Kritika: A galaxis peremén
-
Kategória
-
Írta
-
535
-
-
17nov., 2021
Amikor 2012-ben a Disney felvásárolta a Star Wars franchise-t, csak idő kérdése volt, mikor nyílik meg égiszük alatt az első kalandpark, ahol a szerencsések közvetlenül csöppenhetnek bele kedvenc világukba. Nem is kellett túl sokáig várni, 2015-ben jött a hivatalos bejelentés, hogy Anaheimben és Orlandóban szeretnének felhúzni egy-egy Star Wars-témájú szórakoztató létesítményt, építésük 2019-ben fejeződött be, a maguk 14 hektárjával területileg a legkiterjedtebb élményparkoknak minősülnek.
Az illetékesek direkt úgy tervezték meg és alakították ki, hogy a rajongók szórakoztatásán kívül egyúttal a kánonba is belesimuljon saját történetével a helyszín: A Star Wars: Galaxy's Edge márkanévvel fémjelezve nyílt meg Amerikában a messzi-messzi galaxis parányi szeglete, a Peremvidék külső szélén található Batuu bolygó Fekete Torony kerülete, ami a folytatás trilógia korszakát adja vissza, azon belül is Az utolsó Jedik és a Skywalker kora közti időszakot festi le. Ezzel természetesen lehetőség nyílt az Ellenállás és az Első Rend képében ismerős elemekkel telepakolni a parkot, ugyanis a látványosság köré írt sztori szerint Leia Organa, a maroknyi ellenállók vezetője utasításba adta, hogy követői alakítsanak ki egy előőrsöt a bolygón, és győzzenek meg minél több helyi lakost az ügyükhöz. E mellé és köré a készítők eredeti ötletekkel ruházták fel a helyet, hogy jellegzetességet kölcsönözzenek. Látható itt étterem, kétes hírű kocsma, ahol egy droid a helyi DJ, régiségbolt, szuvenírboltok tömkelege, egzotikus piaci sor, tejivó, alkatrészekkel és droidokkal teli műhely, stb. De amilyen sokszínű ez a planéta, eldugottságának köszönhetően a bűnözés, a csempészet és az illegális üzelmek is gyökeret vertek a helyen.
A kalandparkhoz kapcsolódó Galaxy’s Edge multimédia projektben lehetőséget adtak az íróknak, hogy regények, képregények, játékok, képes útmutatók formájában gazdagítsák a Batuu történetét. Közéjük tartozik A galaxis peremén című képregény-antológia, írója Ethan Sacks, kinek a Hűség és a Fejvadászok képregényeket köszönhetjük még, valamint a rajzolója Will Sliney, aki a Kylo Ren felemelkedésén is dolgozott. Az alapkonfliktus a Hűségből megismert Kendoh csempészbanda Batuura való megérkezésével kezdődik: a csapat célja, hogy megkaparintsa egy nagy hatalommal bíró fegyver hiányzó elemét, ehhez pedig egy olyasvalakire van szükségük, aki jártas az ereklyék beszerzésében. Szinte ezzel egy időben az Első Rend is becsatlakozik a történetbe, őket az motiválja, hogy a szökevényektől, kalózoktól, csempészektől, nincstelenektől, egyszerű emberektől és többtucatnyi más fajhoz tartozó egyedtől nyüzsgő Fekete Tornyot megtisztítsa a beszivárgott ellenállóktól, akik ellen Kylo Ren legfőbb vezér hajtóvadászatot indított. A különböző frakciók útjai idővel keresztezik egymást, ami további bonyodalmakat szül.
A képregény másik fő mozgatórugóját és különlegességét a rideg, szívós, talpra esett, szakmájához kiválóan értő, a műtárgyakkal kereskedő Dok-Ondar adja. Az ithori által működtetett régiségek kicsiny boltjában annyi mindenféle és értékes antikvitás ékeskedik, hogy láttán Thrawn főadmirális instant agyi orgazmust kapna, de még valószínűleg a flottából is leszerelne és könyörögne, hogy a tapasztalt kalmár mellett dolgozzon kisegítőként.
Itt egy fegyver a klónháborúból, ott egy konzervált veszedelmes állat, amott egy ellopott dísz egy rejtett Jedi Templomból.
A csavaros eszű Dok-Ondar megbecsült üzlete egy saját kis kuriózum, egy mini-galaxis a mini-galaxison belül, csupa-csupa csecsebecse különböző korokból, változatos és emblematikus helyszínekről, és amit még dob az értékükön, hogy mindegyikhez egy-egy saját, izgalmakban bővelkedő történet fűződik, hogy milyen úton-módon leltek újdonsült gazdájukra és otthonukra.
Négy alkalommal révedünk el a múltba, a mesélő hol Dok-Ondar, hol a Star Wars minden hájjal megkent és mérhetetlen szemtelenséggel megáldott Jack Sparrowja, Hondo Ohnaka. A képregény igyekszik a legszélesebb közönséget kiszolgálni a sztorikkal, illetve a sok ismerős sztárvendéggel. Többek között feltűnik Han Solo és Csubakka, akik egy rutinfeladatnak tűnő munkát vállalnak, de ahogy az természetes, az élet bonyodalmakkal és akadályokkal fűszerezi meg az egész küldetést; a nagyszájú rodiai, Greedo próbál felvágni Jabba, a hutt szolgálatában, hogy leszállít egy nagy múltú fegyvert; Dr. Aphra és megszokott két brutális droidja egy ördögi helyen mozgatják meg agytekervényeiket, ízületüket és szervójukat a kincs megszerzéséért, és persze a túlélésért, de még Dok-Ondar lelkébe, moráljába és múltjába is nyerünk bepillantást. Hogy kapcsolódjanak a fő sztoirszálhoz, a históriák végül egy egésszé formálódnak az utolsó fejezetben, mert végezetül mindnek jelentősége lesz a "jelenben", majd a záráskor jelentkezik egy ötletes és meglepő csavar.
Alapjáraton egy ilyen ötrészes képregény kiolvasására bőven elegendő egy órát rászánni, viszont az én esetemben ez az idő bőven megnyúlt, no nem azért, mert érthetetlenül bonyolult, vagy szenvedős képregényről lenne szó, hanem mert mint Dok-Ondar boltja, a rajzok is tele vannak pakolva "húsvéti tojásokkal". Főleg a veterán rajongóknak, a kánon és az utalások szerelmeseinek a teljesebb élvezhetőség érdekében érdemes minden panelt aprólékosan szemügyre venni, nem csak az üzletben található műkincseket, hanem Batuu utcáinak és nevezetességeinek részleteit is. Maguk a rajzok jószerével szemkápráztatóan szépek, habár én helyenként találtam némi kivetnivalót a megvalósításban, mert néhányszor egyes ismert karaktereknek, főleg Hannak és Csubinak nem sikerült jól eltalálni az arcát.
Szerencsére nem lehet azt állítani a képregényről, hogy csupán a jó néhány univerzumépítő információval és hivatkozással próbálná eladni magát, mert ez a többágú történet sajátos kisugárzással, önálló vázzal rendelkezik. A szerzőnek sikerült érdekes karakterré kovácsolnia Dok-Ondart egy szó szerint vegyesfelvágottban, több szegletéből bemutatnia a Batuu bolygót, és jól használta ki a lapokat, hogy minőségi és élvezhető Star Wars-hangulatot tárjon elénk. A magam részéről pedig azért is jött be a képregény, mert kedvenceim közé tartoznak az egybefüggő antológiák, főleg a Simpson család "Treehouse of Horror" epizódjai, illetve ha jellegénél fogva egy másik műhöz kellene hasonlítanom az alkotást, a Hasznos holmik című film jutna először eszembe Max von Sydow főszereplésével, ami szintén elnyerte tetszésemet. De nemcsak a hasonló beállítottságú embereknek, hanem gyakorlatilag bárkinek ajánlom nyugodt szívvel a képregényt, akinek egy igényes, tartalmas, akciókkal és meghökkentő érdekességekkel dúsított, helyenként humoros Star Wars-történetre fáj a foga.