728x79_szukitshu_banner_001.jpg

Fórum


  • A háború szaggatta galaxisban a köztársaságiak és a szeparatisták egyaránt félelmetes, új technológiák kifejlesztésén dolgoznak. Orson Krennic azt a feladatot kapja, hogy hozzon létre egy szuperfegyvert, még mielőtt az ellenség teszi meg ugyanezt. És ehhez régi barátja, Galen Erso, a zseniális tudós lehet a kulcs...
    Galen szakterülete az energia fókuszálása, és az eredményeivel nem csupán Krennic figyelmét hívja fel magára, hanem az ellenségét is, így a galaktikus konfliktus egyik döntő fontosságú alakjává válik. Miután Krennic kiszabadítja az Erso családot a szeparatista emberrablók fogságából, a tudós Krennic adósa lesz. Krennic ekkor rendkívüli ajánlatot tesz neki: folytathatja a kutatásait úgy, hogy minden létező támogatást és forrást megkap a munkájához.
    Galen és felesége, Lyra hisznek abban, hogy az eredményeiket jó célra fogják felhasználni, azonban Krennicnek más tervei vannak. A tudós segítségével végre valósággá válhat régi álma: a Halálcsillag...
    A kutatónak és feleségének fel kell fejtenie Krennic megtévesztésből és csalásból szőtt hálóját ahhoz, hogy életben maradhasson és megmentse a galaxist...
     


  • James Luceno: Katalizátor
    James megint megcsinálta, egy újabb remek könyvet tett le az asztalra. A Katalizátor a szerző 10. Star Wars regénye. A történet a Zsivány Egyes előzménye. A gonosz útvesztőjéhez hasonlóan itt is remekül összeköti a szálakat a filmmel, a Darth Plagueis-hez hasonlóan hosszabb időt ölel fel, igaz nem olyan sokat, mint a legendás Sith Nagyúrról szóló regény. A történet elején már dúl a Klónháború és elmegyünk egészen a Sötét Idők első két évéig. Kevesebb szereplőre fókuszál, mint vártam, de így legalább volt idő mindenkire.



    A Vallton dolgozó Galen és Lyra Ersot váratlanul éri a bolygón zajló puccs. Az új hatalom a szeparatistákkal szimpatizál, ezért fogságba ejti Erso-ékat. Galen kutatásai úttörőnek számítanak a kyberkristályokkal kapcsolatos energia felhasználás terén. A kristályok energiája lesz az, mely révén a Halálcsillag szuperlézere olyan hatalmas pusztító energiára képes. A kötet másik érdekessége a Halálcsillag klónháborús múltjának feltérképezése, mely sok rejtélyről lerántja a leplet. Ráadásul az űrállomás történetének ezen periódusával még nem igazán foglalkoztak – a Halálcsillag című regényben sem. Poggle bevonása a történetbe nagyon tetszett, végre megmutatták mi történt vele A Sith-ek bosszúja előtt. James megint csak nagyszerűen összeköti A Klónok Háborúja animációs sorozatot és A Sith-ek bosszúját. A fegyverkezési verseny ötlete kitűnő. Krennic ezzel kapcsolatos fejtegetései érdekesek, főleg úgy, hogy mi már sejtjük, hogy Sidious és Tyrannus hogyan manipulálhatják a dolgokat a háttérben.
    A regény már azért is egyedülálló, mert ez az első regény, mely szinte teljes mértékben tudósokra koncentrál. Galen Erso csak jobbá akarj tenni a galaxist az új típusú energiafelhasználásá val, milliárdokon akar ezzel segíteni. Lyra teljes mértékben támogatja, szereti jó szándékú férjét, hisz az Erőben és a Jedikben. Ő az első, aki felveti, hogy talán a Jedik nem véletlenül tartották távol az embereket a kyberkristályoktól. Orson miután kiszabadítja Galenéket a Valltról, ahol Jyn is megszületett, megpróbálja bevonni Galent a kutatásba. Nehéz a dolga, mert a tudós nem hajlandó katonai projektben részt venni. Orson Krennic hamar bebizonyítja az olvasóknak, hogy a manipuláció mestere, éppúgy, mint a Sith-ek. A regény itt kezd el egyre szövevényesebbé válni, figyelni kell a részletekre, melyek révén eljutunk addig, hogy Galen az Égi Energiának dolgozva elkezdi a szuperlézer megalkotását anélkül, hogy tudná mit is alkot. A háború folyamán és az utána következő években Galenben fokozatosan kialakul az érzés, hogy amit tesz az jó, csak a végén támad fel benne a gyanú. Has Obitt, a csempész több ponton kapcsolódik az Erso család életéhez. Az egyik legjobb szál a regényben: Krennic és Tarkin kölcsönösen manipulálják a csempészt és így eljutunk a végén Erso-ék szökéséhez. Saw Gerrerát is sikerült bevonni a történetbe, bár nem volt nagyobb szerepe, ami nem is baj.



    Nagyon megkedveltem a történet során Galen és Lyra Ersot, valamint Has Obitt-ot. Krennic mesteri manipulációit is élvezetes volt olvasni. Luceno egy újabb, nagyszerű, fordulatokban és machinációkban gazdag regényt alkotott. Nem érte el a Darth Plagueis szintjét, de így is bekerült a kedvencek közé. Ötös.
     


  • Szerencsére nem kellett csalódnom a könyvben. A történet annak ellenére is magával ragadott, hogy nem túl sok akciójelenet szerepel benne, és rém egyszerű az egész. Sőt annak ellenére is, hogy ez valójában egy összefoglaló regény. Fogja az összes információmorzsát, amiket a filmek, sorozatok során talál az ember, és egy új történetbe rántja, minimális kiegészítésekkel. Mondjuk az meglepett, hogy már a Köztársaság elkezdte a fegyver építését a Jedik kizárásával. Ezáltal viszont rengeteg utalás van korábbi történetekre, de erről még később. A fő történetváz természetesen a Halálcsillag építését célozza meg, talán kicsit elnagyolt formában. Ez a mozgatórugó, de nem maga a fegyver a központi téma. Inkább, hogy a Birodalom milyen projektek egyesítésével hozta létre a filmben látott monstrumot. Ebből is ugye Galen fejlesztései és kutatásai a fő irányvonal. Karakterek szempontjából itt van Krennic, Galen, Lyra, Tarkin, és még valaki felbukkan, mint mellékszereplő, de engem annyira meglepett, hogy nem írom le a nevét, hátha ezzel másnak rontanám el a meglepetést. 08 Pedig utólag belegondolva logikus, hogy szerepel a regényben, de valamiért tényleg nem számítottam rá. Illetve egy számomra eddig ismeretlen karakter, Has Obitt, az elején úgy éreztem, hogy szegény olyan kis semmilyenre sikerült. Teljesen hidegen hagyott, és úgy éreztem, hogy semmit nem ad hozzá a történethez. A végére viszont egy egész érdekes karakterré vált. Látok fantáziát a karakterfejlődésében . A könyv azon fejezetei tetszettek a legjobban, ahol Tarkin vagy Krennic a főszereplő. (Esetleg ketten egyszerre). Utóbbi ténykedése nagyon jól illeszkedik a Zsivány Egyesben látottakhoz. Végig ugyanaz a számító szemétláda, akit a filmben felvezettek. Galen csak Galen. Naiv tudós. Számomra semmi extra nem derült ki róla, viszont itt a felesége… akitől én személy szerint sikító frászt kaptam a könyv végére. Az ő fejezeteit egy az egyben átugrottam volna a legszívesebben. Értem én, hogy valakit megrendített a Jedik kiirtása, de azért az, hogy napokig gyászoljon, számára teljesen idegen embereket? Aztán, értem, hogy valaki nem dől be a birodalmi propagandának, de hogy az első perctől mindent ellenez, ami kapcsolódik a Birodalomhoz? Lyra mindennel szkeptikus. Nincs meg benne az az ív, hogy kezdetekben elfogadó, majd egy ponton rájön, hogy a csilli-villi Birodalom a legnagyobb szemétség a galaxisban, ami miatt ellenálló lesz, itt az első pillanattól kezdve mindennek ellenáll. Megveti a Krennicet, mert az megmenti őket (még ha valóban megkérdőjelezhető módszerrel is, de épp háború zajlik körülöttük, érdekes mód, az mintha nem zavarná annyira, hogy szeparatisták ugyanezeket, vagy még rosszabbakat tettek.) Ő hozza be a könyvbe a Jedik vonalát is, amit én tökéletesen semmilyennek éreztem. „Közemberek” sosem fogják érzékelni az Erőt. Hiába próbálkoznak vele. Viszont a magabiztos ellenálló, mintha épp a könyv végére elvesztette volna a magabiztosságát. Az utolsó fejezetekben egy bizonytalan, eseményekkel sodródó szereplővé válik, pedig ott pont nem ezt vártam volna el, ilyen felvezetés után… A lényeg, hogy vele nagyon tudtam azonosulni. Nem értek egyet a nézetei többségével, és irritált a jelenléte a fejezetekben. Sajnos a könyv után sem tudom sajnálni a karaktert. Lehet, túlságosan is Birodalom párti vagyok… Nem tudom. Lehet, hogy bennem van a hiba? 01 Az, hogy a könyv ekkora időintervallumot foglal magába, egyszerre tetszett is, meg nem is. Tetszett, mert rengeteg kikacsintásra van lehetőség, és imádom az ilyen összefüggéseket. Van itt minden: utalás a filmekre, A klónok háborúja filmre és sorozatra, korábbi könyvekre (Sith Nagyurak, Ahsoka, stb.), a Zsivány Egyesre, a Lázadókra, mindenre. Imádtam. Ugyanakkor tényleg nagyon felületes az egész. Mindenbe szinte csak belekóstolunk, aztán már megyünk is tovább. Pl: az egyik fejezetben még Köztársaság van, a következőben már Birodalom, de utóbbi kikiáltásáról például semmit nem tudunk meg, csak egy félmondatban közlik, hogy „ja, amúgy a Köztársaság megbukott.” Pedig kíváncsi lettem volna Krennic nézőpontjára, hogy ő miket gondol erről az egészről. Az is tetszett, ahogy a könyv felvezeti a Zsivány Egyes filmet. Illetve a nyitójelenetét. Ezek miatt inkább pozitív érzésekkel gondolok a könyvre, bár nem biztos, hogy a közeljövőben újraolvasnám. Talán majd később. Úgy tudom a jelenlegi kánon könyvek idővonalán ez az első a történet szempontjából, viszont első könyvnek semmiképpen sem ajánlanám.

    Viszont ennyi könyv elolvasása után egyre jobban kiütközik a kánon eddigi legnagyobb hibája. A régi legendákban nem egyszer előfordult, hogy egy-egy csatáról/ konfliktusról egy-egy könyv szólt. A kánonban a történetek inkább karakterközpontúak. Árnyalták a „fekete Birodalom, fehér Lázadás” modelljét, és ez tetszik is, de pörgős cselekmények helyett a dráma kerül előtérbe. A dráma, és a karakter útjának bemutatása. Ebben a könyvben is a fenti karakterek útja van a középpontba helyezve, és nem a Halálcsillag építése. Az majdhogynem csak mellékes adalék. Ilyen szempontból remélem, hogy lassan kapunk akciókban kicsit jobban bővelkedő könyveket is, mert ebből a kánonban még nincs túl sok.

     


Moderátor(ok): Attila, Béreslegény, Cameron, Darth Law, dolmanyg, JoniPeti, Kira, Nerv, owokaleyo1992, PAVideoStudio, Razool, SonOfMurglak