728x79_szukitshu_banner_001.jpg

Fórum


  • A Halálcsillag elpusztítása nem csupán egy csapásra hőssé, de a Felkelők Szövetségének nagyra értékelt ügynökévé is tette Luke Skywalkert. S bár egyelőre még nem ismeri ki magát az Erő útjain, azt senki sem tagadhatja, hogy páratlan pilóta. Ennél jobb ajánlólevél pedig nem is kell ahhoz, hogy a Szövetség vezérkara egy különösen veszedelmes küldetést bízzon rá...
    A titkos feladat, hogy egy briliáns kódfejtőt mentsen ki a Birodalom karmai közül gyorsaságot, ügyességet, és mindenekfölött elszántságot igényel. Luke és R2-D2 ez alkalommal kénytelenek hátrahagyni X-szárnyújukat, s egy tehetséges és gazdag fiatal nő, Nakari Kelen segítségével készülnek fel a küldetésre.

    Útjuk során kémekkel, testőrökkel, a Birodalmi Flottával, kegyetlen fejvadászokkal és félelmetes, agyevő parazitákkal gyűlik meg a bajuk, s olyan veszedelmekkel kell szembenézniük, amik még az ifjú jedi lovag képességeit is próbára teszik.

    Luke-nak minden eddiginél nagyobb szüksége lenne Obi-Wan Kenobi bölcsességére és útmutatására, de ezúttal csak saját magára, a barátaira, és az Erőre támaszkodhat...
     


  • 2016 március 11 péntek, 12:10
    Még nem rendeltem meg, de beleolvastam a kiadónál, és örömteli meglepetésként ért, hogy egyes szám első személyben íródott a történet, pont mint az Én, a Jedi. A wookieepedia szerint az egész cselekményt Luke szemszögéből ismerjük meg.
     


  • 2016 április 16 szombat, 12:22
    Nézegetem a borítót és azt gondolom, hogy a színek tök rendben vannak, főleg a gerincen ez a kék logó, de Luke-nak az öltözete nem tetszik, olyan idegen: farmer és ing. Ilyen "kosztümöt" az olyan fan-videókban látni, melyekben csak a fénykarddal vagdalkozás látványosságára hajtanak. Ettől függetlenül a történetet nem írom le (annak ellenére, hogy az Empire & Rebellion sorozat másik két kötete nem tetszett) egyrészt mivel nem olvastam, kettő, mert az E/1 bizakodásra ad okot.
     


  • Kevin Hearne: A Jedik örököse
    Kevin Hearne regénye a IV. és V. rész eseményei között játszódik, nem sokkal a yavini csata után. A könyv még a régi rendszerhez íródott és ha az eredeti tervek szerint 2014 tavaszán jelent volna meg, akkor a Legendák kategóriába kerül és a Tolvajbecsület lett volna kánon. Hearne teljes egészében Luke-ot helyezi a középpontba, E/1 személyben. Nagyon érdekes volt ez a megközelítés, nem sok SW regény van, ami az E/1-es elbeszélő módot alkalmazza (lásd: Én, a Jedi). Eleinte úgy gondoltam, hogy nem lesz túl érdekes, hiszen Luke már számtalan regényben szerepelt, szerencsére tévedtem. Elejétől végéig nagyon élveztem a történetet. Sodró lendületű, érdekes személyiségeket és nézőpontot felvonultató regényről van szó. Luke még csak most indul el a Jedivé válás útján. Nehezen tudja használni az Erőt, de útitársai jó hatással vannak rá ez ügyben. Nakari pozitív gondolatokat ébreszt benne. A givin kriptográfus, Drusil pedig minden racionalizmusa ellenére ráérez arra, hogyan kéne Luke-nak az Erőt használni. Luke és Nakari kapcsolata volt számomra a legérdekesebb. Az első szerelem kialakulása rendkívül érdekes érzés. Drusilt is sikerült megkedvelnem, rideg professzionalizmusa ellenére neki is vannak érzelmei, mindenáron újra a családjával akar lenni. Helyszíneket tekintve nagyon sok érdekes helyen jártunk. Rodia, Pasher, Fex, Denon, Kupoh, Omereth. Volt dzsungel, kies sivatag, városbolygó, vízi világ, A Fex-en történtek eléggé Alien érzést kelthetnek az olvasóban. A sztori elég akció dús és pergős. Az elején még több kisebb küldetés vezet el a nagy feladathoz. A végén lévő váratlan fordulat megdöbbentő. A Tolvajbecsülethez képest sokkal jobbnak éreztem, még a Pengeélent is sikerült lepipálni. Bekerült a kedvenceim közé, ötös.

     


  • Hol is kezdjem? Nem szeretem az egyes szám, egyes személyben írt könyveket, mert soha sem tudom beleélni magam annak a nézőpontjába, akinek a szemszögéből megírták a könyvet. Ezzel most valahogy nem volt bajom, – pedig nem voltam/vagyok egy nagy Luke rajongó –, az viszont sokkal jobban kiütközött, hogy egy ilyen nézőpontból megírt könyvben nincs több szálon futó történet. És bár a történet jelen esetben egy viszonylag egyszerű, de szórakoztató olvasmány lehetne, az, hogy nincs ugrálás helyszínek/szereplők között egy kicsit monotonná és unalmassá teszi a könyvet. Talán ez az oka, hogy az egyik legrövidebb SW könyvet ilyen sokáig tartott elolvasni.

    Kettőssé get érzek néhány behozott újítással kapcsolatban is. Egyrészt elhiszem, hogy ez egy baromi nagy galaxisban játszódik, ahol annyi lény van, hogy nem is lehet számon tartani őket, és miért ne lehetne egy faj, akik a matematikát éltetik… de ez leírva akkora bődületes hülyeségként hatott, hogy
    felröhögtem. (Jó, azt bevallom, hogy mérnökként voltam olyan hülye, hogy az első ilyen feladványt elkezdtem megcsinálni, csak a kíváncsiság kedvéért.) Szóval, ez nekem már sok. Azért egy köszöntés ne már, hogy egy 3x3 mátrix két-ismeretlenes egyenletrendszer megoldása legyen.
    A másik, ami nem tetszett – bár ez nem a könyv hibája –, az a fordítás. Rengeteg a „volt” a mondatokban (főleg az elején), előfordult olyan, hogy hármat is találtam egyben. Külön rossz, hogy a fordítót személyesen is ismerem, lévén angol tanárom volt gimiben, és mindig azt kérte tőlünk, hogy
    figyeljünk erre, a szebb fordítás érdekében. Ugyanakkor az is érdekes, hogy másik fordíásainál ezt nem tapasztaltam, csak itt. Emiatt nem vonok le csillagot, csak ez zavart olvasás közben.

    Azért voltak dolgok, amik nagyon bejöttek. Az utalások a Köztársaság korára, a Jedi Rendre, és Anakinra, Luke kísérletei az Erővel, mikor rávilágítanak, hogy nem a tárgyakat kellene mozgatnia, hanem az Erőt a tárgyak körül, a történet vége is elég hangulatosra sikeredett. Ezek mind nagyon jók. Csak ebből kellett volna sokkal több. Sajnos ezeket leszámítva csak egy egyszer olvasós könyvet kaptunk, ami elveszik az olyan kánon könyvek mellett, mint
    az Elveszett csillagok, vagy az Új hajnal.
     


Moderátor(ok): Attila, Béreslegény, Darth Law, dolmanyg, JoniPeti, Kira, owokaleyo1992, PAVideoStudio, Razool, SonOfMurglak