Legendák

Már megnyertük a gormeni csatát, aztán megérkeztek az AT-AT-k. Kijöttek a ködből és szétlőtték a frontvonalakat. A helyiek rettegve futottak, de a tapasztalt katonák megadták magukat. Tudtuk, hogy nem lehet lekörözni egy AT-AT-t sem.
- Bren Derlin őrnagy, a Lázadók Szövetségének földi parancsnoka. 

Az AT-AT (All Terrain Armored Transport - Páncélozott Terepjáró Csapatszállító Jármű) lépegető, ami birodalmi lépegetőként is ismert volt, a Galaktikus Birodalom hadseregének jelentős részét képezte. Az egyik legerősebben páncélozott földi járműként funkcionált a Birodalmi Szárazföldi Erőknél, bár a viszonylagos lassúságáról is híres volt. 

Leírás

"Nézze, uram! Hatalmas, nagy, kövér, szürke célpontok!"
"Tudom, Zev, de nagy a hatótávolságuk."
- Zev Senesca és Luke Skywalker, a hothi csata alatt. 

Az AT-AT lépegető egy behemót háborús gépezet, ami 22,5 méter magas volt. A négylábú lépegető régi háborús bestiákra hasonlított, vagy még egy óriás legendás szörnyetegre is az Erő sötét oldaláról. Az ellenséges erők szétverésének és demoralizálásának céljából tervezték, valamint szállítóeszközként is szolgált a birodalmi katonák és könnyű járművek számára, az AT-AT a legfélelmetesebb járművek közé tartozott a Birodalmi Szárazföldi Erők felszerelésében. Százával gyártották a lépegetőket a Galaktikus Polgárháborúban, és a megfélemlítő és erőteljes megjelenése miatt gyakran ezt szúrták ki elsőnek a harci zónában.

A mechanikus lépegető „feje” egy mozdítható parancsnoki szféra volt, ami az irányítófülkét tartalmazta, vele együtt helyet biztosított a parancsnoknak, a pilótának és az ágyúsnak. A parancsnoki szekció magába foglalta az AT-AT összes fegyverrendszerét, valamint a holografikus célzó rendszereket, amik lehetővé tették az ágyús számára a pozíciójának 360 fokos felmérését. Az irányítófülke egy holoprojektorral is fel volt szerelve a külső kommunikáció céljából. Az elülső megjelenítést egy vörösen izzó parancsnoki megfigyelőablak is szolgálta. A fej nem kevesebb, mint 90 fokban tudott elforogni bal vagy jobb irányba és 30 fokban fel-le, hogy átfogóbban tűz alá tudja venni a terepet. A lépegető érzékelő rendszerét és a sugárágyú töltését külön-külön a parancsnoki szekció alá és fölé helyeztek el.

A parancsnoki fejet egy rugalmas páncélozott átjáróval rögzítették a trapéz alakú páncélozott testrészre, ezzel lehetővé téve, hogy az irányítófülkéből átjuthassanak a gépezet többi részébe. Az AT-AT katonai szekciója jellemzően 5 siklórobogót, legfeljebb 40 katonát, normál esetben birodalmi rohamosztagosokat vagy birodalmi szárazföldi támadókatonákat hordozott egy kétemeletes utastérben, valamint olyan nehéz fegyverzeteket is hordozott, mint az E-Web nehéz ismétlő lézerágyú. Az AT-AT katonai személyzet helyett választhatóan szállítani tudott két Felderítő Terepjáró Lépegetőt (All Terrain Scout Transport – AT-ST) egy hátsó járműtárolóban, bár részleges szétszerelésre szorultak, hogy odabent el tudjanak férni. A katonák szálláshelye két nagy oldalsó panel volt; mindkettőben volt egy-egy mentőnyílás. A hátsó panelt is a katonák állomástatozási területére használták. A testrész központi szekciójában egy téglalap alakú beszálló nyílás volt szétnyíló rámpákkal, ahol az AT-AT összes katonája berakodhatott és kiszállhatott. Az AT-AT úgy bocsátotta ki a katonákat, hogy az 3 méterrel a földfelszín felett letérdelt, majd kinyílt egy beszállórámpa. Az egyes rohamosztagosok kábeles leereszkedéssel gyorsan ki tudtak szállni. Egy a Yavin 8-on bevetett AT-AT lépegető egy zavaró jeladót hordozott, amit egy rakétán lőttek ki.

A csapatszállító rész alatt két óriási Kuat Hajtóműgyári FW62-es kompaktfúziós meghajtó rendszer helyezkedett el, valamint a lépegető négy óriás nagymértékben megerősített lába, amik 60 km/h-s csúcssebességgel hajtották előre az AT-AT-t. Ugyanakkor ez a maximális ráta csak lapos, stabil terepen volt elérhető. A meghajtómotorok hátsó részénél volt a lépegető három tüzelőanyag tartálya, amik a meghajtó motorokhoz voltak összekapcsolva, amik energiával látták el a masszív gépezetet. Az AT-AT hátsó része léghűtőket is tartalmazott és egy szűrőegységet, hogy szabályozzák a belső életkörülményeket. A lépegető lábait masszív dúracél talpakkal és impulzus terepszenzorokkal látták el, mindegyiket lábujjhegyekkel egészítették ki, amik kis erőfeszítés bevetésével szét tudták zúzni az útban lévő akadályokat, ami azt sugallja, hogy az AT-AT hatásosan méltó a nevére. Ugyanakkor a lábak állandó karbantartást és javítást igényeltek. Ahogy a titáni lépegető a harcmezőn masírozott, a nehéz, taposó lábai megrázkódtathatták a földet, még a harcba szállás előtt ejtve rémületbe az ellenséget.

Az AT-AT-k félelmetes offenzív képességet két, állra szerelt Taim & Bak MS-1-es nehéz lézerágyú támogatta (a lassúbb, nehézkesebb célpontok ellen) és két közepes ismétlő sugárágyú, amik a fej mindkét oldalára voltak illesztve (amiket könnyebb, agilis célpontokhoz terveztek). Ez a két típusú fegyver egymástól függetlenül is forgatható volt, hogy több célponttal is harcba szálljon egyszerre. Ugyanakkor az AT-AT feje, ami bal, középső, jobb körívekben tüzelt, egy erős lézeráradatonként csak egy tüzelési körívet tudott teljesíteni. A lépegető erős, külső, 9095-T8511-es osztályú dúracél páncélja látszólag teljesen áthatolhatatlan volt, de a nehezebb tüzérségi fegyverek számára nem.

A lépegető legsebezhetőbb része a rugalmas nyakánál található gyenge pontja volt, ami érzékeny volt a könnyebb sugárössztűzre. Ha áthatoltak rajta, az reaktorszivárgáshoz vezethetett, bár ezt valószínűtlennek gondolták, mindazonáltal egy lehetséges katasztrófának tudták be. A lábak is valahogy instabilak voltak és ki tudott bicsaklani a gravitáció magas középpontja miatt, védtelenül hagyva a lépegetőt. Ezen kívül ha az AT-AT megbotlott, akkor nem egykönnyen nyerte vissza az egyensúlyát, valamint az omladozó terep is a vesztét okozhatta. A térdízületek megsemmisítése a mobilitás elvesztéséhez vezethetett, mivel két komponens közti rugalmas összekapcsolásáért voltak felelősek, és az ízületek sebezhetőek voltak a tüzérségi támadások ellen. Bár első látszatra egy lassú, nehézkes jármű volt, az AT-AT gyakran az ellenfeleire is rátaposott, mielőtt még megtudhatták volna, hogy mi találta el őket. Az AT-AT hasa nem volt páncélozott, a hely sebezhetőségét a deszant ágyúk vagy hordozható rakétakilövők ki tudták használni. Hogy ellenszerezzék ezt a gyengepontot, az AT-ST-k rendszeresen a lépegető oldalánál állomásoztak, hogy biztosítsák, ne legyen tiszta célpont az AT-AT-k gyenge alsó része. A lépegetőt a térdízületekre mért lövésekkel ki tudták iktatni. Ráadásul hátra felé mutató fegyverzettel nem rendelkezett, és bár eléggé páncélozott volt, elsődleges céljuk mindazonáltal a csapatszállítás volt, és ezért hozzávetőlegesen gyengébb harci technikával látták el a többi oszlopos lépegetőhöz képest a Birodalmi Szárazföldi Erőknél. Hogy kompenzálják ezeket a feltűnő vakfoltokat, az AT-AT-kat tántorgó formációkban vetették be, valamint támogató járművek is kísérték.

Az AT-AT-ket tipikusan földi támadásra vonultatták fel, és a bolygókörüli pályáról nagy leszállóegységek szállították le. A lépegetők olyan nagyobb hadihajókon belül állomásoztak, mint az Executor-osztályú csillag-csatahajó, Incom Y-85-ös Titan leszállóegységekkel szállították a bolygófelszínekre, amik négy db 22,5 méteres AT-AT-k hordozására voltak képesek. Az olyan kisebb csillaghajók, mint az Imperial-osztályú csillagrombolók, egyetlen lépegetőt telepítettek a Theta-osztályú AT-AT szállítóhajóval. Más tervezések, beleértve a Telgorn Vállalat hadúr leszállóegységei, alkalmasak voltak egy 4 lépegetőből álló szakaszt is lejuttatni.

Módosított változatok

A Birodalom a szabványos AT-AT tervek számos módosított változatát használta, arra a célra, hogy jobban alkalmazkodjanak bizonyos küldetéseknél különleges időjárások esetén. A lépegetőket a hothi csatában használták YU 3-ban – becenevükön „havasi lépegetők” -, amiket hő-áramoltató rendszerekkel, jégtelenítő vezérlőkkel és energiahatékony környezeti vezérlőkkel szereltek fel.

Az AT-AT "dűnelépegető" egy sivatagi terepen közlekedő lépegető volt, amibe a Sienar Gépgyár z23-as hő-elvezető egységét épített bele; míg a Vízi Páncélozott Terepjáró Csapatszállító Jármű, ami az AT-AT "úszóként" volt ismert, a szabványmodell repulzoros unokatestvére volt és a Kabairán vetették be. Volt még a Terepjáró Ionágyú is, egy nagy hatótávolságú tüzérségi ágyú, ami egy AT-AT alvázán alapult. 

Történelem

Klónháborúk-kori eredet és fejlesztés

Az AT-AT-ket először a Kuat Hajtóműgyár tervezte és építette meg a Klónháborúk idején. A geonosisi csatában alkalmazott AT-TE lépegetőkről mintázták, valamint az AT-PT-kről is.

Az első generációs AT-AT lépegetők először a jabiimi csatában debütáltak, a Klónháborúk későbbi időszakában. A csata alatt a túlerőben lévő konföderációs erőket semmisítették meg. A jelentőségük háttérbe szorult, amikor a lépegetők a bolygó sáros talaján lelassultak, így az ellenség könnyebben le tudta azokat szedni. Egy bizonyos ponton az AT-AT lépegetőknek sikerült az FRK kezeibe esniük, valamint legalább egy egységet a Diado szeparatista világ egyik kutatóintézetében tartottak.

A háború alatt olyan kerekes tankokat, mint az A5-ös és A6-os Pusztító nehézpáncélosokat részesítették előnyben az AT-AT-k és az AT-HE-k helyett, mert a kerekes járműveknek kevesebb talajnyomása volt a lábasokénál.

Birodalmi finomítások 

"Látja azokat a lépegetőket? Látott-e már ennél nagyobbat, szürkébbet és rondábbat, Luke?"
"Ha nem tetszik, leviszlek oda, ahol tudsz velük valamit kezdeni, Dak."
- Dak Ralter és Luke Skywalker, a hothi csata alatt. 

A Galaktikus Birodalom idején az AT-AT-ket nem felejtették el teljesen, mivel egy későbbi generációs modell részt vett az Orion IV-es csatában. Az AT-AT-ket a Carida bolygón tesztelték, amikor a Lázadók Szövetsége rajtuk ütött. Az AT-AT-k hozzájárultak a csata megnyeréséhez. A yavini csata után Maximilian Veers volt az, aki teljesen feltámasztotta a lépegetőt, az AT-AT-t mindent kielégítő birodalmi haderőnemmé alakította. Olyan széles skálájú bolygókon vetette be a következő hónapok során, mint a Korélia, a Chandrila és a Ghorman. Nagyrészt főleg hatalmas fenevad kinézete miatt a Peremvidéken, és mivel a birodalmi propaganda a majdnem megsemmisíthetetlenségét emelte ki a peremvidéki és többi civilek számára, Mon Mothma világosan kinyilvánította, hogy a Lázadók Szövetsége visszautasítja az AT-At-k használatát a pszichológiai megfélemlítő képességük miatt, mivel ők reményt reprezentáltak a félelem helyett. Közel 3 évvel a yavini csata után Veers egy elsődleges modell befejezésének közelébe ért a Zaloriise. Ezt a "Dűne Lidérc” becenévvel illették meg. A Blizzard 1-es prototípussal, amit a Culroon Táborhelyen gyártottak le, Veers megtámadta a bolygó fővárosát, amikor a Zaloriis kinyilvánította a csatlakozását a Lázadáshoz.

Legalább egy AT-AT-t használtak a Boz Pity-i csatájánál. Az AT-AT tudatlanul lépett egy olyan csapdába, amit a Renegát Osztag állított fel; egy robbanócsomag felrobbantott egy rejtett robbanóanyag töltetet, és a hatalmas robbanás feldöntötte a gépezetet. Ugyanakkor a csatát végül a Birodalom nyerte meg.

Számos AT-AT-t vonultattak fel a Ralltiiren a tudósok leigázására, bár közülük sok megsemmisült, miután a Vörös Osztag a tudósok által kifejlesztett bombákkal és robogókkal elpusztította a városba vezető hidakat.

A hothi csatában a Birodalom a Hóvihar Hadtest AT-AT-it használta az Echo Bázis megtámadásánál, mivel azt fentről egy energiapajzs védte. A súlyuk és az instabil terep miatt néhány még a csata kezdete előtt megsemmisült. Maximilian Veers tábornok parancsnokolta a földi erőket és a pajzsgenerátorra összpontosított, megtizedelve a lövészárkaikban lévő lázadó katonákat. A Hóvihar Hadtest rendszeresen használta az AT-AT-ket, ezért van a logójukon egy AT-AT képe.

Sok erővel szállva szembe, Luke Skywalker egy olyan stratégiát alkalmazott, amit saját maga és Beryl Chiffonage stratéga fejlesztett ki a lépegetők kiiktatására: a hósiklós csapata a szigonyágyúit és vontatókábeleit használva kigáncsolják a lépegetők lábait, ami miatt elesnek. Wedge Antilles és a lövésze, Wes Janson ezzel a módszerrel iktatott ki egyet. Luke még kettőt semmisített meg azzal, hogy mindkettőbe egy lyukat vágott a fénykardjával és egy sokkgránátot hajított be.

Dash Rendar képes volt egy harmadikat is leszedni ismeretlen módszerrel. Egy másik AT-AT-t, ami az Echo Bázishoz közelített, a Renegát Osztag semmisített meg részecske-ágyútorony használatával, hogy megsemmisítsék a hadigépezetet. (Az AT-AT-k kibuktatási veszélyeit egy birodalmi kadét, Davin Felth fedezte fel, de a tévedést nem javíttatta ki Veers ezredes a hadrendbe állítás előtt.)

Ezeknek az apró sikereknek az ellenére nem voltak képesek megfordítani a csatát, és a hothi ütközet az egyik legsúlyosabb veresége volt a Lázadásnak az egész Galaktikus Polgárháborúban. Az AT-AT-knek sikerült megsemmisíteni a pajzsgenerátort, így lehetővé tévő a fő birodalmi erőnek a landolást és az Echo Bázis megtámadását. Az AT-AT-k felmorzsolták a lázadó védelmet.

A dubrillioni csata alatt Wedge Antilles, miután megszállta a dubrillioni szuperlézer létesítményt egy AT-ST-ben, elrabolt egy AT-AT lépegetőt egy hangár belsejében, és azzal eljutott a generátorterembe és a tűzerejét kihasználva elpusztította a szuperlézer létesítmény turbináit, valamint a létesítményt és a szuperlézert.

Számos AT-AT tört ki a Motivator Imperial I-osztályú csillagrombolóból, miután a hajót kilőtték bolygókörüli pályán a kothlisi csata alatt, bár a Zsivány Osztagnak sikerült azokat az óceánba lőni.

Legalább egy AT-AT járőrözött a helyőrségi bázis körül az Endor erdőholdján, de nem vett részt a csatában ott, mivel az AT-AT-k lőtávolsága korlátozott volt a hold sűrű lombozata miatt. Ennek eredményeképpen olyan kisebb járművek, mint az AT-ST-k élveztek nagyobb használatot. Egy AT-AT-t akartak használni eredetileg az endori csatában, de azt a Renegát Osztag megrongálta, azt eredményezve, hogy a Galaktikus Birodalom porciói próbálták megjavítani azt.

Az Endor után

Valamikor az endori csata után a Birodalom az AT-AT lézereit és sugárvetőit könnyű turbólézerekkel helyettesítette, hogy könnyen legyőzze az erősen védett defenzív lövegállásokat.

YU 5-ben egy AT-AT járőrözött a Ruusanon, mikor hét Sötét Jedi által vezetett birodalmi csoport a Jedik Völgyét kereste. Miután levágta Sariss-t, a lázadó zsoldos és felemelkedő Jedi-lovag Kyle Katarn a Völgy felé tartott, áthaladva a készenlétben lévő AT-AT-n.

YE 9-ben a nklloni Nomádváros egy bányászlétesítmény volt, amit Lando Calrissian birtokolt. A várost egy Dreadnaught-osztályú nehézcirkálóból építették, amit 40 elfogott AT-AT-re szereltek, hogy a várost folyamatosan a Nkllon napos oldala felől elmozdítsa, megelőzve az elpusztulást a Nkllon nappali erős sugárzásától. Ugyanakkor a város megsérült és utána elhagyatottá vált, és Nomádváros és az AT-AT-i is elpusztultak a heves sugárzástól.

A klón testbe újjászületett Palpatine császár felkelése alatt, YU 10 és YU 11 között, a Birodalom kifejlesztette az AT-AT új változatát, amik a legerősebb birodalmi turbólézerekkel és az új X-80-as energiacellákkal voltak felszerelve. Ezeket az Új Alderaan megtámadása alatt vonultatták hadrendbe. A csata alatt rengeteg épületet, lövegállást és csillagvadászt porlasztottak el.

A Galaktikus Polgárháborút követően az AT-AT-ket az Új Köztársaság, a Szabad Szövetségesek Galaktikus Föderációja és más különböző kormányok is használták. Mivel eléggé öreg és elavult járművek voltak már, a helyi bolygóvédelmi erőkhöz telepítették azokat.

A Yuuzhan Vong Háború alatt AT-AT-k voltak fellelhetők a Birodalmi Maradvány Shramar bolygóján, és egy yuuzhan vong hadsereggel harcoltak az ottani csatában. Az Új Jedi Rend myrkri csapásmérő csapata megtalálta az egyik ilyen járművet a yuuzhan vong Baanu Rass nevű Koros-Strohnán YU 27-ben. AT-AT-ket harcba állította a Szabad Szövetségek Galaktikus Föderációja a Coruscant felszabadítása alatt YU 29-ben. A Nehéz Páncélozott Terepjáró Csapatszállító (All Terrain Armored Heavy Transport) elődjének modellje volt, de még Darth Krayt Galaktikus Birodalma idején is használták YU 138-ban. 

A színfalak mögött

Az "AT-AT" név nincs megemlítve egyik filmben sem. Helyette a gépezetekre „birodalmi lépegetőkként” hivatkoznak.

Az AT-AT-ket A Birodalom visszavágban  használták és volt egy rövid megjelenése A Jedi visszatérben, ahol a stop-motion animáció használatával alkották meg.

Amikor volt egy rossz lábmozgatás az AT-AT-knél, George Lucas megtartotta azt a jelenetet és egy ágyúval belelőtt a lábba. Ez állítólag kétszer történt meg.

A Star Wars: V. rész: A Birodalom visszavág DVD kommentárjában George Lucas kifejtette, hogy az AT-AT-k ötletét a masszív háromlábúakból merítette H.G. Wells 1898-es regényéből, A világok harcából. Joe Johnston szintén állította, hogy az AT-AT inspirációja tulajdonképpen a Kibernetikai Emberszabású Gépezettől (angolul Cybernetic Anthropomorphous Machine, röviden CAM) származik, amit az Egyesült Államok Hadsereg vitelezett ki, hogy felhasználja a vietnámi háborúban, de előtte elvetette a General Electric, mivel a dizájnjának köszönhetően túlságosan elcsigázott volt működés közben. Azt beszélték, hogy Lucas ötlete az AT-AT lépegetőknek a négylábú darukéból eredt Oakland kikötőjénél, bár Lucas tagadta eme tényt.

Az animátorok, akik életre keltették az AT-AT birodalmi lépegetőket A Birodalom visszavágban, a mozgását az elefántokéról mintázták.

Az AT-AT-k gyakran megjelennek videojátékokban, bár a játékokban eltérő életerővel rendelkeznek. Néhány játékban a meglövésükkel sebezhetőek, például a Shadows of the Empire játékban és a Battlefront sorozatban, bár az utóbbinál a sugárvetők nem tudnak kárt tenni bennük. A Rogue Squadron játékokban az AT-AT-k teljesen immunisak az összes fegyver számára és csak a hósiklók által használt vontatókábelekkel lehet elpusztítani azokat, kivéve egy küldetésnél, ahol egy hósikló bombákat hordoz a vontatókábeleivel, amik elég erősek egy AT-AT elpusztításához. Jellemzően a játékos könnyen el tudja kerülni a fegyvereit, de a lépegető elpusztítása problémás lehet az erős páncélzatuk miatt.

Ráadásul a Star Wars Missions 4: Destroy the Liquidator játékkönyvben egy AT-AT-t a térdízületek meglövésével és vontatókábelek használatával is mki lehet iktatni, napokkal a yavini csata után.

A Rebel Strike, a Rogue Squadron videojáték sorozat harmadik részének fejlesztése alatt a fejlesztő csapat - a Rogue Leader játék újjáépítéséhez való ragaszkodásuk miatt, amit teljesen máshogy kódoltak, hogy az elődjétől különbözővé tegyék - néhány hibába és problémába szaladtak bele az animáció alatt. Az egyik hiba Luke Skywalker szigonykábele volt, ami az AT-AT nyakához illeszkedett, és úgy sétáltatta azt, mint egy kutyát a Battlefield Hoth küldetésének fejlesztése alatt.

A Disney World Hollywood Studiosnál egy AT-AT óriásmodellt helyeztek el a Star Tours-on kívül.

2010 júliusában a Hasbro egy olyan AT-AT járműt adott ki, amiből 19 figurát lehet kirakni. Egy siklórobogót és egy AT-AT-pilótát is tartalmazott. Az irányítófülke „képernyőjén” volt egy áttetsző matrica, ami Brian Parrish személyes megjegyzése (a Hasbro tervezési menedzsere a Star Wars franchise-hoz), amin az olvasható, hogy „REMÉLJÜK, HOGY ÉLVEZED AZ AT AT-T” ("HOPE YOU ENJOY THE AT AT"), a lázadó energiagenerátor fényképe feletti képernyőn, a "B. PARRISH" felirattal a következő sorban alatta. Ráadásul más kifejezések Aurebesh nyelven is láthatóak az akril képernyőn, amin "NORMÁL MÓD", "INFRA MÓD", "MAX", "MIN", "NAGYÍTÁS" és "KICSINYÍTÉS" áll, valamint a "077 254 72 7” számok.

Kontinuitási eltérés

A Star Wars: Galactic Battlegrounds 2001-es videojáték egyik küldetésében mesélik el az AT-AT-k megalkotását és a bemutatásukat a Birodalom szolgálatában. Mindez a hothi csata előtt történik meg. Ugyanakkor számos megjelenése van az AT-AT-nek YE-i forrásokban is, beleértve a Star Wars: Rebel Assault és a Star Wars: X-wing videojátékokat. Az első S-kánon; ugyanakkor az utóbbit a C-kánonba sorolták és az Orion IV-es csatában is láthatóak. Az első generációs AT-AT lépegetők a Star Wars: Köztársaság: A Jabiim-i csata képregény történetszálban szerepelnek. A 2006-os Star Wars: Empire at War játék úgy mutatja be, hogy a yavini csata előtt vezették be a járműveket. A 2011-es Star Wars: Darth Vader and the Lost Command képregény használat közben szerepelteti őket, nem sokkal az Új Rend kikiáltása után YE 19-ben.

Az AT-AT-t "at-at-ként" nevezik meg a Star Wars: Force Commander és a Star Wars: Galactic Battlegrounds játékoknál. Néha "A-T-A-T"-ként is említik a Star Wars: Rogue Squadron II: Rogue Leader játékban. A Star Wars: Battlefront II-ben mindkét változat megjelenik. Ugyanakkor a Star Wars Battlefront: Renegade Squadron játékban "A-T-A-T"-ként szerepelnek.

Magasságbeli eltérések 

Itt a Béta Előőrs. Most már látom őket. Ezek a valamik úgy néznek ki, mint valami… állatok. Hatalmasak, talán 20-25 méter magasak, négylábúak és mozognak a fejük. De ezek fémből készültek. Rendkívül erős páncélzatuk és fegyverzetük van. Eddig hatot számoltam meg belőlük.
- BETA, A Birodalom visszavág rádió hangjátékának vázlatából. 

Itt a Béta Előőrs. Most már látom őket. Ezek a valamik úgy néznek ki, mint valami… állatok. Hatalmasak, talán 10-15 méter magasak, négylábúak, és mozognak a fejük. De ezek fémből készültek. Rendkívül erős páncélzatuk és fegyverzetük van. Eddig hatot számoltam meg belőlük.
- BETA, A Birodalom visszavág rádió hangjátékának felvétele közben. 

A "Forces of the Empire"-ben megjelent egy cikk, amit a The Empire Strikes Back Official Poster Monthly második számában jelentettek meg először, és az AT-AT-t egy „ötven láb magas páncélozott külcsontváz” néven írták le. Az 50 láb magas figura valószínűleg olyan forrásokból származhatott, mint The Empire Strikes Back sketchbook, amiben az állt, hogy a modelltervezők azt akarták, hogy az AT-AT 50 láb magasként jelenjen meg a képernyőn. 1984-ben ezt a figurát adták meg az AT-AT magasságaként az A Guide to the Star Wars Universe első szerkesztésében.

1983-ban A Birodalom visszavág rádió hangjátékában volt egy jelenet, ahol egy fiatal lázadó tiszt, akit később Maren Kelsome-ként azonosítottak, megadta az Echo Bázis parancsnoki személyzetének a helyzetéhez közeledő AT-AT magasságának becsült értékét. Állítása szerint "20-25 méter magasak" voltak a piszkozatban, amit később "10-15 méter magasságra” változtattak a megörökített változatban.

A West End Games Star Wars szerepjátékának kellékeiben az AT-AT-t 15,5 méter magasan listázták. Az Inside the Worlds of Star Wars Trilogy az AT-AT magasságát 22,5 méterre módosította annál a résznél, ahol azokkal a szállítóhajókkal foglalkoznak, amik földre szállították a lépegetőket a hothi csata idején. Ez a nagyobb figura Curtis Saxton nem hivatalos számolásain alapult, valamint James Lucenóén, a könyv íróján, aki technikai anyagok után nézett. A Birodalom visszavág egyik jelenete alapján számolták ki, ahol Luke Skywalker egy kábelen emelkedik fel a lépegető alatt.

Ezt az elgondolást a Star Wars: Complete Locations megismétli, az Inside the Worlds egyik összeállítás-sorozata, de a Star Wars: Complete Cross-Sections „Episodes IV-VI Data Files” szekciója az AT-AT méretét 15,5 méterként listázta, további bonyolítva ezt a problémát. Az AT-AT egy másik mérete is szerepel a Star Wars Hyperspace rajongói klub összeállításában, amiben egy háttérképen különböző járműveket vannak feltüntetve egymáshoz mérve. A nehézpáncélos/kerekes A6-os Pusztítóhoz hasonlítva, ami egyértelműen 49,4 méter hosszúnak és 30,5 méter magasnak ismert, az AT-AT magassága 18,5 méter. 

Megjelenések

Nem-kánon megjelenések

Források