Hát ha odafigyeltél volna rendesen az olvasás közben, akkor azért előfordultak benne érzelmesebb jelenetek is. Meg most az, hogy végeláthatatlanul kilistázzon tényleg mindenkit, főleg a jelentéktelen szereplőket a könyvben, az meg inkább unalmassá tette volna. Az akciószegénységgel sem értem mi a baj, tekintve hogy Leiára fókuszál a könyv, akit nem azonnal került bele a Felkelésbe. Sok akciójelenet nélkül is meg lehet írni egy remek könyvet, márpedig ez pont hogy az, nem mint A királynő árnyéka pld.

Odafigyeltem. Ezért mondom, hogy a szerzőnek nagyon nem sikerült megragadnia a témát. Nem hogy végeláthatatlanul, de még végeláthatóan vagy ultraröviden sem sikerült bemutatnia azokat a szereplőket, akiket kötelező lett volna bemutatnia, mert egészen egyszerűen ott voltak. Ugye te sem hiszed, hogy Leiának ilyen unalmas, semmitmondó élete volt, aztán ebből a nagy semmiből ugrott fejest csak úgy a legnagyobb háborúba, amit csak ki lehet találni? A remek könyv az én számomra fényévek millióira van ettől. A királynő árnyékát most ne említsük, mert az még önmaga árnyékának is kevés.

Hát nem tudom, ha neked az unalmas kategóriába tartozik egy óriási hegy megmászása, pláne ha a társaid élete is veszélybe sodródik, a többi próbatétel kiállása, a törvényhozói programban való helytállás a Coruscanton, fellopózni egy teherhajóra egy önként vállalt nyomozásban, vagy akár a könyv végi utolsó 30 oldal, akkor nem tudok erre mit mondani. Előtte lehet hogy unalmas volt Leia számára, de egy potenciális trónörökös kamasz létére azért ő maga is vágyott az izgalmasabb életre. Szerintem kellőképpen és jól bemutatta a többi szereplőt is, akik igazán fontosak voltak ebben a történetben: Holdo, a kapcsolata, vagy éppen a szülei. Ez, főleg az ő szemszögéből, szerintem jól lett megírva.