Kritika: Phasma

phasma.png

Noha az új Star Wars-filmek, különösen Az ébredő Erő megjelenése előtti promóciós anyagokban ezerrel nyomatták az új ellenség egyik arcát, Phasma századost, meglehetősen kevés játékidőt kapott a króm páncélos óriás, ezzel együtt a karakter elmélyítése is elmaradt. Így kaptunk jószerével egy újabb Boba Fettet, akinek jó a kiállása, keveset beszél, a rosszak oldalán áll, sosem veszi le a névjegyévé vált sisakját. Holott meglátásom szerint temérdek lehetőség lett volna egy kicsit áthatóbban bemutatni a századost, akár Finn szemszögéből, ezzel viszont nem nagyon lett más sajnos, mint az Első Rend kirakati bábuja, még ha Az utolsó Jedikben egy kis akció keretében meg is tornáztatta végre magát.

Phasma Star Wars Book Cover Tall Featured Image2017-ben, a VIII. rész felvezetéseként szolgáló könyvdömping egyik kötete a Phasma címet viselte Delilah S. Dawson tollából, ami nem csak hogy teljes mértékben orvosolta a fenti hiányosságokat, hanem az új kánon egyik legszuperebb történetével rukkolt elő és töltötte fel szó szerint élettel Phasma századost. Nem csupán egy karakterregény ez, hanem egy vérbeli, izgalmas, elgondolkodtató sci-fi, ami jellegével és minőségével mindenképp színesítette a meglévő kánont. Többek között ez a könyv kielégítő magyarázatot ad arra, hogy Az ébredő Erőben miért kapcsolta ki nagyobb ellenállás tanúsítása nélkül a Csillagpusztító pajzsait, holott ő egy veszedelmes harcos, ráadásul a kimondottan szívós páncélja is mellette szól.

 

A regény cselekménye két idősíkon halad. Az egyik Phasma múltját hivatott bemutatni, illetve azt, hogy miképp kerül az Első Rend radarjára. A másik a "jelenben" játszódik 10 évvel később, amikor már a sereg egyik mintakatonájaként fürdik szerepkörében. A múltban sokat elidőzünk, ami a könyv nagyjából 75 százalékát teszi ki, de ez szerencsére nincs a jelen rovására. A mű további pozitívuma, hogy nem csupán Phasmának ad egy kielégítően jó háttérsztorit, hanem olyan megnyerő és érdekes karakterek is megjelennek benne, akikről még szívesen olvasnék a későbbiekben.

Ezen felül a világépítés terén is remekel az írónő, mert egy roppant különleges bolygót dobott a közösbe, aminek története önmagában is megérne egy, vagy akár több külön sztorit is. 

Vörös kontra Ezüst

 

Bn Poster CardinalA könyv egyik főszereplője és a jelenkori események mozgatórugója egy Cardinal nevű rohamosztagos tiszt a Birodalom utódállamának szolgálatában. Az alázatos és kemény, kimért és rendkövető egykoron az Első Rend megbecsült emberei között tündökölhetett, de munkájára már jó ideje árnyékot vet Phasma jelenléte. Ugyanis előtte a rohamosztagos állomány teljes kiképzése volt a feladata, a megtermett nő képbe kerülésével viszont már csak az ifjabbakkal foglalkozhat, akiket fejlődésük egy bizonyos pontjánál átvesz Phasma, hogy az ő képére formálva tökéletes gyilkoló gépekké változtassa őket. Ez kicsit olyan szituáció, mint a Toy Story-ban, mikor a legnagyobb kedvenc játék, Woody mellé az űrhajós játék, Buzz Lightyear csatlakozik, aki egyből ellopja a showt. A titokzatos nő évekkel korábbi érkezése nemcsak, hogy megfelezte munkakörét, hanem egyre háttérbe szorította Cardinalt és degradálta a hírnevét,

a propaganda plakátokon az ezüst páncélos nő virít, mintha ő nem is létezne.

Viszont Cardinalnak ennél több problémája is akad Phasmával, akitől undorodik és egyben passzív vadállatnak tartja: a nő módszerei és elvei szerinte csak önmaga érdekeit szolgálják, ami ahhoz is elvezethet, hogy a saját túlélése és előrelépése érdekében minden további nélkül képes elárulni bajtársait, akár feljebbvalóit. Szentül hiszi, hogy Cardinal pártfogójának, Brendol Huxnak, azaz a folytatás trilógiában látott Armitage Hux tábornok apjának a sorsa is az ő lelkén szárad, ami mindenképpen összeegyeztethetetlen a Cardinal fejébe vert ideálokkal. A kockázat óriási, ha nem sikerül meggyőznie feletteseit Phasmáról, nem csak a kegyvesztettség lesz a fő problémája Cardinalnak.

 

Vi MoradiÉppen ezért a vörös páncélos kiképzőtiszt nyomozásba kezd, hogy minél többet kiderítsen a titokzatos Phasmáról, amit terhelő bizonyítékként a felsővezetés elé tárhat, és eltávolításával megszabadíthatja az általa magasztalt Első Rendet a belső veszélytől. Itt kerül a képbe az Ellenállás egyik legjobb kéme és hírszerzője, a fiatal Vi Moradi, aki éppen fontos információkat szállít Organa tábornoknak. Egy malőr következtében azonban hamarosan egy csillagromboló vallatószékében találja magát a kémnő. Meglepő módon Cardinalt nem az Új Köztársaság jogkörén kívül tevékenykedő katonai szervezet érdekli, hanem Phasma múltja és gaztettei, akinek előéletét Vi hallomásból ismeri. Vi a szabadulás érdekében mesélni kezd a króm szörnyetegről, közben mellékesen az Első Rend filozófiájában megbúvó ellentmondásokra is csípősen rávilágít, hátha megpuhíthatja fogva tartója sziklaszilárd eszméit, amik elburjánzását segítette az is, hogy elhivatottsága nem kis mértékben a naivitás talaján termett.

 

Phasmát a klántársa, Siv szemszögéből csodálhatjuk meg a múltban, így a könyv során egy külső nézetből ismerhetjük meg az amazont, aki már ekkor előszeretettel rejti el az arcát az emberek elől. Habár gondolatai nincsenek közvetítve az olvasó számára, a tetteiből és szavaiból leszűrhető a természete:

harcedzett, éber, taktikus, leleményes, átlagon felüli helyzetfelismerő érzékkel és elemző képességgel rendelkezik, viszont alkalmanként manipulatív és nem habozik másokat felhasználni egy magasztosabb cél érdekében. Főleg ha az a saját túlélését biztosítja.

A történet, ami az Ismeretlen Régiók területén elhelyezkedő, a sehonnai Parnassos bolygón veszi kezdetét. Egy nap az Első Rend hajója kényszerleszállást hajt végre a planétán, amin Brendol Hux és néhány katona utazott. A fejlettebb galaxisból érkezők hamarosan összefutnak a helyiekkel, köztük Phasmával, akiknek felajánlják, hogy ha elkalauzolják őket a messze földet érő hajóig, akkor a valóságos paradicsom várja őket tárt karokkal.

 

Testet a testnek, port a pornak.

 

PhasmaManPosterWalmartA parnassosi Scyre terület, ahonnét Phasma származik, közel sem egy élménypark, itt még a Jakku sivatagjaiban magára utalt roncsvadász Rey is sokkal nehezebben érte volna meg a felnőttkort. Eleinte nem kapunk pontos képet arról, hogy mi történt pontosan a halálra ítélt világgal, csupán annyi információt oszt meg a könyv róla, amennyit a primitívebb bennszülöttek felfogtak belőle, de a koránt sem enyhe sétagalopp során egyre jobban körvonalazódik az igazság. Phasma és a kihalás szélén álló ősközösség többi tagja még sosem jártak a csillagok közt, de még normálisnak mondható életet sem élhetnek a kegyetlen természeti adottságoknak köszönhetően. Birtokukban van a túlélés szempontjából egy nagyon értékes és érdekes technikai vívmány, amit detraxtornak neveznek. A szerkezet nemzedékeken keresztül öröklődött a törzsön belül, aminek funkciója horrorisztikus, de közben elengedhetetlenül hasznos: az elhunyt emberek testéből kinyert anyagot egy balzsammá változtatja, ami krémként használva jelentősen csökkenti a bolygón uralkodó erős napsugarak káros hatását. A bolygó ellenséges tényezői közé sorolt veszedelmes és kiszámíthatatlan élővilág könnyedén végzetes lecke lehet az óvatlanabbak és gyengébbek számára, és ha ez még nem lenne elég, a többi környező barátságtalan csoportok is bármikor lecsaphatnak. A Parnassos bolygó több helyen a Mad Max-filmeket idézheti az olvasóban, ami nem is csoda, hiszen Delilah S. Dawson egy interjújában ecsetelte, az inspirációt a Harag útjából szerezte, hogy bemutasson egy apokaliptikus félholt világot, de amolyan üzenetként és nekünk intő jelként a mi világunkat, a Földet érintő valós problémák, veszélyek is felsejlenek benne

Az írónő több oldalt szentel az Első Renden belüli katonai felépítés és a kiképző rendszer bemutatására, emellett a kötelékbe került gyerekek átnevelésével is sokat foglalkozik.

Cardinal életútján keresztül leírja annak folyamatát, miképp válik egy jobb sorsra hivatott gyermekből egy arc nélküli eszköz a hatalmasok kezében. Annak ellenére, hogy itt minden csillog-villog, sok mindenben hasonlít az Első Rend a Parnassoshoz. Ennek a rendszernek sincs jövője, a gyengék hamar elhullnak, és a fegyelem, tökéletesség máza alatt egy kegyetlen táplálékrendszer uralkodik. Ezért a parnassosi természet által megedzett nő tökéletesen beleillik a disztópikus hierarchiába. Viszont érződik a regényen, hogy külön odafigyeléssel vigyázott Dawson, nehogy hőst faragjon a címszereplőből és az Első Rendből. Ahogy szimpatikussá kezdtek válni a közös slamasztikába került első rendiek és elkezdtem kicsit szurkolni nekik, mindig jött egy megosztó tett, vagy egy elítélendő vélemény a részükről, ami alaphelyzetbe állítja nálam a tetszési index mérlegét velük kapcsolatban. 

 

Delilah S. Dawson véleményem szerint az új kánon egyik legjobb könyvét tette le az asztalra, feladata teljesítését túlszárnyalva. Sikerült feltöltenie a filmek által megteremtett vázat úgy, hogy ne oszlassa el a karaktert körbelengő misztikumot. A könyv tempója is megfelelő, nincs összecsapva, nem kapkod, már ha utóbbit egyáltalán objektíven meg lehet állapítani egy regényről. Negatívumként is maximum csak azt tudnám kiemelni, hogy szerintem egy elkerülhető döntésből eredő, gyermeteg hiba következtében kerül fogságba az Ellenállás kéme a könyv elején. Érdekesség, hogy a könyv egyes megkezdett szálait Dawson egy másik regénye, A galaxis peremén: Fekete torony folytatja, amit a Phasma általi élmények alapján bizakodva fogok a kezem ügyébe venni.

A Phasma című regény megrendelhető itt a Szukits könyvkiadótól.

A Szerzőről

owokaleyo1992

owokaleyo1992

"To defeat an enemy you must know them. Not simply their battle tactics, but their history, philosophy, art." - Grand Admiral Thrawn
A Szerző cikkei

Hirdetés

Hagyatek Banner Allo 1200x6000

Hirdetés

Darth Bane Trilogia Allo