A sort folytatja a kiemelkedően sikeresnek mondható Jedi-játéksorozat első és második részét összekötő Háborús sebek című regény, ami jelen kritikánk alanya. Sam Maggs írónőt érte a megtiszteltetés, hogy papírra vesse a Stinger Mantis legénységének újabb kalandját, aki fiatal kora ellenére már több mindent letett az asztalra a Star Wars franschise-on kívül: több Marvel regényért kapott Amazon bestseller díjat, képregények terén olyan címekhez volt köze, mint a Star Trek, Transformers, Én kicsi pónim, de több videójátéknál is ott szerepel a neve íróként, például a Call of Duty: Vanguard, vagy a Dungeons & Dragons: Dark Alliance projekteknél. A messzi-messzi galaxisnál pedig a Háborús sebek az első komolyabb munkája, ezt megelőzően néhány ifjúsági képregény-fejezetet írt a Star Wars Adventures sorozatba, illetve egy rövid története fűződik nevéhez a Stories of Jedi and Sith antológiás történetcsokorban.

Időben nagyjából középúton vagyunk a Fallen Order és a Survivor közti 5 évnyi intervallumban, ekkorra a Stinger Mantis csapata már egy homokszem funkcióját tölti be a Birodalom hatalmas gépezetében, ami lassan és biztosan mindenkit könyörtelenül elgázol. Tudatában vannak a ténynek, hogy egyedül nem pusztíthatják el Palpatine rezsimjét, így próbálnak a lehető legtöbb kárt tenni benne, de akcióik legfeljebb karcolások csupán a fenevad páncélján. Magányos farkasként járják a sötét időket élő galaxist, hogy átfogóbb hadjárati elképzeléseket nélkülözve odaszúrjanak az autokrata hatalomnak, hírnevük pedig az eltelt pár év során látszólag már széltében-hosszában bejárta a Birodalom berkeit. Olyannyira, hogy csinos kis vérdíjjal a fejükön evickélnek világról világra, ezt orvosolva pedig a Fallen Orderben látott Haxion Testvériség nevű bűnszervezetet készülnek végképp eltörölni a regény elején.

Az események sűrűjébe ad hoc módon csöppenünk bele, és különös módon a könyv nálam átadta a játék hangulatát, a leírások alapján úgy láttam magam előtt Calt, mintha a Fallen Orderben őt vezérelném. Hogy minél jobban átültesse a játék feelingjét, Sam Maggs olyan apró elemeket csempészett bele onnan, mint különböző speciális harci mozdulatokat, képességeket, mosolyt előcsalogató easter eggeket, a Mantison lévő mobilkertet, vagy a főszereplő életerejét feltöltő gyógystimulánsokat, amiket a segítőkész BD-1 adagol Calnek szorult helyzetekben. Amit még az írónő nagyon eltalált a könyvben, az a humorfaktor, ami nem csak hogy üt, de még pontosan is illik ahhoz a karakterhez, akinek a száját elhagyta a vicc, illetve a szarkasztikus beszólás.

Főleg a játékban irányított Cal Kestis és a dathomiri éjnővér, Merrin szemszögéből kísérjük nyomon a történetet, illetve a Mantis családi körének "arany középútja", Cere Junda volt Jedi is szerepet kap, és talán a legkevesebbet a hajó tulajdonosa, a mókamester és olykor zsémbes Greez belső gondolatai jutnak szóhoz. Számomra Merrin sztoriszála volt a legérdekesebb, aki egyébként is egyik kedvencem volt a Fallen Orderben. A boszorkány nőt még mindig kísérti a szülőbolygóját ért népirtás Grievous táborok és droidserege által, és nehezen találja meg saját egyensúlyát, régi erejének is csupán töredékét tudja használni. Az agytröszt Cere a jelen mellett a jövőre is koncentrálni szeretne, ebben pedig nem egyszer összekülönbözik Callel, aki forrófejűen aprítja a Birodalom elfogyhatatlan katonáit. A nagy szívvel rendelkező Greez pedig sokszor csak sodródik a társai által előidézett árral, akikkel már annyira összefonódott az évek során, aki már megszokhatta, hogy minden tudását latba vetve kénytelen vigyázni rájuk.

A cselekmény előrehaladtával széles és fontos teret kap a csoporton belüli feszültség, ami abból adódik, hogy a többiek megóvása érdekében magukba fojtják belső konfliktusaikat, a túlféltés negatív mellékhatásai jegyében pedig elhallgatnak bizonyos információkat. Így tehát repedések keletkeznek a kötelékben, amit még jobban elősegít egy nem várt plusz útitárs érkezése, a dezertőr birodalmi rohamosztagos, Fret személyében, akinek kétes és néha felettébb gyanús viselkedése behálózza a legénység életét. Ez megosztja Caléket és folyamatos vitákat szül a nő megbízhatóságának kérdése, ugyanis ő egy kulcsfontosságú elem lehet a Birodalom legyőzésében, mert vele egy rendkívül értékes fegyvert zsákmányolhatnak a harchoz, ami eldöntheti a galaxis jövőjét. Egyesek szeretnének hinni neki, mert a Birodalom temérdek fájdalmas veszteséget okozott már nekik, plusz rajtuk kívül több milliárd ártatlannak, míg más csapattagok számára az ígéret mögött rejlő jutalom túl szépnek és ideálisnak hangzik, hogy igaz legyen.

Hogy a Mantis legénysége még mélyebbre süllyedjen a bantha-trágyában, a Lázadók animációs sorozatban debütált inkvizítor, az Ötödik Fivér is bekapcsolódik a játszmába. Mivel nála tudjuk, hogy a könyvben még nem tehetnek pontot a sorsára, reménykedtem, hogy az ő behozatalával legalább kicsit többet megtudhatunk a Jedi-vadász múltjáról, belső érzelmeiről, de sajnos csupán maroknyi információval gazdagodunk vele kapcsolatban. Mindenesetre húzónévszerű szerepe mellett komoly tanulságot szolgáltat a csapat életében. Nem nagy spoiler már csak a regény borítója alapján sem szerintem az az információ, hogy az inkvizítor harcban is összecsap a Mantis legénységével, és a vele való küzdelem helyenként emlékeztet a játékban lévő, izzasztó bossfightokra.

Mivel a történetben elég sűrűn változnak a nézőpontok, viszonylag lassan mozog előre a cselekmény, de nem is ez a célja elsősorban a közepes terjedelmű könyvnek, hanem a karakterfejlődés szemléltetése, ami kétségkívül sikerül. Az írónő alaposan beleássa magát a szereplők lelki világába, nem haboz oldalakat szentelni arra, hogy feltérképezze egy-egy adott karakter éppen aktuális állapotát és a többiekhez való viszonyát. Emellett persze akcióra is lehet számítani, aminek leírása azt az érzetet közvetíti, mintha a játékba csöppentünk volna bele.

A regényt mindenképpen azoknak ajánlanám, akik játszottak a Fallen Orderrel, vagy legalább tudatában vannak a történetnek a végigjátszásokkal, illetve összefoglalókkal foglalkozó videók révén, mert ezek hiányában túlságosan ismeretlen lenne a terep és viszonylag elég nagy mélyvízben találná magát az olvasó. Ugyan a regény is felvázolja nagyjából nekünk a múltban történt fontosabb eseményeket, ezek mégis inkább csak emlékeztető adalékok a könyvben, és nem adják vissza teljes mértékben a játékban átélt történetszálakat.

A Háborús sebek egy komoly kapocsként látja el feladatát a két játék között, és megmagyarázza, illetve belengeti a Jedi: Survivorben beállt változásokat a Fallen Orderhez képest, kvázi rámondható, hogy ez a Jedi-játéksorozat "másfeledik része". A regénynek hála sokkal jobban érthetőek a Survivorban elejtett utalások és félmondatok, így aki ismeri az előzményeket, számára a jelentőségük nagyobb súllyal fog nyomni a latban. Ezzel együtt azt javasolnám, hogy a Fallen Order kijátszása után, de még a Survivor beizzítása előtt vegye kezébe a Háborús sebeket az olvasó.