomása.

 

A Millennium Falcon keménykötésű kiadása 2008. október 21-én került a boltokba, és a StarWars.com egy hétig tartó, a hajóról szóló tartalomszolgáltatással ünnepelte meg ezt. Lucenónak két másik könyve jelent meg ebben az évben: az Indiana Jones és a Kristálykoponya Királysága, az Indiaina Jones-film ifjúsági változata és az Indiana Jones: The Ultimate Guide referenciakönyv, ami átfogóan fedi le Jones filmes, regényes és képregényes kalandjait. A gonosz útvesztője és a Sötét nagyúr könyveit egy csomagban állították össze Matthew Stover A Sith-ek bosszúja regényváltozatával, amit a Sötét Nagyúr Trilógiának neveztek el, ami augusztus 26-án jelent meg, de a Millennium Falcon kiadása után Luceno utazási irodalom írása felé fordította figyelmét. 2011-ben megkísérelte elektronikus kiadatni az eredeti, Hunt for the Mayan Looking-Glass névre hallgató regényét, egy a maja korban játszódó akció-kalandot, amit e-bookon tettek elérhetővé olyan eszközökön, mint az Amazon Kindle. Az ősi maják közel álltak szívéhez már 40 éve, és közel száz maja ásatási helyszínen járt, néha két hétig gyalogolt egy málhás szamárral, hogy megnézze ezeket. Luceno számára a maják mások voltak, mint a többi kultúra, mert ellentmondást nem tűrően fanatizálták az isteneket és lejegyezték az égitestek mozgását. Luceno számos régésszel és antropológussal beszélt az évek során, hogy legyen fogalma arról, hogyan nézhetett ki ez a kultúra. Egy 2012-es interjúban a Hunt for the Mayan Looking-Glass nevű könyvét felelte arra a kérdésre, hogy melyik nem Star Wars művét ajánlaná minden Star Wars-rajongónak. Ez idő tájékán Luceno a korábban megjelent regényeit is elérhetővé tetette e-book formátumban.

 

Plagueis visszatér

Nos, úgy gondolom elég sokat töprengtem Plagueis karakteréről, hogy nem engedtem el egykönnyen. Úgy éreztem, igazi hidegrázással ér fel, ha olyan karakterrel bánok, aki nagyon fontos a filmes franchise-ban. És úgy gondoltam, ha lenne bármi módja annak, hogy zöld utat kapjak, még ha kompromisszumokat is kell kötnöm ezért, akkor megcsinálom."
-Luceno elmagyarázza, miért hajtott a parkoló pályára tett Darth Plagueis regényének feltámasztásáért 

Mikor mindhárom Star Wars előzményfilm 3-D-s kiadását tervezték, Dorling Kindersley zöld utat adott a képes útmutatóik bővített változatihoz. A Baljós árnyak 3-D-s és annak képes útmutatója 2012-ben lett bemutatva, ám Luceno eredeti, A Sith-ek bosszújához készült útmutatójának tervezett kiegészítője csak a vázlat szintig fejlődött, majd a II. és III. rész 3-D-s kiadásait ismeretlen ideig elhalasztották. Amely munkáját viszont nem adta fel, az a Darth Plagueis könyv volt. A Millennium Falcon után rákérdezett Howard Roffmannál, hogy van-e esély feléleszteni a projektet, és a Skywalker Ranch-hoz repült, hogy személyesen találkozzon Roffmannal. Luceno nagyon hajtott erre, mivel rengeteg ötlete volt Plagueis karakteréhezés nem akarta elereszteni; és megtiszteltetésnek érezte, hogy egy ilyen fontos karakterről írhat, és még kompromisszumokra is képes volt, hogy napvilágra kerüljön a regény. Roffman adott pár tippet, hogy Luceno előző vázlatában miket gondolt hibásnak, és hogyan pörgethetné fel a történetet: hogy jobban összpontosítson Palpatine-ra. Luceno kezdetben óvatos volt Palpatine emberivé és szimpatikussá tételével, mivel szerinte Palpatine a gonosz megtestesítője a Star Wars-ban - Moriarty professzorhoz hasonlította, Sherlock Holmes hatékony ellenlábasának képviselőjéhez, mert nem volt háttere hozzá. Ugyanakkor az előzménytrilógiából is ihletet merített, ami Anakin Skywalker Darth Vaderré válását mutatja be, és kezdte megérteni, hogy a karakter kisebbítése nélkül is fókuszálhat Palpatine-ra.

 

Luceno hónapokat töltött az átnézésekkel és a vázlat különböző vázlatainak előterjesztésével, majd ő és Roffman megegyeztek a könyv születéséről. Az egyszerűen Darth Plagueisre keresztelt könyv így újjászületett. Néhány korábbi eredeti elemet átemelt, de a legtöbbjét elvetett, így a könyv számára több rivaldafényt teremthetett a Palpatine és Plaguies közti kapcsolatnak. Mivel szorosan együtt dolgozott Roffmannal, Luceno kikerülte a Del Reyt és a szokásos Lucasfilmes szerkesztői brigádot, ami új élmény volt számára. Luceno úgy írta le Roffmannt, hogy " ő George jobbkeze a Lucas Licensing-nél", és feltételezte, hogy közvetlenül Lucasszal beszélt a Darth Plagueisszel folyó munkálatokról, mivel gyakran úgy tűnt, mintha Lucason keresztül jött volna Roffman jóváhagyása. A cselekményt és a történet felépítését végül is Luceno műve volt, és bár néhány ötletét elvetették, később rávilágított, hogy a kapcsolatuk a legjobbat szolgálta. Összességében Luceno megbeszélései Roffmannal egy évet tett ki az előkészületeknél. Luceno csupán hat hónapot kapott a korábbi regényei megírásához, de a Darth Plagueis kezdeti szakaszától a publikálásig öt éve volt. Nem állt le a témáról a 2007-es kaszálása után és kutatásokat végzett a Baljós árnyak előtörténetét illetően, forrásként a Star Wars-regényeket és a Wookieepedia-t is felhasználta - szerinte a széleskörű kutatómunka fontos, mert a Darth Plagueis sok területet lefedett.

 

Lucenoattheriver 2A mozgástér nagyságának hatására Luceno úgy gondolta, Darth Plagueis egyfajta elmeséletlen történelem a Star Wars előzmény korszakából. Mivel rengeteg tudásanyagot ismert az Expanded Universe-ből és jegyzeteket írt az évek során, létező karaktereket és helyzeteket tudott behozni, akik és amik fontosak a korban, hogy a sztori összeérjen, a korszakot majdnem ugyanúgy térképezte fel, mintha egy valódi világról szóló történelmi könyvhöz írna. Félt attól, hogy a könyv olvasása nehézkes lesz és megkísérelt nem túlozni a hivatkozásokkal, mivel nem akarta túlterhelni az olvasókat,de ezt még nehezebbnek találta a könyv harmadik részében, mikor a történet kezdett egybeesni a Baljós árnyak idővonalával. A múltbeli kontinuitás mellett Luceno jövőbeli készületekre is gondolt: gyakori kapcsolatban volt Leland Cheevel és Dave Filonival, a Star Wars: A klónok háborúja rajzfilm felelős rendezőjével, hogy megismerje a terveiket Darth Maul karakteréhez és háttértörténetéhez.

 

Luceno sokat gondolkodott Maullal kapcsolatban a Darth Plagueis írása közben, és miután beadta a regény kéziratát, megkérték, hogy írjon két rövid történetet a karakterről. Már eddig is keringtek ötletek a fejében történetekhez, és úgy érezte, mintha kivonatok lennének a Darth Plagueisből, amiknél nem akarta megtartani a regény főkarakterekre fókuszáló nézőpontját. Luceno szorosan együtt dolgozott Filonival és Ryder Windhammal a történetekkel való munka során, mivel Windham akkor írta a The Wrath of Darth Maul könyvet. Mivel Filoninak és A klónok háborúja stábjának speciális elképzelései voltak Maul hátteréről, ő és Luceno többször átbeszélték, majd abban állapodtak meg, hogy Luceno mutathatná be a karakter Sith-té válását. Luceno tudatában volt annak, hogy a Grievous tábornoknak írt korábbi háttértörténetét felülírta A klónok háborúja, Luceno félt, hogy a rajzfilm hogyan kezel bizonyos történeteket.

 

A Darth Plagueis volt Luceno első lehetősége arra, hogy ténylegesen leírja, mi játszódik le Palpatine fejében a megkötés nélkül, hogy nem fedheti fel titkos identitását Darth Sidiousként. Ő és Roffman közösen döntöttek, hogy nem mutatják meg Palpatine végső tervét működés közben mestere letaszításához, de a felszín alatt azt sugallta, hogy Palpatine-nak saját tervei voltak, és halvány példákat mutatott fel a karakter saját manipulációira - mivel tudta, hogy nem töltheti meg a könyveket űrcsatákkal és fénykard-párbajokkal, Luceno politikai intrikákra és machinációkra támaszkodott, hogy fenntartsa az érdeklődést. A fiatalember Palpatine felépítésekor rengeteg ötlettel játszadozott, mielőtt a karaktert egy gazdag, elkényeztetett sarjként állította be, amivel jobban érzékelte a karaktert. Később elmondta, hogy tudatosabban írta meg a fiatal Palpatine-t ábrázoló jeleneteket, mint bármely korábbi regényénél,és a Palpatine és Plagueis első találkozásának jelenete főképp számos változtatáson ment keresztül. Luceno végül rengeteg anyagot elvetett, amit a fiatal Palpatine-ról írt, mivel érzékelte a karakter túl emberszerű ábrázolásának kockázatát, de írt egy jelenetet, ahol az ifjú Palpatine bensőséges gonoszból átvált nyitottan gonosszá. Palpatine és Plagueis kapcsolatához kötődően Roffman mindig emlékeztette őt arra, hogy a két Sith lehetne társ a könyv alatt, akik együtt szövik terveiket ahelyett, hogy láthatóan egymás ellen ténykednének. Olyan érzést kapott, hogy a Sith-ek mások, mint akik hagyományosan az Expanded Universe-ben szerepeltek. A regény korai vázlatában Plagueis megtudja Palpatine keresztnevét, de sosem használja fel, hogy tanítványa óriási egójával játszadozzon, de ezt végül kivágták. Luceno A keresztapából is merített ötletet, mikor Plagueist egyfajta bandavezérnek ábrázolta. Plagueis mesterének, Darth Tenebrousnak megalkotásához Luceno a bith fajt választotta neki, mert intelligenciájukról voltak híresek, és annak magyarázatára alkotta meg Darth Gravidot, hogy Plagueis miért nem fért hozzá egyes ősi SIth-tanokhoz és Erő-technikákhoz.

 

Luceno és Roffman arról is beszélt, hogy a midikloriánok is nagy szerepet fogak játszani a Darth Plagueisben. Bár Luceno nem volt nagy rajongója a midikloriánok elgondolásának, és érzése szerint megfosztotta az Erőt némi misztikumtól, tudomásul vette, hogy a Star Wars saga része és nem hagyhatja ki. Luceno tudta, hogy forró a téma, és részecskefizikás olvasmányaiból merített segítséget és inkább szószólónak írta le őket, mint Erő-hordozó részecskéknek. Ez enyhén eltért attól, ahogyan a Baljós árnyakban jellemezték őket, de érzése szerint ez a magyarázat több értelmet nyer, és élvezte a kihívást, hogy magyarázatot adjon a midiklorián témába. Ezzel lehetősége volt Lucenónak, hogy racionális és tudományos módom tanulmányozza az Erőt, és Plagueist tudósnak, mintsem szabatos misztikusnak állította be; a karakter mintázásához H. G. Wells Doctor Moreau szigete című művét vette alapul. Matthew Stover ezt a karakterszálat fel is vette Darth Tenebrousszal a kapcsolódó The Tenebrous Way rövid történetben, és Tenebroust úgy kísérleteztette egy klasszikus science fictionos őrült tudós mintájára, hogy nem tartotta a kapcsolatot Lucenóval az írás alatt. A midikloriánokra való összpontosítással Luceno felvázolta Anakin Skywalker megteremtését, de nem állt módjában elárulni, hogy Skywalker Plagueis midiklorián-manipulációi hatására jött létre, vagy az Erő teremtette-e meg Plagueis kísérleteire válaszolva. Luceno megkapta a választ, de nem állt elő vele világosan a könyvben.

 

Mikor Luceno eleinte összeült Roffmannal, úgy vélte, hogy nincs semmi meglepő Plagueis halálával kapcsolatban, mivel már tudta mindenki, hogy Palpatine ölte meg őt álmában. A Sötét nagyúrban Luceno megemlítette, hogy Plagueis kijátszotta az alvási szükségleteket, és meg akarta óvni saját kontinuitását, és retconálni Plagueis halálát, hogy izgalmasabbá tegye. Azonban félreérthetetlenül közölték vele, hogy Plagueisnek biztos álmában kell meghalnia - nem lehetnek fénykard-párbajok, vagy retconok. Ennek tudatában Luceno felvetette, hogy mi lenne, ha a Baljós árnyak idején még életben lenne. Nagyobb meglepetést akart, és mikor először megnézte a Baljós árnyakat, úgy érezte, mintha egy gonoszabb erő is jelen lenne Sidiouson és Maulon kívül. A Lucasfilm felső vezetésétől megkapta az engedélyt, és Luceno megborzongott, mivel hirtelen annyi munkája akadt, és a meglepetés erejével letehetetlen regényt akart kovácsolni. Rengeteget gondolkozott azon, hogy Plagueisszel hogyan fog leszámolni tanítványa, észben tartva Palpatine képességet mások manipulálásával és a hamis biztonságérzetbe való csalásával. Luceno sokszor átírta Plagueis halálának jelenetét, és tanácsot kapott Shelly Shapirótól, hogy hogyan írhatná meg a legjobbra, és végül úgy döntött, hogy a jelenet előzetes bemutatójával fog kezdeni a könyv, olyan találgatásokra sarkallva az olvasókat, hogy az esemény megtörténésének idején, nem pedig annak módján gondolkodjanak.

 

Luceno saját szórakoztatására pici humort is írt a könyvbe, köztük egy "Sith Bith-et", akinek a nevét lefordítva a "Darth Dark-ot" kapjuk, és a "Muun" szót tartalmazó szójátékokat. Végül ott kötött ki, hogy néha a saját prózáján nevet, mikor próbált elrejteni pár viccet. A Darth Plagueist keményfedeles verzióban 2012. január 12-én adták ki, és később a 2012-es Goodreads Legjobb Science Fictionjáért járó díját is elnyerte. A Restraint című rövid történetet is belerakták Michael Reaves Darth Maul: A vadászó árnyék könyvének újranyomásába 2011. december 27-én, és az End Game rövid történetet Terry Brooks Baljós árnyak regényváltozatának újranyomásába is belekerült 2012. január 31-én. Az új tartalom dacára egyik kiadás sem kapott új ISBN-számot, ezért az online rendelésük körülményessé vált néhány rajongó számára. Luceno 2011 végén pár maja helyszínre ment nyaralni.

 

A legendák folytatódnak

 

Derült égből villámcsapás

Úgy gondolom, ő a törvénytelenség és káosz megakadályozása magasabb eszméjének szolgálatában hiszi magát. Sajátos arroganciával bír, és akik túlélték őt, azok egyfajta kiválasztott csoport voltak, egy elit, majdnem mesteri faj, ha úgy tetszik, akik alantasabb csoportok felügyelésével foglalkoztak. Ezt elérni csak félelemmel és kontrollal lehet elérni, nehogy egymás ellen forduljanak és visszahozzák a káoszt a rendszerbe.
-James Luceno arról, hogyan tekint Tarkin nagymoff karakterére 

2012. október 30-án a StarWars.com-on bejelentették, hogy a Lucasfilm Ltd.-t George Lucas eladta a The Walt Disney Company-nak, és hogy a Disney és a Lucasfilm új elnöke, Kathleen Kennedy fogják készíteni az új Star Wars-filmeket, köztük egy folytatás trilógiát. Egy másik tájékoztatást is adtak 2014. április 25-én: az új filmek nem fogják az Expanded Universe részét képezni, amit "Star Wars Legendákká" címeztek át, és az új kánon a Lucasfilm Story Group felügyelete alatt fog fejlődni. Az új kánon tartalmazni fogja a hat alap Star Wars-filmet, a Star Wars: A klónok háborúja animációs sorozatot és az akkor még küszöbön álló Star Wars: Lázadók rajzfilmet. A kánon reboot előtt Luceno lehetségesnek tartotta, hogy ír egy regényt Dooku grófról, de eldobta terveit, miszerint mikor átnézte az idővonalon lévő kontinuitás mennyiségét, azon kívül, hogy Dooku A klónok háborújában is szerepelt, attól tartott, hogy a sorozat egy csomó létező kontinuitást át fog hágni, és zűrzavart kelt a kánonban. Az író Mike Fessler szintén állította, hogy Luceno segített a Lucasfilmmel, a Del Reyjel, és a DK Publishinggel kötött munkáján, hogy képes útmutatót készítsen a klón katonákról, de az Expanded Universe vége véget vetett a projektnek. A Del Rey azonban megtarthatta kiadási jogait az új kánon könyvekre, valamint számos könyvet jelentettek be április 25-én, köztük a Tarkint James Lucenótól. A projektet 2013 nyarán ajánlották fel Lucenónak, mialatt egy könyvet próbált összehozni Palpatine császárról a Star Wars és A Birodalom visszavág közé, ami a Darth Plagueis sztoriját követte volna. Úgy érezte, sehová nem tud kilyukadni a Palpatine-regénnyel, de felismerte, hogyha Tarkint elég korán be tudná hozni a birodalmi korban, Palpatine és Darth Vader sztorijával is haladna, miközben a könyvben Tarkin nagymoffra fókuszál. Bár kezdetben attól félt, hogy Tarkin karaktere nem rezonál az átlagos olvasókkal, a kihívás végül gyönyörré vált.

 

Lucenostarwarsreadsday 2Luceno már a Star Wars első megnézésekor is érdeklődve nézte Tarkint, és úgy vélte, hogy ez a karakter úgy jelképezi a Birodalmat, mint maga a Halálcsillag, ahogy alkalomszerűen bolygókat robbantott fel és könyörtelen magabiztosság jellemezte, minek hatására nem vette tudomásul a Halálcsillag végzetes hibáját. Lucenónak egy csomó kérdése volt arról, hogy ki ő és honnan jött, és meglehetősen átbeszélték a karaktert Brian Daleyvel a film után, próbálva leszögezni Tarkin helyét a birodalmi hierarchiában. Luceno szerint Tarkin a Birodalom egyik elit embere volt, és valószínűleg egyik főépítésze, valamint ő és Daley ámultak, hogy látszólag őszinte barátságot ápolt Darth Vaderrel. A barátságuk és a tény, hogy Tarkin a Birodalom pusztító fegyverét irányítja, egy elrugaszkodási pontot szolgáltatott, amire Luceno vágyott a regényben - ezen aspektusok feltárásához Tarkin múltját kellett felfedeznie. Volt egy hozzávetőleges elképzelése a történetről és annak idővonaláról, mikor a Skywalker Ranch-ra utazott, hogy a Story Grouppal értekezzen 2013 októberében, ami számos megbeszélést hozott magával, köztük a karakter múltjáról szólót. Luceno nem akarta túlságosan Palpatine-hoz hasonlítani Tarkint azzal, hogy egy vagyonos háttérből jött, ezért a Story Group tagja, Pablo Hidalgo azt javasolta, hogy egy telepesbolygóról származzon.

 

Ezzel az ötlettel Luceno teljesen új elképzelést kapott arról, honnan jött Tarkin. Bár a Star Warsban kulturáltnak, tiszteletet parancsolónak, intelligensnek és felhatalmazottnak tűnik, a telepes elgondolás fogantatta azt az ötletet, hogy egy peremvidéki bolygón nőtt fel és keményen kellett dolgoznia azért, hogy a Mag elitjei elismerjék. Luceno a kelet-afrikai utazásai során találkozott olyan telepesekkel, akik Tanzániában és Kenyában nőttek fel, és őket ugrópontnak használta Tarkinhoz. A Story Group-os agyalós ülések és a múltbéli élményei között nem talált sok különbséget, elmondásai szerint "Mindig is volt egy történeti csoport".A Tarkinos összejövetelek a Skywalker Ranch-nál a szokásos laza módon zajlottak le, mint a korábbi regényes találkozók, amiken egy történeti csoporttal leült beszélni a Star Warsról egy csésze kávé és fánk felett, annyi különbséggel, hogy akadtak új arcok. Átbeszélték, hogy mi fog történni a Star Wars: Lázadókban és A klónok háborúja közelgő bónusz részeiben – még a Lázadók sorozat bibliáját és a műsor néhány forgatókönyvét is elolvashatta – és Luceno azzal az érzéssel hagyta el a találkozót, hogy a Story Group egyik ötletétől sem akarja őt eltántorítani a könyvéhez. Még pár hónapig gondolkodott Tarkinról, majd egy hivatalos vázlattal jött elő.

 

Az Expanded Universe átsorolása "Legendákká" nem feszélyeztette Lucenót, mivel annak tudása kéznél volt számára, ha úgy dönt, hogy felhasználja forrásként. A Murkhana bolygó és Armand Isard karaktere belefértek a történet részébe, ezért újak helyett inkább ezeket helyezte bele, és még az Eriadui Csúcstalálkozót is megnevezte A megtévesztés leple nevű előző könyvéből, és ezen kívül számos más Legendák-utalást is. Néhány ilyen hivatkozást előre leegyeztetett a Story Grouppal, ám párnál ezt kikerülve csempészte bele, amik átmentek a szerkesztői folyamaton. A szerkesztő néhány apróbb változtatást eszközöltek, és kérték Lucenót, hogy változtassa meg néhány karakter faját, de Luceno ezt nem találta alkalmatlankodónak. Mivel tudta a visszajelzésekből, hogy túl sok szövegmagyarázattal dolgozik, saját maga szerkesztette meg és szűrte ki a szerinte lényegtelen hivatkozást, és megkísérelt nem túl sok karaktert belesuvasztani a regénybe. Nem érezte úgy, hogy a Expanded Universe bármely módon jelentéktelenebbé vált volna, és remélte, hogy az olvasók szívesen olvasnak róla és befogadják bizonyos események két különböző verzióját, mint a Szent Grálélt való kutatás különböző verzióit. Személy szerint nem volt kész elengedni az Expanded Universe-t, és nem akarta, hogy az olvasók elfelejtsék a jó dolgait.

 

Mivel a Sötét Idők újbóli felfedezése még váratott magára a Star Wars világában, Luceno rávilágított, hogyan festené le a korszakot és végül a Birodalom katonai törekvésére fordította a figyelmet, a Darth Plagueisszel szemben, ami gazdasági és politikai manipulációról szólt. A Klónháborúk után öt évvel úgy írta, hogy a Császár még szilárdítja hatalmát és próbálja meghatározni azokat, kikben bízhat, mialatt a Birodalom a galaxis feletti kontroll kiépítésén dolgozott. Tudott John Jackson Miller Új hajnal című munkájáról, amit egy időben írtak és pár évvel később játszódik, amiben a Birodalom már egy sokkal szilárdabb szervezet. Luceno szem előtt tartotta Miller benyújtott vázlatát, valamint a Story Grouppal és Dave Filonival folytatott beszélgetéseit. Azzal, hogy a Tarkint nem sokkal A Sith-ek bosszúja eseményei után helyezte, Luceno képet mutathatott a Birodalom hajnaláról, és eredettörténetet is írhatott Tarkinnak még évekkel azelőttre, hogy a Halálcsillag főparancsnokává lett volna, ami remélhetőleg hasonlít arra a karakterre, aki az Egy új reményben tűnik fel. Próbálta megerősíteni, hogy Tarkin könyörtelensége az Alderaan megsemmisítésekor kevésbé pszichopata volta, inkább a birodalmi fennhatóság eszköze miatt volt. Luceno úgy vélte, hogy Tarkin arroganciája sajátos jellegű abban, hogy egy elit és kiválasztott faj tagjának képzelte magát, aminek uralkodnia kell az alsóbbrendű csoportok felett azzal, hogy kontroll alatt tartják őket a káosz és törvénytelenség elkerülése érdekében. A Tarkinból eredő arrogancia bizonyos módon fennmaradt.

 

Az a "bizonyos mód" egy beavatási és kihívássorozat volt, aminek Tarkinnak tizenegy éves korában kellett átesnie, fokozatosan alakítva világnézetét és alakítva őt egy szívtelen parancsnokká. A telepes ötlettel Luceno kitalálta, hogy a fiatal Tarkin kemény próbákon esik át eriadui otthona vadonjában,aki csapdának tekinti az élet és a halál körforgását, és a természetet túlélőharcnak nézi ahelyett, hogy a Jedik felfogása szerinti Erőt és jóságot figyelembe venné. A menekvés csak azzal érhető el, ha valaki a tápláléklánc élére küzdi fel magát, ami elültette Tarkinban azt az ideát, hogy a harc korlátozása és a félelemből való uralkodás a helyes út a káosz ellen. Tarkin ezen tulajdonságaival Luceno őt Heinrich Himmler, vagy Hermann Göring Star Wars-os megfelelőinek tekintette. Más történelmi figurák, akik inspirálták őt a karakter írásánál, Niccolò Machiavelli, Oliver Cromwell, Adrian Carton de Wiart, James J. Andrews, Julie d'Aubigny, Anne Bonny és George Armstrong Custer voltak. Tarkin megformálója, Peter Cushing alakításait is áttanulmányozta a régi Hammer Horror filmekben, valamint a Dr. Who és Sherlock Holmes szerepeiben, hogy próbálja megragadni a hangját és szokásait. Luceno hasonló filmeket is megnézett egy Christopher Lee-féle Dooku gróf jelenethez, és kellemesen képzelte el, ahogy a két színész lejátssza egymást, ahogyan azt annyi klasszikus horrorfilmben tették.

 

Más ihletforrások is voltak a regényhez, például egy kép, amit Luceno készített afrikai utazásai során az 1970-es évek végén egy csapatnyi oroszlánról, amik egy sziklás kiszögellésen sütkéreztek – amik úgy néztek ki, mint a mindent túlélő mindenség urai, és az állatok lettek az alap Tarkin beavatási rítusának az eriadui vadonban. Jova, Tarkin nagybátyjának és vadonbeli kalauzának karaktere azon emberek egyfajta vegyítése volt, akikkel a szerző találkozott korai afrikai és amerikai útjai alatt, főleg egy belizei Guatemalában, aki az erdőben minden vérszomjas állatot potenciális ellenségnek tekintett, és mindenkit megölne, aki rábukkan. A könyv azt is felveti, hogy a Jedi Templom egy ősi Sith síremlék fölé épült, ami olyan történelmi példákra hivatkozik, mint például Hernán Cortés templomokat építtetett a lerombolt azték sírhelyekre a meghódított Tenochtitlan városában. Ráadásul a Ryder Windham-féle Death Star Owner's Technical Manual forrásainak is utánanézett, mikor Luceno úgy döntött, hogy a harci állomás egy fenyegető és ködbe burkolózó fenyegetés lesz a történetben.

 

Thethreemusketeers 2Darth Vader karakterének szemszögét direkt kihagyta Luceno, mivel az olvasóban saját érzelmeket akart táplálni iránta, valamint Tarkinnal akarta firtatni, mik Vader reakciói. Mivel Vader arcáról nem lehetett érzelmet leolvasni, ezért egy élő Rorschach-teszt volt a számára, és ehelyett szavaival és tetteivel akarta felvázolni a karaktert. Tarkin és Vader kapcsolatának írásakor Luceno megállapította, hogy az Egy új reményben Tarkint nem lepi meg, hogy Obi-Wan Kenobi Vader korábbi mestere, így elég sokat tudhat Vader múltjáról. Ő és a Story Group abban maradtak, hogy Tarkinnak voltak sejtései Vaderrel kapcsolatban és ebből kifolyólag gyanította, hogy ő Anakin Skywalker. A klónok háborúja több epizódjait használta kiindulópontnak kapcsolatukhoz – a műsor harmadik évadának egy három részes trilógiája bemutatta a két karakter kapcsolatának kezdetét, míg az ötödik évad végén Tarkin gyilkosságért vádat emel Skywalker padawanja, Ahsoka Tano ellen. Utóbbi történettel Luceno úgy gondolta, hogy a kapcsolatuk negatív felhanggal kezdődik, mivel Tarkin úgy hiszi, Vader ellenszenvet viseltet vele szemben, amiért elítélni próbálta tanítványát. Ennek dacára Luceno úgy érezte, mivel Tarkin "barátként" tekint Vaderre az Egy új reményben, van ebben valami találó, ami sugallja, hogy a kettőnek közös múltja van, és mélyen megtisztelik egymás személyét. Tarkin szerepe A klónok háborújában ráébresztette Lucenót, hogy ő egy inkább számító, mint pusztán könyörtelen karakter, és tájékozott a Birodalommal kapcsolatban, nem csak annak puszta szolgálója.

 

A könyv írása közben megkérdezte a Sotroy Group Lucenótól, hogy volna-e kedve felfedni Palpatine keresztnevét (Sheev), amit George Lucas talált ki a már hosszú időre tervbe vett Star Wars: Underworld című élőszereplős Star Wars televíziós sorozathoz. A keresztnév kiválasztása fogas kérdés volt számára és nem erre számított a karakterrel kapcsolatban, mivel általában görög-római névben gondolkodott a Star Wars karaktereknél, ami egyben utalás a birtokosa nevére. Elképzelései szerint a név Shivára és egy reszketés jelentésre utalhat és végül nem volt problémája vele, ám közben attól tartott, hogy a könyvben ez túl sok lenne. Miután a nevet elfogadták, Luceno ezzel egyetértett, mert szerinte ez egy olyan név, amit Palpatine ha felfed, akkor ez olyan eset, mintha valaki a belső körébe beavatna másokat. A név kijutott az internetre is, ami nagy port kavart Luceno nagy meglepetésére, mivel nagyra felfújták ezt.

 

Palpatine nagy végjátékán Luceno évekig agyalt, mivel rengeteget írt a karakterről és a sötét oldalról. Úgy érezte, többről van szó, mint halhatatlanság,talán hasonlít a Trónok Harcának megnyeréséhez, vagy "a második sötétség elhozásához", mint Sauronnak A gyűrűk urában, vagy talán egy egészen újszerű dologról a science fictionben és fantasyban, mivel a Star Wars egyedi az efféle franchise-ok között. Elmondása szerint játszadozott a gondolattal, hogy Palpatine a sötét oldalt a valóság átformálásához használta, hogy igazodjon a saját sötét berendezkedéséhez, és amit a tárgyról írt, meglepte őt. Ezt Luceno jobban be akarta járni a jövőben, és érzése szerint van lehetőség egy ormótlan trilógia zárófejezetére, ami a Darth Plagueis-szel kezdődött és a Tarkinnal folytatódott, ami arról szólna, hogy Palpatine megszerzi a végső és természetfeletti hatalmat, és hite szerint a fény és a sötétség közti harc közti végső összecsapást egy másvilági dimenzióban fogják vívni.

 

Tarkin ellensége a könyvben egy csoportnyi lázadó gépeltérítő volt, akiket Luceno nem átlagos zavargáskeltő csapat akart megalkotni, ezért olyan karaktertípusokkal fűszerezte meg őket, mint például médiaszemélyiségek, vagy volt kémek. A tetteiket a fekete-fehér morális kettősségen kívülre akarta helyezni, és a könyvben fel van adva a kérdés, hogy ők-e a "jófiúk", ám igazából nem ad erre választ. Luceno azt is elismerte, hogy ő valamilyen értelemben egy MacGuffin-jelenség, ami megkönnyíti az interakciót a történet különböző birodalmi karaktereivel. A politikai intrikák váltják a szokásos Star Wars-os űrcsatákat, hogy Tarkinon maradjon az összpontosítás, de egy csata kitörésekor Luceno olyan közel próbálta terelni a karaktert az akcióhoz, amennyire az lehetséges. Félt, hogy az űrcsaták túlságosan más tónussal operálnak, mint a korábbi könyveiben, és nem érezte magabiztosnak magát a regénnyel, míg át nem adta az első vázlatot a Del Reynek. Összességében hat hónapja volt a Tarkin vázlatának benyújtására, és bár attól tartott, hogy a regény túl rövid, teljesnek érezte és nem kívánt semmit sem bővíteni rajta a leadás előtt. A Del Rey visszajelzése után átvariált néhány jelenetet és párat hozzá is adott. A Tarkin keményfedelesen 2014. november 4-én került a boltok polcaira, és így Luceno abban a hónapban reklámozta a könyvet, és reménykedett benne, hogy pár frissen feltárt maja ásatási helyre is ellátogathat Mexikó déli részében. A Tarkint 2015 októberében nyomták újra a The Rise of the Empire részként, ami az Új hajnal könyvet és három exkluzív rövid történetet tartalmazott azon kívül.

 

Zsiványkodás

 

2014 decemberében egy interjúban elmesélte Luceno, hogy a Star Wars előzményfilmek cselekményének nagy részét előre megtudhatta, mert ő írt a hozzájuk kapcsolódó könyveket, és szerinte jó lenne, ha a 2015-ös Star Wars: VII. rész: Az ébredő Erő bemutatására úgy menne le, ha nem tudna semmi hozzá kapcsolódó információt. Azonban a film történetét feltárták előtte 2015 áprilisában a Star Wars Celebration Anaheim rendezvényen, és elolvasta a film forgatókönyvét a bemutatás előtt. Az ébredő Erő 2015 decemberében került a mozikba, és annak bolygóit és helyszíneit a 2005-ös Star Wars: Complete Locations frissített verziójába is belefoglalták. A könyv az Inside the Worlds összes korábbi megjelenését tartalmazta, köztük Luceno Inside the Worlds of Star Wars Trilogy című művét, amit 2016. szeptember 17-én jelentettek meg. Luceno korábbi munkáinak újranyomásával néhány Star Wars Legendák elem átkerült az új kánonba, például a csapos Ackmena, aki először az 1978-as The Star Wars Holiday Special filmben jelent meg. 2016-ban volt még egy sokkal nagyobb Star Wars-os esemény, a Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történet mozis debütálása, a Star Wars Antológiasorozat első filmje, amely olyan filmek kollekciója, ami a fő sorszámozott sagán kívüli karaktereket és eseményeket mutatja. 2015-ben Lucenót felkérték a Katalizátor: Egy Zsivány Egyes-történet megírására, ami a film felvezető regénye volt, és így a Zsivány Egyes történetkezeléséhez és forgatókönyvéhez is hozzáférhetett. A Story Grouppal való összeülések során a filmről készül művészeti anyagokat és néhány korai felvételt is kapott, és a könyv a film készítésével egy időben íródott. Olyan információkat is tartalmazott a könyv, amiket a filmen dolgozó személyek osztottak meg vele.

 

Cokebreaksoon 2Mint az előző kapcsolódó regényeknél, Luceno első kérdése az volt, hogy hol kezdődjön a Zsivány Egyes története igazából - bár teljesnek érezte a filmet, ami nem szorul háttérre, a Katalizátort olyan rajongóknak szánta, akik minden apró részletre éheznek. Bár nem volt egyetlen árva mondat sem a filmben, ami egy különböző múltbéli eseményre utalna, a filmben világossá vált, hogy Galen Erso és Orson Krennic mér találkoztak korábban, és Luceno fel akarta göngyölíteni ezt a kapcsolatot. Úgy írta meg, hogy a Klónháborúk előtt találkoztak egy köztársasági támogatású, fiatal zseniknek szóló program keretében, egyfajta "munkahelyi barátok" érzést keltve, amit Pablo Hidalgo A közösségi háló című filmhez hasonlított. Luceno kezdetben számos bázist akart lefedni a könyvben, valamint rengeteg karaktert akart szerepeltetni, köztük Dooku grófot és a Császárt, de a film építkezését figyelembe véve erről letett, és a Katalizátorban kevésbé széles és fontos karaktert rakott bele. Pár kiválasztott egyén közti kapcsolatába merült bele: Krennic, Erso és Erso felesége, Lyra, és lánya, Jyn lettek ők. A Zsivány Egyesben a felnőtt Jyn a főhős, és Luceno úgy gondolta, hogy a szülei dinamikájának azért fontos, mert mindketten szerepet játszottak Jyn karakterfejlődésében. A küldetése az volt, hogy hozzáadjon a Zsivány Egyeshez anélkül, hogy utánozná, vagy elspoilerezné azt, és hogy kellő előrevetítést szolgáltasson annak dacára, hogy a könyv évtizedekkel korábban játszódik.

 

Hogy átérezze, hogy működik Mads Mikkelsen és Ben Mendelsohn - az Ersó és Krennicet játszó színészek - karaktere, Luceno áttanulmányozta néhány korábbi alakításukat, figyelve a stílusukra és testmozgásukra. Kezdetben feltételezte, hogy Mikkelsen játssza a gonoszt, de kijavították, és Mendelsohn Krennicje végül egy érdekes gonosszá vált számára, akiről írnia kellett. Krennic nem volt Sith-hez fogható, és nem volt annyira számító, mint Tarkin; egy szerencsejátékos mentalitásával és tudott olvasni az emberekben, valamint olyan hazudozó és manipulátor volt, aki bárkire képes céljai eléréséhez. Ezek a kvalitások az illékonyságával vegyítve egyedi gonosztevővé tették őt, de Luceno fiatalabb verzióját kevésbé rámenőssé és illékonnyá írta meg. Luceno Tarkint is szerepeltette a Katalizátorban, és élvezettel tette Krennic mellé abból a szempontból, hogy különböző módszerekkel intézik el feladataikat. Azonban Krennicnek plusz egy bukást kellett átélnie, ezért megalkotta a dresseli Has Obitt csempészt, aki fontos szerepet játszott Krennic lejáratásában.

 

Nem a Zsivány Egyes volt az egyetlen olyan munka, aminek benyomása túlmutatott a Katalizátor írásán, mivel Luceno korábbi regénye, a Tarkin előzményeként is kezelte. A könyv számára elgondolást adott a Birodalom első napjairól és annak átalakulásáról a Régi Köztársaságból,és arról, hogy a Birodalmi Udvar tagjai hogy versenyeznek egymással a Császár belső körének pozícióira. Ez az elgondolás jól illett Krennic és Tarkin kormányzó rivalizálásához, ráadásul a Halálcsillag épüléséhez, ami a Katalizátor cselekményének középpontja volt, és Luceno úgy vélte, kihatással van az olyan katonai karrieristák és politikusok hosszú távú céljaira, mint Krennic és Tarkin. Szeretett írni a fegyver koncepciójának kezdeti állomásairól, amit Palpatine messze túlmutató tervéhez is hozzá tudott kapcsolni - egy Palpatine-ról szóló jövőbeli regényben, amire még mindig számított -, és átfogóan áttanulmányozta a Manhattan tervet, ami neki úgy tűnt, hogy az a Halálcsillag valódi világban megfelelője. A Köztársasághoz hasonlóan az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság is egy csodafegyver fejlesztésén dolgozott, félve, hogy az ellenség már a sajátját állítja elő.

 

Erso úgy lett megírva, hogy a Halálcsillag projektet lelkiismereti okokból megtagadja, akit Luceno egy olyan tudós mintájára vázolt fel, aki nemet mondott volna egy atombombás munkára. Mivel Luceno nem talált olyan Manhattan tervi tudóst, aki megtagadta kötelességét, más történelmi inspirációt keresett Erso karakteréhez. Kézenfekvőbb volt számára a Krennicről való írás, mikor rájött, hogy Erso Krennic manipulációinak egyik alanya. Erso feleségét, Lyrát úgy írta le Luceno, hogy "egy olyan személy, aki a zseni Galent nem engedi elszállni a földről", és ő egy magabiztos, valamint olyan egyénnek álmodta meg, aki intellektuális és antiszociális férjének szöges ellentéted, aki a különbségek dacára szereti őt, és segít neki kommunikálni a külvilággal. A korai Story Groupos egyeztetéseken úgy döntöttek, hogy Lyra valamiféle módon kapcsolatban legyen az Erővel, de ne legyen nyíltan Erő-érzékeny. A Katalizátor másik fontos karaktere a Zsivány Egyesben is feltűnt Saw Gerrera - Luceno kezdetben nagy szerepet szánt neki, de úgy alakult, hogy helyette más Zsivány Egyeshez kötődő projektekben legyen belevonva. A végén a filmen közvetlenül munkálkodó emberek azt szerették volna, hogy megjelenjen a regény zárásakor, és Luceno engedélyt kapott az újraírások során, hogy többször is szerepeltetheti őt a regényben.

 

Mivel nem látott semmilyen anyagot a karakterről, Lucenónak segítség kellett megtalálni a fiatal Gerrera hangját. Egyéb segítség is kéznél volt az utazásai nyomán, és etiópiai és bolíviai helyszínek kerültek bele a regénybe, előbbi egy alacsonyan fekvő, vulkanikus régió, ami tökéletesen illett a Katalizátor egyik helyszínéhez. Más források alapján Luceno egy interjúban elmondta, hogy még mindig rengeteg mindent vett alapul a Legendák bázisból, mialatt a könyvet írta. A Katalizátor keményfedelesen 2016. november 15-én jelent meg, ám Luceno az év korábbi időszakában elutazott Kenyába és vonzani kezdte az afrikai történelem. 2018-as a Star Wars: A Sith-ek bosszúja - Képes Enciklopédia című munkája a Star Wars: The Complete Visual Dictionary, New Edition című referenciakönyvbe került bele, ami a legújabb Star Wars filmekből tartalmazott anyagot.

Írói stílus és ráhatások


2005-ben Luceno állította, hogy ő egy halogató típus, gyakran töltötte a reggeleit kajakozással, famunkával, gitározással a The Howard Stern Show hallgatásával, vagy más akadály görgetésével az útjába – utazási, asztalos, vagy hangos zenés hátterét okolta -, és ha szerencséje volt, akkor délután 1 óra körül már a szövegszerkesztő közelébe jutott. 2016-ra egy kiegyensúlyozott rutinná vált, hogy mikor dolgozott valamilyen projekten, a gitárral - Howard Stern –és az NPR-rádióállomással töltött reggelei mindig megelőzték a délutáni írását, ami déltől délután 5 óráig zajlott, nem egy irodában, hanem a napi hangulatától függött a helyszín. Az aznapi munka átolvasásból állt, amely folyamatot az asztalos munkákhoz tudott hasonlítani – saját szavaival egy új munkában "egy idő múlva már csak a festéket retusálod".

 

Robert Mandell, a The Adventures of the Galaxy Rangers kitalálója dicsérte Luceno kalandos mesélőkészségét és humorérzékét, aki minőségi írást és szórakozást hozott a műsorba.

 

Naprakészen tartotta magát a Star Wars Expanded Universe-szel kapcsolatban az évek során, könyveket, képregényeket és Wookieepedia-bejegyzéseket olvasott, és megjegyzéseket írt közben, mindezt munkához és rajongóként.

 

Luceno szerint a kontinuitás kifejezetten lényeges, vélve, hogy egy univerzumot minél jobban meg lehet tölteni valódi módon tartalommal, az annál jobb olvasói élményt ért el. Ez a gondolkodásmód a Robotech-kel való munkája során fejlődött ki benne, mikor ő és Daley azt a feladatot kapták, hogy a könyveik kontinuitása olyan szorosan kapcsolódjon az eredeti rajzfilmhez, amennyire lehet. A kontinuitásra való figyeléssel minél realisztikusabbá akarja tenni a Star Wars-t, egy olyan univerzumot, amit az olvasói jól ismer. Vizuálisan érdekes karaktereket is alkot, hogy a könyveit vizuálissá és filmszerűvé tegye.

 

Az utazásai ihletet teremtettek számára az íráshoz, az olyan országok helyszínei, mint Nepál Tanzánia és Etiópia környezeteket inspiráltak a Star Wars-regényeihez.

 

Gyerekként Luceno arról álmodozott, hogy úgy mesél történeteket, mint a Casablancában mesélők, és szeretetet táplált a filmes dialógusok iránt. Az írói gyakorlata abból a naplóból alakult ki, amiket a húszas éveiben írt a világjárásai alatt.

A gonosztevőkről való írással kapcsolatban Luceno úgy vélekedik, hogy nem állnak túl messze a hősöktől, és egy tükör áll a kettő közé, mint Batman és Joker esetében.

 

Star Wars írásakor mindig a rajongókra gondol és arról, hogy mit szeretnének ők olvasni. Az általa írt egyik kedvenc Star Wars-os jelenete az, amikor a Jedik visszaveszik a Coruscant ot a yuuzhan vongoktól a The Unifying Force-ban, és mikor próbálta elképzelni a Sötét nagyúrban, hogyan hatna Anakin Skywalker számára életében először felébredni Darth Vader páncéljában.

Biblográfia


James Lucenót az alábbi Star Wars-os médiákban említik meg: 

  • "Around the Galaxy" — Star Wars Galaxy Collector 7
  • "Brian Daley 1947-1996" — Star Wars Insider 29
  • "Bookshelf" — Star Wars Insider 52
  • "Remembering Brian Daley" — Star Wars Insider 55
  • "Bookshelf" — Star Wars Insider 55
  • "Bookshelf" — Star Wars Insider 56
  •  "Bookshelf" — Star Wars Insider 72
  • Star Wars: New Jedi Order Round-Robin Interview
  • "The New Jedi Order in 100 Easy Lessons" — Star Wars Insider 74
  • "Jedi Library" — Star Wars Insider 80
  • "Blaster" — Star Wars Insider 105
  • "A New Hope for Radio" — Star Wars Insider 127
  • The Essential Reader's Companion
  • "Authors of the Expanded Universe: Brian Daley" — Star Wars Insider 139
  • "Launch Pad" — Star Wars Insider 150
  • SDCC 2014: Star Wars: A New Dawn Panel – Élő blog a StarWars.com-on
  • From New Jersey to a Galaxy Far, Far Away: The Story of Star Wars: Tarkin a StarWars.com-on
  • "Blaster" — Star Wars Insider 152
  • "Tarkin Revealed" — Star Wars Insider 153
  • 6 Reasons Catalyst is Essential Reading if You Plan to See Rogue One a StarWars.com-on
  • Crafting Catalyst: James Luceno Discusses His Rogue One Prequel Novel a StarWars.com-on

Az értékeléshez be kell jelentkezned.
0/5 : Nincs értékelve

Navigáció

Hirdetés

Hagyatek Banner Allo 1200x6000