Ezzel veszi tehát kezdetét a második kötet, ami a Tűzpróba címet viseli, és igazából tökéletesen illik is rá az elnevezés, ami a tűzben megedzett Sithre utal. Az Uralkodó a mélyvízbe dobja tanítványát, ami nem is víz, hanem tűz. Miután az előző kötetben Vader ismét átélte múltja jelentősebb állomásait, Palpatine is kitalálja, hogy nosztalgikus hangulatot teremt számára a saját módján, ezért egy fordított Baywatch-epizódnak megfelelően végtagjaitól megfosztja és a mustafari lávatenger partjára száműzi ugyanabban a pozícióba, ahogy évtizedekkel korábban rátalált az Obi-Wannal folytatott párbaja után.

És ez még nem minden! Nem elég, hogy szinte magatehetetlen helyzetben hagyja, még a Skywalker korában megismert Sith orvgyilkost, Bestooni Ochit is ráküldi, hogy ne unatkozzon a hőségben. De itt még mindig nincs vége, ugyanis a nehézségi fokozatot még feljebb csavarja: tilos használnia az Erőt a Jedi-vadász ellen, hogy egyenrangúbb legyen a meccs. Ez már tényleg hard mode a javából Vader számára, viszont annak is el kell keserednie, aki ellene fogadott. Nem is azért, mert pontosan tudjuk, hogy itt még nem érheti el a vég Vadert, hanem mert ezzel gyakorlatilag csak azt érte el tervével az Uralkodó, hogy egy partra vetett halat az életet jelentő tengerbe dobott.

Vader ismét a múlt hamvaiban találja magát, de ezúttal a hátrahagyott és feledésbe merült emlékszilánkok segítségével kell újjáépíteni géptestét. Ő maga azonban nincs kétségbe esve, mert találékonysága a csúcsra van járatva, még arra is jut energiája, hogy Ochi életét is megmentse, no nem azért, mert egy kis jóság éppen a felszínre bukkant a nagyúr szívében, hanem mert hasznot lát benne. Ennél a résznél egy kis informatív fejtágítást szolgáltat a képregény. Különösen tetszettek azok az elgondolkodtató elemzések, amik Vader páncéljáról, technológiájáról és fejlettségéről szóltak, ezeknek az információknak azért is örültem, mert összhangba állíthatóak az egyik kedvenc Legendák-regényemmel, a Sötét nagyúrral.

Míg A Sith sötét szíve az előzmény trilógia fanjainak volt egy szerelmeslevél, a Tűzpróba már a folytatásfilmekkel is szoros kapcsolatban áll. Egy olyan entitás is megjelenik, ami a Skywalker kora első perceiből kivágott jelenetében szerepelt, viszont némi vigaszdíjat jelent, hogy a film regényváltozatában benne van. Emellett arra is választ ad a képregény, hogyan került Darth Vaderhez az a Sith útkereső, ami unokáját, Kylo Rent kalauzolta el a Sithek ősi világához, az Exegolhoz, és a rettegett nagyapát is lázba hozza az anyabolygóban rejlő lehetőség. És eldől, hogy az izgalmakkal és csodákkal teli odavezető út végén látott hatalom meggyőzi-e Vadert, hogy érdemes-e mesterét tovább szolgálnia (legalábbis egy ideig), vagy sem.

És itt van a Sith ereklyék által megszállott Bestooni Ochi is, aki számomra egyébként még mindig egy kérdőjeles karakter, mert eddig még nem igazán láthattunk győzelemmel záruló akciókat tőle a kánonban. Az elmondottak alapján tekintélyes Jedi-gyilkos múltat tudhat magáénak, viszont A Sithek árnyéka könyvben a melléfogásai meghaladták a részsikerek számát, jóllehet ez annak is betudható volt, hogy karrierje végét járta már. Noha annyi biztos, hogy az egója köröket vert a képességeire, ami kétségtelenül nem jó ómen a Star Wars univerzumban, itt a Tűzpróbában ráadásul még úgy se kapott saját súlycsoportjában ellenfelet, hogy nem egyedül kellett harcolnia a leszázalékolt Sith-nagyúrral. Emellett a képregényben lévő oly kevés helyzetkomikuma is hozzá köthető, amik derűs pillanatokkal ajándékoztak meg.

Összességében a Tűzpróba úgy folytatja A Sith sötét szíve kötetet, hogy emel a téteken, a füzetek száma is 5-ről 6-ra emelkedik az előzőhöz képest. Átmenti azt a megszokott stílust, hogy helyenként itt is emlékképeket és víziókat szúr be a képkockák közé, jóllehet lényegesen kevesebbet, mint a korábbi kötetnél, mivel a koncepció itt inkább Vader megerősödésére fókuszál, ellentétben az előző résznél tapasztalt visszaeséssel. A sötét oldal hatalmának olyan szintű megmutatkozásának lehetünk itt szemtanúi, mint amilyen mértékben még soha ebben a korszakban.

A képregény-kötet nagy részét uralják az akciójelenetek, az átvezetéseknél épphogy akad egy kis szusszanásnyi idő a pörgős, intenzív történetvezetés közepette. A grafikai megvalósítás pedig itt is gyönyörű, a hangulatos, sok esetben darkos és részletgazdag rajzok nem okoznak csalódást az olvasóknak.

A Tűzpróba egy remekbe szabott képregény, ami új távlatokat nyit a kánonban, és egyúttal kiegészítő szerepet is vállal a különböző történetszálakhoz való kapcsolódásokkal. Maga a történet is szuper, csak a megvalósításban akadnak túlkapások. Az előző részben a prequeles hatásokat éreztem soknak, itt pedig az akciójelenetek szintjét mérték el néhány helyen érzésem szerint. Jóllehet ezeknél a képregényeknél megszokhattuk, hogy képességek tekintetében elrugaszkodnak a filmekben látottaktól, de Vader teljesítménye néhol már zavaróan egy isten és félisten közötti erő szintjén mozog, ami egy szuperhős képregénybe is beillene. Így ugyancsak azt tudom elmondani, hogy a kevesebb több lett volna, de szerencsére a történet minősége nagyrészt kárpótol ezekért az ellenérzésekért.

A Vader-fanoknak természetesen mindenképpen ajánlom, de akik a monumentális összecsapásokat és az aprításokat szeretik, azoknak is tökéletes választás a Tűzpróba, mert itt töményen van csordultig mindezekből.