Míg a sorozat első felnőtt regénye, A Jedik fénye egyértelműen felvezetőként szolgál, és igyekszik megismertetni velünk a korszakot, illetve bemutatja azt a nagy katasztrófát, ami ennek az érának egy meghatározó eseménye, addig a Fenyegető sötétség alapvetően nem a világépítésről szól. Ez alapvetően egy önálló, a saját lábán is megálló, mellékes történet (a fő helyszíne maga is egy külvilágtól elzárt hely), így nincs szükség előzetes ismeretekre a megértéséhez. Utalás persze van a tágabb eseményekre, így akik mást is olvastak, azok elhelyezhetik magukban a történéseket, de egyébként igazából nem kapcsolódik korábbi könyvhöz vagy képregényhez ez a mű.

Ugyanakkor ha nem is a világépítésen van a hangsúly, a könyv azért mégiscsak hozzáad valami fontosat a Star Wars-univerzumhoz: bevezet a kánonba egy új, a Sötét Oldallal kapcsolatban álló fajt, amelynek megjelenése a galaxis és maguk a Jedik számára is komoly fenyegetést jelent. A cselekmény egyik fő szála éppen azon rejtély körül forog, hogy egészen pontosan mi az a fenyegetés, amellyel a hősök szembe kerülnek. Gray úgy írta a regényét, mint egy klasszikus horrorsztorit, amelyben a leginkább ijesztő az, hogy sokáig nem tudni, pontosan milyen szörny támad a főszereplőkre, ez csak később, az események előrehaladtával derül ki. Persze amennyiben az ember olvasott a Köztársaság Fénykorával kapcsolatos híreket és cikkeket, már előre tudhatja, hogy pontosan milyen ellenségről van szó, de azt gondolom, hogy ebben az esetben is működik a könyv, csak így a feszültséget azzal okozza (és fokozza), hogy nem tudhatjuk, mikor és hogyan jönnek rá hőseink, kikkel állnak szemben.

Műfaji szempontból tehát kifejezetten érdekes és egyedi a regény, hiszen ha nem is idegen teljesen a horror a Star Wars-világától, viszonylag ritka az ilyen sztori a franchise-on belül. A kevés kivétel közé lehet sorolni A klónok háborúja pár epizódját, a (magyarul ki nem adott) Galaxy of Fear könyvsorozatot, illetve a Halálosztag regényt és előzményét, a Halálvilágot. Aki tehát szereti a műfajt (vagy legalábbis nyitott rá), annak kifejezetten csemege lehet a Fenyegető sötétség.

Gray újabb könyve ugyanakkor nemcsak a műfajválasztásával lóg ki a Star Wars-művek sorából, hanem központi karaktere miatt is. Hagyományosan ugyanis a franchise-nak kétféle hőse szokott lenni: a Luke-ra emlékeztető önzetlen, segítőkész figura, a másik a Hanhoz hasonlóan nem túl feddhetetlen, és elsősorban magával törődő, ám szükség esetén azért jót cselekvő karakter – a két típus között a hasonlóság, hogy van bennük valamilyen mértékű kalandszellem. Nos, a Fenyegető sötétség főhőse, a Jedi-padavan Reath Silas egyikükre sem hasonlít, ugyanis ő egyáltalán nem vágyik kalandokra, sőt, ha tehetné, ki sem mozdulna a Jedi Templomból, inkább olvasással töltené az idejét. Így aztán számára igazán nagy kihívás egy veszélyes szituációban helytállni – alapvetően tehát a könyv az ő karakterfejlődésére fókuszál, melynek során a végére felnő a helyzethez.

A fő vonal mellett több mellékszála is van a sztorinak, az egyik az éra fő konfliktusához (a Nihil elleni harchoz) kapcsolódik, a másik a főhőst és társait szállító hajó fiatal másodpilótája körül forog, egy továbbinak pedig két idősebb (és nem éppen szokványosan gondolkodó) Jedi körül, akiknek közös múltját egy tragikus esemény árnyékolja be. Az utóbbi történetszál folyamatos visszaemlékezéseket jelent, az évekkel korábban megtörténteket párhuzamba állítva az aktuális eseményekkel. Ezek a különböző sztorik végig jól követhetők, és érdekes egésszé állnak össze.

Mivel alapvetően nem a korszakban való elmélyülésről szól a regény, így még akár azoknak is ajánlanám, akiket különösebben nem érdekel a messzi-messzi galaxis történelmének ez az érája. Aki viszont éppen a kapcsolódásokat, a történeteken átívelő dolgokat keresi a Star Wars-regényekben, az is megnyugodhat, hiszen a történet két hőse még visszatér a Köztársaság Fénykora első fázisának két további young adult kötetében, a Lopakodó árnyakban és az Éjféli horizontban is.