Azt nyújtotta a The Mandalorian, amit vártunk?
-
Kategória
-
Írta
-
912
-
-
19jan., 2020
Sokunk régi vágya teljesült azzal, hogy elkészült az első élőszereplős Star Wars-sorozat, a The Mandalorian, és mostanra már túl is vagyunk az első, nyolcrészes évadán. Még a debütálása előtt leírták az oldal szerzői, hogy mit várnak a szériától [ennek első részét itt, a másikat ezen a linken találjátok], és most azoknak a cikkeinknek a folytatásaiként arról írunk, hogy találkozott-e az elvárásainkkal a sorozat - ezt olvashatjátok a folytatásban! [Figyelem: Nem mindegyik vélemény spoilermentes!]
Ha röviden kellene válaszolnom, azt mondanám, a The Mandalorian beváltotta a hozzá fűzött reményeim kb. 90%-át. Mindig jól szórakoztam a sorozat heti részein. Lekötöttek, és amíg néztem kikapcsolt. Elvileg ez lenne egy sorozat dolga. Mégis csalódott vagyok egy kicsit.
Alapvetően a nagy egészet nézve, két problémám volt a sorozattal. Az egyik, hogy 1 órás epizódok voltak beígérve, míg ez a valóságban inkább átlag 30 percre csökkentek. Igaz, így az epizódokon belül nem nagyon voltak üresjáratok, a részek végig pörögtek. A másik gondom, hogy én egy sztoriközpontú sorozatra számítottam, és az első 3 rész alapján úgy tűnt, ezt is fogom megkapni. Aztán a 4-6 részek elhagyták a sztoriközpontúságot, és epizódközpontúakká váltak. Minden rész a Mando egy kalandját mesélte el egy kis cukisággal az oldalán. Aztán az utolsó előtti rész újra történetközpontú lett, amit aztán a fantasztikusan sikerült évadzáró zárt. Ez nem feltétlenül rossz, hiszen mint írtam, jól szórakoztam a heti részeken. Csak én nem erre számítottam.
A részek mindegyike dugig van utalásokkal, easter egg-ekkel, a fan service maxon pörög. Az akciók jók, a látvány lenyűgöző (bár továbbra is hiányolom a Disney-érából a városbolygókat, jó lenne egy olyan sztori, ami nem a Peremvidéken játszódik), a fenti részekben végigfutó történet is nagyon tetszett. Filoni jelenléte tetten érhető. Ez a sorozat bizonyos elemekben úgy kapcsolódik a Lázadókhoz, mint az A klónok háborújához. Az ilyen kapcsolódásokkal engem könnyű megnyerni. A színészi játék jó, még Pascal is megnyerő volt, pedig végig sisakban játszott (már amikor ő játszott, de ebbe most ne menjünk bele), a karaktereket könnyű megkedvelni. Többségük szerethető. Gidion Moff nagyon jó főgonosz. Végig rejtve van, de mikor megjelenik, uralja a "vásznat".
Alapvetően tehát egy fantasztikus élmény volt a The Mandalorian 1. évada. Izgatottan várom a második évadot, de ott már inkább epizódcentrikus sorozatot várok, és majd kellemesen csalódom a végén, illetve ezek után a Kenobinál is beígért 6x1 órás részeknek se dőlök be. Kimondható, hogy a fenti pontok kivételével a Mandalorian beváltotta a hozzá fűzött reményeimet. I have spoken.
(Darth Law)
Lezárult a The Mandalorian élőszereplős SW-sorozat első évadja. Bár előzetesen nem éreztem az én sorozatomnak ezt, ki is fejtettem a miértjét, ám végül nem csak világszerte, hanem nálam is nagy sikert aratott. Zseniális nyolc résszel gazdagította kedvenc franchise-unkat Jon Favreau és Dave Filoni, sikerült olyan érdekes szálakat behozni a fejvadászos stílus mellé, amik akár galaktikus mércével is kiemelkedő fontosságúak lehetnek. Itt elsősorban a sztár karakterre, Yoda babára, illetve az utolsó részben felbukkanó Sötétkardra gondolok.
Ami magukat a mandaloriakat illeti: bár nem vagyok továbbra se nagy fanja a kultúrának, ezzel mégis közelebb érzem már magam hozzájuk valamennyire, ahogy itt be lettek mutatva a régi-új szokások. Számomra titkon elvárás is volt továbbá, hogy a Lázadókban lefektetett állapotukat tovább vigyék, és meg is kaptuk. Tetszett, ahogy átmentettek bizonyos velük kapcsolatos meghatározókat a Legendákból, míg a kovácsmesterség és a klánbeli élet bemutatása is hangulatos volt. Nem mellesleg a Fejvadász Céh bemutatása és ötlete miatt is jár a piros pont. A címszereplőről is szót ejtve örömöt okozott, ahogy az elején még összeeszkábált páncélban járkált, majd fokozatosan hírnevet és vagyont szerezve egyre feljebb tuningolta a felszereléseit. Mindezek mellett a főhős jelleme is átjött, akinek múltjáról egyre többet tudhattunk meg, és akinek sisakján keresztül már-már lehetett érezni, milyen mimikákat vág.
Vizualitás terén kicsit sem csalódtam, tényleg mintha igazi Star Wars-mozifilmet néztem volna a képernyő előtt. A kameramunka és a beállítások profik, a díszletek, a lények és az effektek megvalósítása csillagos ötös. Bár a lepukkant és néptelen helyszínektől továbbra is picit herótom van, ennek ellenére egész hangulatosan lettek bemutatva a sorozatban. A börtönös helyszínnek és a Tatuin visszatérésnek igazán örültem. És ami az ikonikus sivatagbolygót illeti, jó volt látni Jabba trónfosztásának hatását. Illetve a Birodalom bukásának és a zöldfülű Köztársaság kormányzásának eredményeit a valuták, a közhangulat, stb. szempontok által. Az easter eggek adagolása és ötlete is rendben volt részemről. Külön tetszett a Vader-féle "No disintegrations" elszólalás magyarázata, vagy a "fagyigép" részletesebb bemutatása, noha volt egy kis baki is a köztársasági címerrel a börtönös epizódból.
Ami a zenét illeti, az elején picit szokatlan volt, mivel nem az kimondottan klasszikus Star Wars-os téma volt, de az ember füle egyre jobban alkalmazkodott a dallamokhoz, és az enyém a végére megkedvelte azokat, valamint nagyjából illettek is az adott jelenetekhez. A humorforrások körül-belül 90 százaléka átjött, a ripacsabb karakterek erőltetett elszólalásai miatt, de volt benne morbidabb, gyermeteg, őrült jó arányban, és persze ez természetesen szubjektív megítélés.
Ha kedvenc epizódot kellene kiemelnem, óriási gondban lennék. Mert nekem minden rész eléggé bejött, még a filleresebbeknek mondhatók is (bár nem bántam volna, ha utóbbiak kevesebb játékidőt foglalnak), és szerencsére minden rész tartogatott emlékeztető jelenetet, legalábbis számomra. Viszont talán a nekem leghangulatosabb epizód a telepes rész volt, amikor a helyiek a martalócokkal és az AT-ST-vel küzdöttek meg főhősünk és Cara Dune segítségével.
Természetesen tűkön ülve várom az ősszel érkező második évadot. Módfelett kíváncsi vagyok, mit kezdenek a Yoda babás szállal és kiderül-e miért volt olyan égető szüksége rá a birodalmiaknak (netán Palpatine visszatéréséhez lehet köze?), illetve a mandaloriak helyzetével, plusz a tatuini történet végén felbukkanó titokzatos alakkal. Ha hasonló minőségi tartalmakat hoznak a Disney+ szolgáltatóhoz, sokáig fog kattogni a pénztárgép az illetékeseknél, nem megérdemeletlenül.
És ami biztos: most már más szemmel fogok tekinteni a siklórobogós felderítő rohamosztagosokra úgy általában.
This is the way!
(owokaleyo1992)