Fórumok
STAR WARS Media.Hu - HírPortál :: Fórumok :: STARWARSMedia.Hu - OFF Topik Központ :: Csevegő
 
<< Előző téma | Következő téma >>
Könyvek
Oldal:  1 2 3 4 5 6 7 [8]
Moderátorok: Kira, Vegi, Attila, PAVideoStudio
Szerző Üzenet
Revan
2017 február 06 hétfő, 04:54
Regisztrált tag #29
Regisztrált: 2013 február 14 csütörtök, 11:18
Üzenetek: 716
Dan Abnett: Ravenor
Dan Abnett ismét formában van, a kötet méltó az eddigi inkvizíciós regényeinek minőségéhez. Kevés az utalás az Eisenhorn-trilógia, mégis, ha az olvasó nem akarja ellőni a meglepetéseket, akkor nem árt, ha először az említett sorozattal indít. A cselekmény egy egyszerű drog kartell felszámolásáról szól, de aztán mégis sokkal több lesz belőle.


Ravenor és csapata az Eustis Majoris-on nyomoz a flek nevű drog után, mely az őrületbe kergeti a bolyváros lakóit. A vizsgálódás során pompás képet kapunk a Birodalom polgárairól és városukról, Petropolis-ról. A Ravanorban nem csak Gideon kap főszerepet. Csapatának tagjainak nagy részét megismerhetjük. Carl Thonius, a vallató eltökélt, intelligens, de a harcokban kevésbé jeleskedik. Kara Swole, a volt akrobata ügyes, szexi, belevaló. Patience Kys kegyetlen, céltudatos, vad és ravasz. Harlon Nayl harcias, fékezhetetlen és nagyon kemény. A hősökkel hamar azonosulni lehet. Egyikük sem sebezhetetlen, ezért izgulni is lehet értük. Zale-ben nagy lehetőségek rejlenek, remélem a következő részek jobban elmélyednek a karakterében. Ravenor képességei elképesztőek, az általa vívott pszi-harcok nagyon grandiózusak. Ravenor az a személyiség, akivel bármilyen rossz történik, soha nem adja fel. „ Feláll” és küzd tovább. Ahhoz képest, hogy milyen nyomorúságos élete lehet abban a létfenntartó székben, mégse kesereg és kihozza a legjobban a helyzetből. A nyomozás elég fordulatos, mindig előkerül valaki, aki fentebb van a rangban, mint gondolnánk. Az Eustis Majorison, a Flint-en, a Bonner’s Reach-en és a Hinterlight-on történtek egy nagyon feszült tempójú, izgalmas regényt eredményeznek. A végén lévő fordulat megdöbbentő, bár én valahogy számítottam valami hasonlóra.

A leírások még Dan-hez képest is nagyon szemléletesek, élvezet volt olvasni. A végkifejlet miatt nagyon várós a folytatás. Ötös.

Vissza az elejére
Revan
2017 február 06 hétfő, 05:16
Regisztrált tag #29
Regisztrált: 2013 február 14 csütörtök, 11:18
Üzenetek: 716
Dan Abnett: Ravenor
Dan Abnett ismét formában van, a kötet méltó az eddigi inkvizíciós regényeinek minőségéhez. Kevés az utalás az Eisenhorn-trilógia, mégis, ha az olvasó nem akarja ellőni a meglepetéseket, akkor nem árt, ha először az említett sorozattal indít. A cselekmény egy egyszerű drog kartell felszámolásáról szól, de aztán mégis sokkal több lesz belőle.


Ravenor és csapata az Eustis Majoris-on nyomoz a flek nevű drog után, mely az őrületbe kergeti a bolyváros lakóit. A vizsgálódás során pompás képet kapunk a Birodalom polgárairól és városukról, Petropolis-ról. A Ravanorban nem csak Gideon kap főszerepet. Csapatának tagjainak nagy részét megismerhetjük. Carl Thonius, a vallató eltökélt, intelligens, de a harcokban kevésbé jeleskedik. Kara Swole, a volt akrobata ügyes, szexi, belevaló. Patience Kys kegyetlen, céltudatos, vad és ravasz. Harlon Nayl harcias, fékezhetetlen és nagyon kemény. A hősökkel hamar azonosulni lehet. Egyikük sem sebezhetetlen, ezért izgulni is lehet értük. Zale-ben nagy lehetőségek rejlenek, remélem a következő részek jobban elmélyednek a karakterében. Ravenor képességei elképesztőek, az általa vívott pszi-harcok nagyon grandiózusak. Ravenor az a személyiség, akivel bármilyen rossz történik, soha nem adja fel. „ Feláll” és küzd tovább. Ahhoz képest, hogy milyen nyomorúságos élete lehet abban a létfenntartó székben, mégse kesereg és kihozza a legjobban a helyzetből. A nyomozás elég fordulatos, mindig előkerül valaki, aki fentebb van a rangban, mint gondolnánk. Az Eustis Majorison, a Flint-en, a Bonner’s Reach-en és a Hinterlight-on történtek egy nagyon feszült tempójú, izgalmas regényt eredményeznek. A végén lévő fordulat megdöbbentő, bár én valahogy számítottam valami hasonlóra.

A leírások még Dan-hez képest is nagyon szemléletesek, élvezet volt olvasni. A végkifejlet miatt nagyon várós a folytatás. Ötös.

Hoppá, véletlenül kétszer küldtem el, valaki törölné az egyiket?

[ Módosítva 2017 február 06 hétfő, 05:17 ]
Vissza az elejére
Revan
2017 február 11 szombat, 07:19
Regisztrált tag #29
Regisztrált: 2013 február 14 csütörtök, 11:18
Üzenetek: 716
Christie Golden: Durotan
Régen olvastam már Warcraft regényt. A klánok ura nagy kedvencem, háromszor is elolvastam. Reméltem, hogy Christie Golden-ben ezúttal sem fogok csalódni és nem is történt meg. A Durotan nagyon jó regény lett. A klánok ura színvonalától talán csak egy kicsit marad el. Már az elején érdemes megjegyezni, hogy a könyv a Warcraft filmes univerzumához tartozik, nem pedig a videojáték-könyv univerzumhoz. Christie már írt egy ilyen regényt Rise of the Horde címmel, mely az eredeti sztori vonalhoz kötődik. Sajnos az a könyv nem jelenhetett meg magyarul (átok a Blizzard-ra e miatt és az összes kimaradt regényért is). Jó lett volna összehasonlítani a Durotant és a Rise of the Horde-ot, már csak azért is, mert állítólag utóbbi Golden egyik legjobb munkája.
A Durotan különlegessége, hogy teljes mértékben az orkokra, azon belül is Durotan-ra és a népére, a Dérfarkasokra fókuszál. A legfontosabb szereplő Durotan, Christie csak nagyon ritkán szakad el tőle. Az orkok hamar nagyon szimpatikus és szerethető karakterek lesznek. Vadak, kemények, de sokan közülük jó szívűek és becsületesek. Persze itt is megtalálhatjuk a becsvágyó, negatív figurákat. A világuk valahogy az indiánok életére emlékeztet.

Draenor világa haldoklik, a lassú pusztulás eléri a Dérfarkasok földjét is. Gul’dan, a boszorkánymester megpróbálja rávenni a büszke északi orkokat, hogy ők is csatlakozzanak a Hordához és menjenek át egy másik világba. Garad, Durotan apja visszautasítja, nem sokkal később egy csatában elveszti életét. Ekkor lesz klán ura Durotan. A becsületes, kitartó, jó szívű és a népét szerető ifjú ork mindent megtesz, hogy népe valahogy boldoguljon a haldokló Draenor-on. A filmben is ő volt az egyik kedvencem, itt még alaposabban megismerhettem. Durotan mellett ki kell emelnem Drakát, aki szintén hamar belopja magát az olvasó szívébe. Örömmel olvastam Drek’Thar-ról, Geyah-ról és Orgrimról is. A könyvben hőseink elkeseredett harcot vívnak a túlélésért. Nagyon nehéz megmaradni a hagyományok, a becsület ösvényén, ha ilyen soka meghalnak a szeretteink közül. Durotannak és a Dérfarkasoknak el kell fogadniuk, hogy le kell térniük a helyes útról az életben maradásért. A kalandos utazás mellett Christie Golden nagy hangsúlyt fektetett a változás, az áldozathozatal és az eredeti személyiség megőrzésének témájára. A szellemekkel való kapcsolat roppant misztikus és magával ragadó. A Vérjárók méltó ellenfelei a Dérfarkasoknak. A csatajelenetek rövidek, de hatásosak.

Christie Golden a maga egyszerű, de mesés stílusával egy újabb magával ragadó regényt tett le az asztalra. A klánok ura és a Sötét tanítvány hangyányit jobban tetszettek, de Durotan és a Dérfarkasok kalandjait is nagyon élveztem. Bravó Christie: ötös.
Vissza az elejére
Revan
2017 február 21 kedd, 03:04
Regisztrált tag #29
Regisztrált: 2013 február 14 csütörtök, 11:18
Üzenetek: 716
Dan Abnett: Ravenor visszatér
A kötetben a címben szereplő regény mellett még helyett kapott a Tövis karmot kíván című elbeszélés. Úgy éreztem, hogy annyira jól kapcsolódik a regényhez, hogy akár a kötet prológusa is lehetne. Az Eisenhorn-trilógia kedvelőinek kifejezetten ajánlott.
A novellában Ravenor egy kis kitérőt tesz a Malinter romvilágára, ahol egy régi ismerőse figyelmezteti a Slyte nevű démon közelgő manifesztálódására és arra, hogy az Isteni Testvériség ez próbálja előmozdítani. Félelmetesebb, hogy a jóslatok szerint mindehhez Ravenornak és társainak is köze lesz. Eisenhorn új feltűnésének nagyon örültem.
A regényben visszatérünk Eustis Majoris világába és el sem mozdulunk onnan. Nem is bántam, mert a bolygó hamar bekerült a kedvenceim közé. A történet már túllépett a flek kereskedelem felgöngyölítésén. Itt már a tiltott technológiák csempészésének háttérét próbálják hőseink kideríteni. A Különleges Körülmények eljárása alatt Ravenor és csapata titokban tevékenykednek, megpróbálják kihasználni, hogy halottnak hiszik őket. Dan-nek sikerült még szövevényesebbé tenni a nyomozást, bevonva az Enunciát, mely az Óvilág mágiájának közvetítő nyelvezete. A bűnösök sora feltornyosul a legfelsőbb szintekig. Dan egyre bonyolultabbá teszi a helyzetet az Isteni Testvériség és a Minisztérium viszályának bevonásával. A veszély pedig egyre nagyobb, a végén már az olvasó a lélegzetét is visszatartja: vajon mi lesz ebből. A titkok és fordulatok száma is egyre jobban növekszik. A tényleges fő gonosz lelepleződésénél úgy éreztem leesek a székről. Zygmunt Molotch tényleg nagy szemétláda. Bár azért mellette igazán bővelkedünk negatív figuránkban. Toros Revoke, Jader Trice, Orfeo Culzean, Lucius Worna, a Réz Tolvaj és maga Slyte, akiről sokáig nem tudjuk, kiben lakozik, bár azért vannak erre utaló jelek. A csapat nagy kihívással néz szembe. Carl Thonius bizonyítani akar, de eközben egy sötét ösvényre lép. Zael sokáig gyanús lehetett, de Carl tettei elterelik róla a figyelmet. Valószínűleg Zael is jelentős figura lesz. Kara saját betegségével küzd, de hasznos akar lenni. Jó barátra lel Belknap doktorban, aki a csapat hasznos tagja lesz. Patience Kys is embert próbáló helyzeteken megy át, különösen a Minisztériumból való kitörés volt nehéz. Sholto Unwerth a furcsa hajós kapitány nagy szenvedéseken megy át, de ő is remekül beilleszkedik a végére. Harlon Nayl, Wystan Frauka és Zeph Matuin is teszik a dolgukat, de ők sem sérthetetlenek, vagy halhatatlanok.
Ravenort aggasztják a prófécia sorai. Kételyek gyötrik, elkeseredett és e mellett nehéz megőrizni a józanságát és jóságát. A legemlékezetesebb összecsapások hozzá kötődnek, sokszor reménytelen helyzetekből vágja ki magát.
A kötet végi csata a nagy templumnál fenomenális és drámai lett.

Dan Abnett ismét lenyűgözött, a történet magába szippantott, az összetettsége lenyűgözött. Az inkvizíciós regényei sokkal jobbak lettek, mint a Gárdával foglalkozó írásai. Remélem a trilógia lezárása is ugyanilyen mesés lesz. Ötös.
Vissza az elejére
Revan
2017 február 27 hétfő, 05:13
Regisztrált tag #29
Regisztrált: 2013 február 14 csütörtök, 11:18
Üzenetek: 716
Christie Golden: A kezdetek
A Warcraft mozifilm regényváltozatának sikerült többet hozzátennie a dolgokhoz, igaz nem túl sokat, de az a többlet kifejezetten tetszett. A mozifilm több ponton is eltért az eredeti történettől. Durotan, Khadgar, Medivh vonatkozásában jelentősek voltak a változtatások. Az alapok mégis ugyanazok voltak. Warcraft világa mindig is azon fantasy világok közé tartoztak, melyek magukkal ragadtak. Először a könyvekből ismertem meg az univerzumot. A filmnél számítottam rá, hogy ez egy másik feldolgozás lesz, és nem követik 100%-ban az eredeti történetszálat, így nem is ért meglepetés. A film egy kicsit rövid lett. Az orkok szála nagyon jó volt, de az emberek történetén lett volna még mit javítani és egy kicsit többet foglalkozni velük. Ennek ellenére A kezdetek egy nagyon jó film lett, ami tetszett. Első felvonásnak pont jó. A regényváltozatnál Christie Golden próbálta ellensúlyozni az emberek részéről a film hiányosságait, ami végül is nagyrészt sikerült neki. A filmben sokszor Lothar-on, Khadgar-on és a többieken kevés érzelem látszódik. A regényben ezt jobban ábrázolta az írónő. Például Callan eleste a regényben jobban érezhető, drámai és feszültebb. Vagy Lothar Medivh elleni kirohanása szintén hatásosabb. A könyvben sokkal jobban átjön Lothar és Garona kapcsolata. Khadgar messze van attól az érdekes és erőteljes figurától, akit Az utolsó Őriző című regényben ismertem meg. Itt is ugyanolyan esetlen, mint a filmben. Medivh esetében sem tudunk meg sokkal többet, az viszont biztosra vehető, hogy az eredeti származása és az őrzői hivatása messze más. Kár, hogy Aegwynt nem vitték bele a történetbe, legalább említés szintjén.
Az orkok szála itt még részletesebb, mint a moziban. Christie Golden-nek amúgy is ők a kedvencei. A legtöbb plusz jelenet róluk olvasható. Az írónő nem feledkezett meg az előzmény regény szereplőiről és nagyszerűen elvarrta a velük kapcsolatos szálakat. Drek’ Thar nem szerepelt túl sokat, de sorsa hasonlóan alakult, mint ahogyan A klánok urában megismerhettük. Pokolsikoly Grom szerepeltetéséért hatalmas plusz pont jár. Az egyik kedvenc jelenetem Drakához és a kicsi fiához kötődik, mely nagyon jó kikacsintás volt A klánok urához. Durotan, Draka. Orgrim vannak főleg középpontban, gondolataikba és érzéseikbe nagyon jól elmerülhetünk. Gul’dan és Feketekéz kevés pluszt kapnak, de a sötét boszorkánymesternek van egy nagyon jó jelenete a titokzatos jótevőjével.
Összességében a regényváltozat is tetszett, Chirstie Golden többet kihozott belőle, mint vártam volna. Négy és fél.
Vissza az elejére
Natin Zrissk
2017 március 03 péntek, 05:22
Regisztrált tag #259
Regisztrált: 2013 augusztus 27 kedd, 12:39
Üzenetek: 6
Sci-fiből nagy kedvenc Steve Perry Alien 4 trilógiája, L.Ron Hubbard Háború a Földön Asimovtól Robotok-Birodalom-Alapítvány sorozata a Leszáll az éj is nagy kedvenc valamint az Űrvadász sorozat ami szerintem inspirálta a James S.A. Corey író párost a Térség sorozat olvasása közben olyan érzésem volt mintha Asimovot olvasnék.
Nem Sci-fi: Rejtő Jenő, Stephen King, Dean R. Koontz, Vavyen Fable kis mértékben mostanában Lee Child Jack Reacher könyvek, Dan Brown, Tolkien, a Potter sorozat valamint annak egy fanfiction folytatása ami szerintem van olyan jó mint az eredeti.
Vissza az elejére
Revan
2017 március 11 szombat, 12:38
Regisztrált tag #29
Regisztrált: 2013 február 14 csütörtök, 11:18
Üzenetek: 716
A háború vihara
Vegyes érzésekkel raktam le a könyvet. Már nagyon vártam, hogy új Warhammer fantasy könyv jelenjen meg. Ezt a kötetet is vártam, habár az olvasóknak elég vegyes véleményük van a könyvvel kapcsolatban.
Beköszöntött Sigmar kora. Sigmar újjákovácsolta a Káosz legutóbbi előrenyomulása során elesett hősöket, így megszülettek a Viharszülöttek. A hangulat az űrgárdisták világára emlékeztetett. Ez egy érdekes újítás volt. Valahogy a történetekkel mégsem voltam teljesen megelégedve.
Nick Kyme: Viharhozott
Pörölyöklű Vandus a Pörölyöklűekkel Khorgos Khul és Khorne hívei ellen vonulnak. Voltak érdekes részek, pl. a visszaemlékezések és Khorne híveinek bemutatása, de a csaták több helyen unalmasak és sekélyesek voltak. A piramis közelében lévő összecsapás nagyon tetszett. Kriptaszülött Ionus-ról olvastam volna még. Három és fél.
Guy Haley: Pengék vihara
Ez tetszett a legjobban és valahogy visszahozta a hitemet az Age of Sigmar sorozatba. Viharkardú Thostos személyiségébe jobban betekintést nyerhettünk. Végre láthattunk valamit a nagy armageddon előtti időkről. Az anvroki lebegő birodalmak nagyon hangulatosak voltak. A törépket duardinoknak nevezik most. Építményeik továbbra is lenyűgözőek. A harci jelenetek itt voltak a legélénkebbek. Ephryx, a Tzeentch-hivő varázsló nagyon jó gonosz volt. Ez a Ghal Maraz nevű dolog érdekelt volna, de gondolom majd a folytatásban. Ötös.
Josh Reynolds: A Hajnal Kapuja
Reynolds elbeszélése Gardust és az Áldott Lovagokat állította középpontba. Az Áldott Lovagok és a Zephacleas vezette Égi Templomosok együtt veszi fel Nurgle híveivel a Ghyrtract-lápban, köztük Bolathrax-szal. Majdnem beletörik a bicskájuk, de Gardus önfeláldozása megmenti a helyzetet. Sajnos a csata egy idő után már unalomba fulladt, még a fa lények megjelenése sem tudott segíteni. Hármas.
Egy gyenge négyest megadok, mert a második történet nagyon tetszett.

Vissza az elejére
Revan
2017 március 12 vasárnap, 04:29
Regisztrált tag #29
Regisztrált: 2013 február 14 csütörtök, 11:18
Üzenetek: 716
Sir Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes: Tanulmány vörösben
Ez az első Sherlock Holmes regény és egyben az első krimi regény is, amit olvastam. Ahhoz képest, hogy XIX. századi műről van szó meglepően olvasmányos. Inkább a kisregény kategória. A történetben először találkozik Sherlock Holmes és krónikása, Dr. Watson.
A regény elején megismerhetjük Watson háttértörténetét, Holmes-ról pedig csak az ő szemszögéből szerezhetünk információkat. Sherlock Holmes eléggé összetett figura, aki egyrészt bizonyos ismeretek kiváló tudója, másrészt bizonyos területekkel egyáltalán nem foglalkozik. Az első közös ügyük egy olyan gyilkosság, mely egy elhagyatott házban történik. Az író fokozatosa adagolja csak az információkat. Holmes viszonylag hamar megfejti a rejtélyt, de a kép csak a végére áll össze. A másik gyilkosság eleinte egy kicsit meg is bonyolítja az esetet. Miután a gyilkos kézre kerül, megkapjuk az indítékot is, melyet a szerző részletesen elbeszél. A múltbéli események ismertetése viszont kizökkentheti az olvasót, mert az elbeszélés már E/3-ban zajlik. E szálban részletesen megismerhetjük Jefferson Hope, Enoch Drebber, Joseph Stangerson, Lucy és John Ferrier történetét. A végén már egyáltalán nem is sajnáltam az áldozatokat, jogos volt a bosszú. Remélem, hogy a mormonok nem ilyenek a valódi életben, mert a történet elég negatív képet fest róluk.

Élvezetes kis történet volt, kár, hogy Holmes-ról nem tudtunk meg többet. Négy és fél.
Vissza az elejére
Revan
2017 március 19 vasárnap, 06:12
Regisztrált tag #29
Regisztrált: 2013 február 14 csütörtök, 11:18
Üzenetek: 716
Richard A. Knaak: A Fekete Karom
Ez az Ogre Titánok első kötete. Sajnos a magyar kiadásból kimaradt a Minotauruszháborúk-trilógia, így lesznek utalások, melyek egy kicsit nehezebben érthetők, de ennek ellenére érthető lesz a történet.
Richard az ogrék világát mutatja be, mely rendkívül érdekes lett. Amúgy is ezt a fajt erősen elhanyagolták a korábbi Sárkánydárda regények.


Golgren, az ogre hadúr a minotauruszháborúkban emelkedett fel. Maga mögött tudhatja a rejtélyes Fekete Karom nevezetű ogre mágusokból álló szervezetet. A Fekete Karom célja, hogy visszahelyezze az ogrékat arra a szintre, ahol korábban az elfek felemelkedése előtt voltak. Nem is emlékszem már, hogy melyik Dragonlance regény utalt korábban a nemesogrékra, de már akkor érdekeltek volna a népükkel kapcsolatos részletek. Ebben a könyvben még nincs felfedve minden, de amit megtudtam az már nagyon tetszett. A Fekete Karom hatalma hihetetlen és a nemesogréké még annál is nagyobb. Golgren szintén egy új jövőt akar adni népének, mely méltó az ősökéhez. A félvér gyorsan emelkedik fel, ravasz, kíméletlen és rejtélyes. Főleg az elf rabszolgákkal kapcsolatos ígérete érdekes, vajon komolyan gondolta? Eleinte nem tetszett a karaktere, de fokozatosan megkedveltem. Idaria a másik rejtély. Önként lett Golgren rabszolgája csak, hogy kémkedjen a nerakaiaknak. Ez számomra felfoghatatlan, de egyben nagyon izgalmas, hogy nem kaptunk választ minden motivációjára. Stefan, a lovag. Szeretem a lovag karaktereket, így annak ellenére élveztem a szerepét, hogy az nem volt túl sok. Talán csak az ember-ogre szövetség lehetősége, ami nagyon izgalmas. Tyranos, a rejtélyes varázsló, aki Golgren szövetségese, de nem tagja a Fekete Karomnak. Szintén talány ez a figura. Varázsereje nagy segítség Golgrennek. A vízköpők csak a háttérben tevékenykednek, de hamar kiderül, hogy nem egységesek. Az az érdekes, hogy nem lehet tudni mit akarnak. A Fekete Karom titánnak elnevezett varázslói között megy a nagy kavarás és ármánykodás. Dauroth, Safrag és Hundjal is emlékezetes figurák.


Az első rész szépen felépített, lassan haladunk előre, de egyre érdekesebb a történet. A rejtélyek száma nő és nagyon érdekessé teszik a történetet és a karakterek egymáshoz fűződő viszonyát. Az akciók és az ármánykodások megfelelő összhangban vannak. Fordulatok inkább a kötet vége felé jönnek. Határozottan élveztem. Bekerült a kedvenceim közé Ötös.
Vissza az elejére
Revan
2017 március 26 vasárnap, 06:32
Regisztrált tag #29
Regisztrált: 2013 február 14 csütörtök, 11:18
Üzenetek: 716
A Vaják sorozat következő része, a Fecsketorony április 22-én megjelenik és e mellett Sapkowski lesz az egyik díszvendég a könyvfesztiválon.
Vissza az elejére
Revan
2017 április 05 szerda, 08:26
Regisztrált tag #29
Regisztrált: 2013 február 14 csütörtök, 11:18
Üzenetek: 716
Árnyelf fantasy antológia
Régen olvastam már Ammerúnia könyvet, most eljött ennek is az ideje. Asslanthasi Aldyr karakteréről amúgy is régen akartam már több történetet. Vegyes érzésekkel tettem le a kötetet a kezemből Voltak kiváló, egész jó és csalódást okozó elbeszélések is. SPOILER nélkül nem igazán tudom értékelni a kötetet, így csak az olvasson tovább, aki már olvasta a teljes könyvet.



Eric Muldoom (Dr. Berke Szilárd): A legendák könyve

Nagyon jó olvasni az első Aldyr sztorit. Hangulatos, rejtélyes és a végén lévő fordulat tetszetős. Viszont egy kissé rövid. 4,5

Eric Muldoom (Dr. Berke Szilárd): A korona
Crumm király koronájának története az egyik kedvencem lett. A romok közötti kutakodás és a harc kifejezetten tetszett. Aldyr nagyon jól rászedte Scrust, a manó főpapot. 5-ös.

Eric Muldoom (Dr. Berke Szilárd): A démonhercegnő
Eleinte jól indult, de több helyen veszített a dinamikájából a történet. Ullh démoni világa nagyon érdekes lett, de a leírások nem fogtak meg minden résznél. Főleg a vacsora rész volt, ami kevésbé jött be. Mystrea nagyon érdekes és rejtélyes. (Vajon véletlen, hogy a Forgotten Realms világán a mágia istennőjét Mystrának hívják?) Sumrak-ról a gyertyaemberről még többet szerettem volna tudni. 4-es.

Eric Muldoom (Dr. Berke Szilárd): Furcsaságok palotája
Másik kedvenc elbeszélésem. Az Atrifurmix palotájában történtek kellően izgalmasak és fordulatosak lettek. A démonnal való összecsapás fantasztikus. A jégtündérek neveit azt hiszem egy darabig nem felejtem el. 5-ös.

Tim Morgan (Herr Nándor): Tündérpokol
Kitűnő nyitány, jó volt visszatérni Ullh-ba. Ezúttal a kihívások sokkal érdekesebbek lettek, mint A démonhercegnőben. Nagyobb bepillantást nyerhettünk Ullh démonainak világába, ami nagyon tetszett. Csak a végével volt bajom, ami egy kissé lógott a levegőben. Szerintem kellett volna egy folytatás, ami megmagyarázza, hogy került vissza Aldyr-hoz a bot, vagy ha nem került vissza mikor készített újat. A hiányérzet miatt: 4,5.

Mickey Long (Rákosi Miklós): Womsar gyűrűje
Az eltérő érdekek sokszor nagyon jó történteket szülnek. A Womsar gyűrűje pont ebbe tartozik. A Holdfénygyűrű furfangos trükköt tudott. Az elhagyott város elég félelmetes lett. A harci jelenetek nagyon jók. 5-ös, ez is a kedvencem lett.

Sophie Muldoom (Berke Zsófia): A koporsó túloldalán
Ahhoz képest, hogy egy milyen fiatal tehetség írta, nagyon jó lett. Hangulatos, egyszerű ,de nagyszerű. Nagyon tetszett, ahogy Aldyr kijátszotta a kódex elpusztulását. Bekerült a kedvendek közé 5-ös.

Soren Ward (Hernád Péter): Hatalmasok és csalók
Újabb kiváló történet, ezúttal a vetélkedő varázslókkal. Elejétől a végéig nagyon élveztem. Örültem, hogy Nuriel újra előkerült. Barzavir és a nefrit jól eltalált figurák. A fordulat nagyon tetszett, gyakorlatilag Aldyr és Nuriel is nyertek az ügyön. 5-ös.

Douglas Rowland (Tölgyesi László): Zsoldosbecsület
Nagyon fordulatos. Gyakorlatilag a végéig ki sem derül, hogy mi történt, illetve, hogy ki kivel van. Az akciók nagyon jók, Quennbrey világa hangulatos. A végkifejlettel mégis nagy problémám van, mivel ami Jashurival történt egyáltalán nem tetszett. A vége jelentősen rontott a történeten, 3,5-nél jobbat nem tudok adni rá.

John Caldwell (Nemes István): Démont a szarvánál
A kötet másik mélypontja. Elnyújtott és unalmas lett. Voltak benne érdekes részek. A kavarás a szarv körül nagyon jó volt, de még ez sem tudta megmenteni a történetet. Olvastam jobb John Caldwell sztorit is. 3-as.



Összességében véve az egész kötet egy négyes, jó kategóriába eső könyv. Remélem lesz még ilyen.

Vissza az elejére
Revan
2017 április 11 kedd, 07:38
Regisztrált tag #29
Regisztrált: 2013 február 14 csütörtök, 11:18
Üzenetek: 716
R. A. és Geno Salvatore: Az Őrzők

A trilógia befejező része elég mozgalmas és izgalmas lett. Nagyon sok helyre elvittek bennünket. Vízmélyvára, Alkonytorony, Ezüsthold, Anauroch, Baldur Kapuja. Időben ugrottunk is, most már kb. A sötétség ostroma eseményei után járunk.

Spoiler nélkül nehéz lenne beszélni a kötetről.

Maimun kegyetlen döntés előtt áll. Deudermont oldalára áll, vagy megmenti Joen-t. Ez nagyszerű feszültséget keltett a történetben, amit nagyon élveztem. Bár akik olvasták a Kalózkirályt ki tudnak következtetni majd pár dolgot. Maimun és Joen Chrysaor, a genasi segítségével megtalálják Malchor Harpell lakhelyét az Alkonytoronyban. Itt egy évet is eltöltenek, fontos dolgokat tanulnak, majd irány Ezüsthold, ahol Drizzt és Alustriel közbenjárása segítségével fontos információkat tudnak meg Tymora és Beshabel köveiről. Chrysaor elvezeti őket az Anauroch sivatagba, ahol meglelik Beshabel kövét. Jaide útmutatását követve jön Baldur Kapuja, és a leszámolás Asbeel-lel. A sztoriban itt derül ki a legtöbb titok. Ami nagyon jó: sokáig nem sejthető ki kivel van, ki hazudik. A végén lévő váratlan fordulatok nagyon ütöttek. Chrysaor, Jaide és Joen is rejtélyes a maga módján. Eleinte egyértelműnek tűnt több dolog is, de mindig sikerült annyit csavarni a sztorin, hogy meglepődjek. A harci jelenetek jól kidolgozottak. A párbeszédeken itt-ott lehetett volna gyúrni, de nem volt vészes.


Elégedett voltam a zárással. Geno is jól ír, az apja hatása erősen érződik pozitív értelemben. Ifjúsági regényhez képest nagyon szórakoztató olvasmány. Négy és fél.
Vissza az elejére
PAVideoStudio
2017 április 14 péntek, 09:05

Regisztrált tag #107
Regisztrált: 2013 április 09 kedd, 12:18
Üzenetek: 909
Dan Brown: A Da Vinci-kód

Rettentően izgalmas, feszült, fordulatos történet, amin azért nem tudtam körömrágásig izgulni, mert hamarabb láttam a filmet, ami szintén tetszik.
Véleményem és bemutató az alábbi videóban:


Vissza az elejére
Weboldal
PAVideoStudio
2017 május 12 péntek, 07:58

Regisztrált tag #107
Regisztrált: 2013 április 09 kedd, 12:18
Üzenetek: 909
James S. A. Corey: A Térség 2. kötet: Kalibán háborúja

Izgalmas és kalandos történet, melyben Holden és csapata egy erélyes földi politikusnő, egy bosszútól fűtött marsi tengerészgyalogos és egy gyermeke után kutató botanikus társaságában a nagyfiúk játszóterére tévedve igyekszenek minél inkább beleköpni a másik levesébe, miközben kiéleződik a feszültség a Mars és a Föld között.
Véleményem és bemutató az alábbi videóban:


Vissza az elejére
Weboldal
Revan
2017 május 12 péntek, 08:13
Regisztrált tag #29
Regisztrált: 2013 február 14 csütörtök, 11:18
Üzenetek: 716
Jól hangzik mindkettő. Egyszer, ha a saját kívánságlistámat megrövidíttettem, vagy letudtam majd hozzá kéne kezdeni.
A Da Vinci-kódhoz hasonló regényt már olvastam. Ott egy rejtélyes orgyilkos rend állt a középpontban. Azt hiszem Assassino volt a könyv címe.
Vissza az elejére
Revan
2017 május 26 péntek, 07:59
Regisztrált tag #29
Regisztrált: 2013 február 14 csütörtök, 11:18
Üzenetek: 716
R. A. Salvatore: A Vastörpe bosszúja

Folytatódik az előző kötetben megkezdett hadakozás, mely lángba borítja az Ezüstgyepűket. Salvatore ebben a kötetben magasabbra kapcsolta a csaták és összecsapások számát. A háború nem tartott olyan sokáig, mint a Vadászpengék-trilógia eseményei során zajló konfliktus, sőt meglepően gyorsan le is zárult. A Vándorok Könyve elején még volt bennem egy érzés, hogy hová fognak kanyarodni az események. Nos, ez most csak részben valósult meg. A sötételfek szándékai teljesen összekuszálódtak és végül is több pont homályban maradt. Talán csak Tiago szándéka volt világos: végezni Drizzt-tel mindenáron. Ezt egy kicsit túlzásba is vitte, néhol már szinte hisztizett emiatt. Az összes többi drow szándéka megkérdőjeleződött bennem. Jarlaxle, Kimmuriel. Gromph, Quenthel és még maga Lolth is: mintha mindegyikük mást akarna. Nem tudom mi lesz ebből, de így még izgalmasabb lesz az utolsó három rész. Epikusságát tekintve nagyon topon van a könyv. Ilyen csatákat és feszültséget korábban egyetlen Drizzt könyvben sem éreztem. Nagy pozitívum, hogy minden eddiginél jobban megismerjük a törpék összes északi királyságát: Adbar Citadellát, Felbar Citadellát és a jelen Mithrill Csarnokát is.



A hősök szétváltak. Wulfgar és Regis a túlélésért küzdenek Mélysötét felsőbb járataiban. Drizzt, Bruenor és Cattie-brie megpróbálják összekovácsolni a törpék közötti szövetséget. Mindenki számára megdöbbentő az igazság a Csarnok Vándoraival kapcsolatban, de elég gyorsan elfogadják. Drizzt hírneve itt megkopott. A feltámasztott Do’Urden ház sötét és kegyetlen tettei besározták a hős kószát. Több törpe is gyanakvóan néz rá. Jarlaxle és a sárkány nővérek felbukkanása a lehető legjobbkor jött, mert a harcok nagyon elkeseredettek. Szinte lehetetlen kitörni, de az megváltozik Tazmikella és Ilnezhara segítségével. Előbb Mithrill Csarnokból törnek ki, majd kisegítik Harbromm és Emerus erőit. Wulfgar és Regis váratlan segítséget kap Fénylándzsa Aleinától és Nesmé túlélőitől. Wulfgar és Aleina kapcsolata nagyon tetszett, így talán a barbárnak még több oka lesz életben maradni. Jarlaxle úgy kanyarítja az eseményeket, hogy Drizzt hírneve tisztázódjon. Keményagyar nyomába sem érhet első Obould királynak. Hevessége és vérszomja miatt Everlund ellen vonul, ám ez nagy hiba, mert a törpéknek kitűnő lehetősége nyílik csapást mérni az ellenfeleikre. A Surbrin melletti csata az eddigi legnagyobb összecsapás, kifejezetten tetszett. Főleg a Drizzt és Tazmikella vs Tiago és Arauthator, valamint az Afafrenfere és Ilnezhara vs Tos’un és Aurbangras. Tos’un jól megkapta a magáét. A sárkányháton való harc új volt Drizzt számára. Ezek voltak a legélvezetesebb részei a regénynek, a leírások is rendkívül élénkek lettek. Tiago azt hiszem később is fel fog bukkanni, talán kell majd egy epikus kardpárbaj is. Doum’wielle őrlődései nagyon jó részek voltak. Szegényt már egyre jobban sajnáltam. Drizzt nem akarja elfogadni, hogy minden szörny gonosz, ami kifejezetten tetszett. Örülök, hogy mindig a szívét követi és kitart a végsőkig eszméi mellett. A kötet végi cselekedete hihetetlen volt. Eleinte én is elhittem, hogy Mielikki istennő vette át a teste felett az irányítást. De így, hogy Gromph oszlatta el titokban a Sötétedést még inkább növelte az ősmágus szándékai körüli ködöt. A drow-k intrikákkal teli világára kevesebb idő jutott, de előrevetíti a következő trilógia bizonyos vonalait.



A Vándorok Könyve kitűnő lezárása. Salvatore ezúttal elvarr több szálat is. Lásd Sötétvessző. Elkészült a terep az utolsó trilógiához, a Hazatéréshez. Minden megvan, hogy egy nagyon epikus lezárást kapjon Drizzt legendája…

Vissza az elejére
Revan
2017 május 26 péntek, 08:00
Regisztrált tag #29
Regisztrált: 2013 február 14 csütörtök, 11:18
Üzenetek: 716
És még idén megjelenik a teljes Hazatérés trilógia.
Vissza az elejére
PAVideoStudio
2017 június 02 péntek, 08:01

Regisztrált tag #107
Regisztrált: 2013 április 09 kedd, 12:18
Üzenetek: 909
Dan Brown: Az elveszett jelkép

A harvardi egyetem híres szimbólumkutatójának, Robert Langdonnak az újabb feladata a szabadkőművesek-piramis titkának megfejtése, hogy ezzel megmentse elrabolt, régi barátját, a szabadkőműves Peter Solomont az ügyeletes szadista őrült karmai közül. Természetesen az aktuális női főhős, Katherin a professzor segítségére siet, illetve fordítva, a hatóság pedig üldözőbe veszi őket, miközben versenyt futnak az idővel. Ismerős ugye? Sok hasonlóság fedezhető fel az előző két kötettel kapcsolatban, de azért szórakoztató és izgalmas volt.


Véleményem és bemutató az alábbi videóban:

Vissza az elejére
Weboldal
Revan
2017 június 15 csütörtök, 02:05
Regisztrált tag #29
Regisztrált: 2013 február 14 csütörtök, 11:18
Üzenetek: 716
William King: Vámpírvadász vélemény
A Felix és Gotrek 6. kötete Praag ostroma után játszódik. Egy félelmetes, vérfagyasztó, tragikus, drámai és izgalmas kötetre lehet számítani. Másodjára olvastam újra és most is nagyon élveztem. A sorozat előző köteteihez hasonlóan itt is egy különleges teremtmény lesz a főgonosz. Ezúttal a Warhammer fantasy vámpírjainak világát ismerhetjük meg. William King most is egy nagyon élvezetes darabot hozott össze. A sorozat címei látszólag egyhangúságot tükröznek, a cselekmény mégis lebilincselő és leírások nagyon érzékletesek. Ez a rész mérföldkő a sorozat történetében, hisz az itt történtek kihatással vannak Felix és Gotrek, valamint más hősök legendájára is.


A fő ellenfél Adolphus Krieger, a megalomániás vámpír, aki Khemri Szemével akarja leigázni a vámpírokat, később pedig az egész világot. Ahogy William a Khemri Szeméről írt, az az érzés keltett hatalmába, hogy a legendás Nagash-ról is szívesen olvasnék. (Remélem egyszer megjelenik magyarul Mike Lee Nagash-trilógiája is.) Az őrült, hataloméhes gonosztevők mindig is kedvenceim közé tartoztak, Adolphus-nak ráadásul volt egyfajta teátrális megjelenése, ami különleges hangulatot kölcsönzött a figurájának. Emlékezetes volt az Ulrika és Krieger közötti párbeszéd a vámpírlétről, mely eredetibb megközelítést adott a vérszívóknak. Felix és Max egyformán szerelmesek Ulrikába, így az elrabolt lány után egyforma hévvel vetik magukat. A rivalizálás helyett itt inkább a bajtársiasság kerül előtérbe. Gotrek is tanúbizonyságát adja, hogy nincs híján észnek, mikor Felix a Gabriella grófnővel kötött szövetségről győzködi a trollvadászt. A Sylvania földjén való utazás hangulatos lett. Itt is előkerült a nemesség, parasztság kérdésköre a Waldenhof körül játszódó jelenetekben. A Drakenhof várában zajló végső összecsapás sötét, komor és drámai. Krieger cselekedeti fájó sebeket hagynak hőseink lelkében. Ulrika vámpírrá való átváltozása azok számára lehet nagyobb meglepetés, akik nem tudnak a saját sorozatáról.


Jó volt újra olvasni. Ötös.
Vissza az elejére
Oldal:  1 2 3 4 5 6 7 [8]  

Ugrás:     Vissza az elejére

Téma átvétele: rss 0.92 Téma átvétele: rss 2.0 Téma átvétele: RDF
Powered by e107 Forum System